14.rész-Emberrablás

Hali!Meghoztam a 14.részt.Remélem tetszeni fog.Megjegyzést hagyni és feliratkozni ér <3 Aki szeretne az csatlakozzon a Csoportba.Jó olvasást.(ebben a részben lesz egy kis agresszió)

-Te mit keresel itt?Hogy jöttél be?-kérdeztem a nem várt és teljes szívemből gyűlölt személytől.
Csak ott állt a fürdőszoba ajtajában,és engem nézett és méregetett a szemével.
Éreztem,ahogy a kezem ökölbe szorul az idegességtől,hogy azok után amit velem csinált,még volt képe idejönni.Ezt ő észrevehette,mert elkezdett mosolyogni,majd rám nézett.


-Mi az bébi?Ideges vagy?-kérdezte.
-Max.-vettem egy nagy levegőt.-menj el innen.-próbáltam lehiggadni.
-Dehogy megyek.Pont jókor jöttem,hisz egy szál törölközőben vagy.-kaján vigyor jelent meg arcán.
-Takarodj!-mutattam az ajtóra,hogy menjen el.Megrázta a fejét,és felkapott a hátára.Elkezdtem ököllel verni,hogy tegyen le,de hiába.
Bevitt a szobámba,majd szó szerint  ledobott az ágyra.
-Öltözz fel!Nélküled nem megyek sehová sem.
Már ment az ajtó felé,hogy felöltözhessek.
-Ch..na húzzál el.-erre a mondatomra megfordult,és láttam a szemében a dühöt.A szemöldökét összehúzta.
Még sosem láttam ilyen idegesnek.
Egyre jobban közeledett felém,én pedig egyre jobban pánikozni kezdtem.
A fülemhez hajolt és suttogta"kapsz 2 percet,hogy felkapj valamit,vagy különben egy szál törölközőben viszlek el." Ez tiszta hülye.Azt hiszi vele megyek?Vagy majd erőszakkal fog elvinni?Inkább elkezdtem öltözni.
Közben kitaláltam,hogyan is rázhatnám le ezt az idiótát.Jennivel pedig beszélnem kellesz.
Magamra kaptam egy itthoni kényelmes pulcsit és egy farmert.
Max a szobám előtt várt rám.
Mosolyogni kezdtem,és azt tetettem,hogy vele megyek,mintha semmi sem történt volna a múltban és megbocsájtottam,hogy megcsalt a "legjobb" barátnőmmel.Egy frászt.Még jobban utálom,mit eddig.Tönkre akarja tenni az egész életem vagy mi?
Lementünk a lépcsőn,Jenni pedig a nappaliban ült és nézte a TV-t.
Mikor leértünk,a barátnőm értetlenül nézett rám.
-Zoé ő meg mit keres itt?-kérdezte.
-Óh mintha nem tudnád.Vagy talán nem te engedted be?-förmedtem rá.
-Nem ő engedett be.-rázta meg a fejét.-A hátsó ajtón jöttem be,mikor ő nem figyelt.-nevetett.
-Óh rendben.Akkor mehetünk is szivi.-Max háta mögé mentem,és elkezdtem az ajtó felé lökdösni.Jenni ismét értetlenkedett.megfordultam és kacsintottam egyet.Vette az adást.
-Na ezt már szeretem.-mondta Max,de mire kimondta az utolsó szót,már az ajtó túloldalán volt.Kilöktem rajta,és kulcsra zártam.
-Tudod ki fog veled menni?-mondtam gúnyos hangon,majd ledobtam magam a kanapéra Jenni mellé.
-Ezért még megfizetsz.-mondta,majd eltűnt.
-Ezt meg hogy találtad ki?-kérdezte a barátnőm.
-Nem tudom de..oh bakker.A hátsó ajtó.Nem zár..
-Most velem jössz kis ribi.-vágott a szavamba Max és megrántotta a karomat,majd az ajtó felé húzott.
-engedd el te állat.-ugrott rá Jenni,de őt is megragadta.
Kiráncigált minket az autójához,ami a ház előtt parkolt,majd bezárta az ajtókat.Így lehetőség sem volt,hogy megszökjünk ez  elől  a barom elől.
Kinyitotta a az ajtót és beszállt,majd a gázra taposott.
-Ezt még megbánjátok.-egyre jobban taposta a gázt.
Jennivel féltünk,és nem mertünk megmukkanni sem.
20 perc kocsikázás után egy házhoz értünk.Az a ház nem Max-é volt,hanem Fernanda-é  az állítólagos volt barátnőmé.
-Gyertek!-ragadta meg a karunkat és behurcolt minket a házba.
Fernanda már ott várt minket a nappalijában.Valószínűleg ő is benne volt ebben az egészben.
A nyakába ugrott,és majd fel falta a nyelvével.Ez undorító látvány volt.
Nem is tudom,hogy bízhattam bennük.Mikor együtt voltunk,akkor is ki tudja hányszor feküdtek le.
A gondolattól a hideg futkosott rajtam.
Végre abbahagyták egymás felfalását.
Max közelebb jött,majd megsimította az arcomat ,amire természetesen elfordultam tőle,majd erősen megragadta a karunkat,és elrángatott minket egy helyre.Elég durva volt.Féltem.
A 10 fokos lépcső után elértünk a hűvös,sötét pincéhez.
Miért csinálják ezt?Miért akarják megkeseríteni az életem még jobban?
-Adjátok ide a telefonokat!-mondta hidegen és elvette a telefonjainkat.-Mi még nem végeztünk cicám.-kacsintott rám,majd bezárta az ajtót.
Miután kiment rögtön kapcsoló után kezdtem el keresgélni,és mikor megtaláltam felkapcsoltam.Így már nem volt olyan sötét,de nagyon hideg volt.
-Basszameg!Most mi legyen?-szitkozódott Jenni,majd leült az egyik matracra.
Álljunk csak meg!Miért van itt matrac,és miért mondta,hogy itt még nincs vége,Nem tetszik ez nekem.
Elindultam és leültem mellé,majd gondolkodni kezdtem.
Jenni átölelt,így melegíteni tudtuk egymást egy kicsit.
Elég hideg volt,de most nem ez érdekelt a legjobban,hanem a gyerekem.Az,ha akkor elmondom Zayn-nek,hogy terhes vagyok tőle,és ha nem csörren meg a telefonja akkor talán nem történik ez meg velem.Hogy lehetek ekkora szerencsétlen?
Kb. Egy óra múlva Max ismét lejött,de zihálva.Ki tudja mit csináltam odafent azzal az áruló nőszeméllyel.
Vagyis sejtem.Sőt tudom.
-Te most velem jössz!-fogtam meg ismét erősen a karomat.Láttam a szemében a vágyat.
-Nem megyek sehová!-rántottam ki a karomat egy egyszerű mozdulattal a kezei közül,és visszaültem a rémült barátnőm mellé.
-Hát jó..akkor itt,előtte teszlek magamévá.
E mondat hallatán nagyon meg ijedtem,és   kapkodni kezdtem a levegő után.
Nagyon megrémültem,én nem akarom ezt.A szemei tüzeltek.
Megragadta Jennit,majd egy bilincset elővéve a sarokba egy csőhöz bilincselte,és bekötötte a száját és a szemét.Szegény tehetetlen volt,a szemeim pedig megteltek könnyekkel.
-Csak hogy ne lásson semmit.-jött hozzám közelebb és erővel megcsókolt.
Eltoltam magamtól,és pofon vágtam.Elmosolyodott,majd emelte a kezét.
A sajgó arcomat fogva jöttem rá,hogy az volt a lehető legrosszabb ötletem,hogy képen töröltem.
Megütött az a szemét álltat.Méghozzá olyan erősen,hogy a szám sarka vérezni kezdett.
Fájdalmamban a földre rogytam,és néztem a véres kezem,közben láttam a szemem sarkából,hogy Jenni szabadulni próbál.
Felrángatott a padlóról,és a szemembe nézett,közben szorította a derekamat,ami eléggé kellemetlen érzés volt.
-Élvezni fogod!-a nyakamhoz hajolt és csókolgatni kezdett,közben a pulóveremet szedte le rólam.
Volt rajtam egy póló is,amit szintén letépett rólam így már csak fehérneműben voltam.Kicsordult egy könny a szememen és végigfolyt az arcomon.A szemével méregetett,majd hátrébb lépett és levette a felsőjét.

Visszatért hozzám,és a nyakam kezdte szívogatni.
Éreztem rajta Fernanda illatát.Ettől az undor fogott meg.
Undorítóak mind a ketten.Szorosan magához ölelt,ha lehet így nevezni a szorítását,és simogatott.
Minden egyes érintésénél rázott a hideg.Tehetetlen voltam.
Hagynom kellett hogy azt tegyen amit csak szeretne,mert ha megint megüt,ha még nagyobb erővel,mint az előbb,akkor lehet elvetélek,és ezt nem hagyhatom.Inkább tűröm.
Eddig még senki sem ütött meg,főleg nem férfi.
De ezt az állatot,nem lehet annak nevezni.Soha nem volt ilyen agresszív velem szemben.Mindig is gyengéd és törődő volt.Rápillantottam a a barátnőmre,aki nyugtalanul ült a sarokban lebilincselve.
-Szeretlek Zoé.-suttogta a fülembe.
-Tényleg?Ha szeretnél,akkor hagynád hogy boldog legyek,és nem keserítenéd tovább az életem.Jah,és nem ütöttél volna meg.-fakadtam ki magamból,és a sírás keringetett,de erősnek kell maradnom.
-Én..én nem akartam..csak...
-Csak?-vágtam a szavába.-Csak éppen úgy volt kedved ugye?
-Te ütöttél meg először.
-És neked vissza kell ütni?!Te egy gyáva féreg vagy tudtad?Nem is értem,hogy pár hónappal ez előtt,hogy lehettem veled együtt.Hogy csókolhattalak meg...miközben te ki tudja hányszor csaltál meg és..
-Én nem csaltalak meg.Akkor történt meg először.A buliban,ahol te azzal a hülye paliddal találkoztál először.-vágott közbe.-Sajnálom oké?Sajnálom,hogy még mindig szeretlek,és hogy akarlak téged!-ismét elkezdte csókolgatni a nyakamat,és a fenekembe markolt,amitől egy apró nyögés hagyta el a számat.Ekkor éreztem a dudorodó férfiasságát odalent.Tudtam,innen már nincs visszaút.Felizgult és egyre durvábban csókolt,míg az ajkaimhoz ért.
A tarkómat fogta és szorította magához,így esélyem sem sincs eltolni magamtól.
-Hagyj már!Elég volt.Kérlek hagyj békén.Én ezt nem akarom.Nem akarom,hogy magadévá tegyél érted?Nem akarom!-tiltakoztam.
-Jó-bólogatott.-de ezzel még nincs vége.-mondta,majd felvette a felsőjét és odament Jenni-hez elengedni őt.
Mihelyst   kiszabadult rögtön hozzám szalad és szorosan megölelt.
Max pedig elment és bezárta a pince ajtaját.
-Jól vagy?Hogy lehet ekkora szemét,hogy megütött.-kérdezte.
Nem válaszoltam,hanem felvettem a pulcsimat a földről és magamra vettem,majd leültem mellé.
Ez életem legrosszabb napja.

*Másnap reggel*
A beszűrődő fényre ébredtem fel,ami pont az arcomra világított.
Elkezdtem felébreszteni Jennit is,aki úgy aludt,mintha semmi sem történt volna.
-Mi az?Már reggel van?-kérdezte kómásan.
-Igen.-dörzsöltem ki szememből az álmosságot,majd az ajtó nyílására lettünk  figyelmesek mind a ketten.
-Reggelt drágáim!-jött le Fernanda a lépcsőn nagy vigyorral a képén.-Mi van Zoéka?Tegnap nem elégítetted ki Max-ot?Mert elég durcásan jött vissza tegnap.HOZZÁM.-emelte ki.
Mire befejezte a mondatát az a sunyi kis dög Jenni felállt és közeledni kezdett hozzá,majd a hajába kapott és lerántotta a földre.Lovaglóölésbe ráült és pofozni kezdte,Fernanda pedig csak sikítozott.
Felálltam,hogy közbeavatkozzak,sikertelenül.Ha egyszer Jenni bepörög és ráugrik valakire akkor ott nincs visszaút.Bevallom,jól esett látni Fer vörösödő pofáját.
-Te hülye ribanc!-mondta a barátnőm,és még egy csattanósat kevert le neki.
-Jól van!Most már elég lesz.-próbáltam lenyugtatni az idegességtől már szinte forró barátnőmet.
-Ezt még meg bánod te.-állt fel a földről.
-Mi van?-ugrott egyet ijesztés képen.Fernanda felállt,és sietősen távozott az ajtón.
én és Jenni pedig elkezdtünk röhögni.

*Max szemszöge*
Bementem a fürdőszobába lezuhanyozni,és lemosni magamról Fer fura illatú parfümjét.
Mikor végeztem,és kijöttem akkor látom,hogy valaki a pincéből jön elő megtépve,és szakadt ruhákban,vörös arccal.
A látványon nevetni kezdtem.Ami természetesen nem tetszett neki,így az én arcom is vörös lett.
Lementem a lányokhoz,hogy megtudjam ki is tette ezt vele.
Kinyitottam a pince ajtaját,és hangos kacagásra lettem figyelmes.
-Tudhatom mi olyan vicces?-céloztam.Ekkor elhallgattak.
-Jenni szétszedte a kis barátnődet.-mondta Zoé.
-Ő nem a csajom.-fordultam meg,majd kijöttem és bezártam a pince ajtaját,és a zsebembe tettem a kulcsokat.