2014. január 18., szombat

Személyes Búcsú

Sziasztok. Megjöttem a személyes búcsúzómmal is. El sem hiszem, hogy vége lett a blognak, hisz annyira hozzám nőtt. Először is szeretném megköszönni mindazt a sok mindent amit csináltatok. Gondolok itt a kommentekre és a pipákra. A feliratkozókról nem is beszélve el sem hiszem, hogy több százan voltunk itt, és olvastátok a történetet. Tényleg nagyon köszönök mindent Nektek. Tőletek csodásabb olvasók nem is kellenek. Most leírok mindent. De tényleg mindent. :D
Ezt a blogot bevallom úgy találtam ki, hogy olvastam  a Dark Harry-t. Az eleje szinte ugyan az, sablonos marhaság volt. Aztán egyre jobban kezdtem megkedvelni az írást, és titeket is, olvasókat.
Utána egyre többen lettünk, el sem hiszitek, hányszor akartam törölni a blogot, csak mert néhányszor nem volt ötletem, hogy mit írjak stb. utána másnap feljöttem, és láttam azt a sok kommentet amit Tőletek kaptam. Hát az valami csodás érzés volt. Innentől folytattam, igazából az íráson nem is gondolkodtam. Mármint a részeken. Eleinte csak annyit tudtam, hogy lesz Zoé és Zayn, meg hogy a Dark szerint fogom írni. Igen, tényleg így gondoltam. Mentségemre szóljon, első blogom ez volt és hát semmit sem tudtam az írásról.
De aztán elég hamar szerintem kinőttem ebből a "másolásból" és lett belőle egy mondhatni egész jó, nem sablonos történet. Jöttek sorjába a szereplők, utána mentek is. És velük együtt a bonyodalmak is jöttek. De együtt "átvészeltük" ezt az egészet. Tényleg nagyon hálás vagyok amiért itt voltatok velem, és olvastatok, kommenteltetek valamint pipáltatok. Most mondok pár infót, amit ilyenkor szokás.

Az összes bejegyzés 40 volt, ebből 36 rész volt, 4 pedig valami más és egy piszkozat.


Az oldalon összesen 427 komment gyűlt össze, ami rengeteg. Legalábbis nekem sok, és rengeteget jelentenek. Nagyon örülök, amiért ennyit komiztatok. 
A rendszeres olvasók száma pedig 107. Ezt el sem hiszem! 



Az oldal megjelenítések száma is rengetek. Ezt is nektek köszönhetem! 


Ennyien olvastátok itthon, valamint más országokból


A blogban előforduló karakterek:
Zoé Bell - Lucy Hale
Zayn Malik - Zayn Malik 
Perrie Malik - Perrie Edwards
Harry Styles - Harry Styles
Liam Payne - Liam Payne 
Louis Tomlinson - Louis Tomlinson
Niall Horan - Niall Horan
Jennifer Diamond - Demi Lovato
James Diamond -James Maslow
Max Skyes - Taylor Lautner
Jessica Williams - Hayley Williams 
Hope Evans - Ashley Benson 
Tony Bell - T.Mills 

A blog első bejegyzése: 2013. április. 17 szerda volt
A blog utolsó bejegyzése: 2014. január. 19 vasárnap

Még egyszer köszönöm, hogy itt voltatok velem, és olvastatok. Nélkületek nem ment volna ez az egész! Hálás vagyok mindenért.

A blognak ezennel hivatalosan is vége!

Epilógus ~ Eltelt évek

Drága olvasóim! Meghoztam az epilógust, remélem tetszeni fog. A személyes kis búcsúm a napokban fog érkezni, és a blogot végleg lezárom. Köszönöm azt a pár kommentet az előző részhez, sokat jelentettek nekem. Válaszolni is fogok majd rájuk,  de most jöjjön az epilógus. Jó olvasást!
Malik*
________________________________________________________________________
Aria Montgomery   #PLL  Lucy Hale
Az évek jönnek mennek, de az emlékek
megmaradnak
Olyan gyorsan elteltek ezek az évek. Ezek a hosszú, és fájdalmas évek. 
Ma tölti a lányom, Lucy, az ötödik évét. Ő az egyetlen aki miatt képes voltam talpon maradni azok után, ami köztem és Zayn közt történt. Négy és fél éve nem beszéltünk, nem is láttuk egymást, de ma újra találkozunk.
Zayn új életet kezdett egy másik országban, elmenekült a felelősség elől, én pedig egyedül maradtam.
Senkire sem számíthattam az utóbbi időben, teljesen tönkre mentem. De miatta, a lányom miatt erős voltam, eddig a napig. 
Szűkös családi körben ünnepeljük Lucy születésnapját. Csak  néhány óvodatársa van itt, senki más.

Egy erőltetett mosollyal megyek be a konyhába, s teszem le az asztalra a csoki tortát. Ez Lucy kedvenc íze.
A  zajongástól úgy érzem szét szakad a fejem, de tűrök. Ez az Ő napja, nem törődhetek saját magammal.
-Anya! Kibonthatom az ajándékom? - kérdezi az a vékony hang, amitől mindenki megnyugszik. Aprót bólintok, jelezve, hogy nyugodtan kibonthatja amit vettem neki. Feláll az asztaltól, a becsomagolt dobozkához lépked, amit a nappaliban hagytam. A többiek is követik, egymás mellé leülnek a kanapéra. Kíváncsian nézik, ahogy Lucy leszedi a csomagolópapírt, közben én is odamegyek és leülök.
A kicsi lány csillogó szemekkel nézi a neki szánt barbi babát, amit már olyan rég szeretett volna megkapni.
-Anya, köszönöm.- áll fel, odajön hozzám és szorosan átölel.
Szemembe könnyek gyűlnek, de visszatartom a sírást. Lucy figyelme hamar máshova terelődik, mert csengettek. Kimegy karjaim közül, és az ajtóhoz rohan, majd kinyitja.
Szívem nagyot dobban, szédülni kezdek. Most újra itt van Ő, és látom több év után.
Lucy először nem mozdul, csak nézi a számára idegen férfit, a többi gyerek nem is foglalkozik vele. Ők elvannak, játszanak, nevetgélnek. Én viszont állok, nem mozdulok, szinte sokkos állapotba kerülök.
-Szia kicsim. - szólal meg pár másodperc múlva Zayn, leguggol a kislány elé s átöleli őt.
Át nyújt neki egy nagy ajándéktasakot, Lucy mosolyogva veszi el.
Odaszalad a barátaihoz, kiveszi belőle a szépen csomagolt ajándékot.
-Szia Zoé. - lép beljebb a lakásba, körül néz kicsit. - Annyira megváltozott itt minden, beleértve téged is.
-És te csodálkozol ezen? -kérdezem. Nem nézek a szemébe, arra képtelen lennék.
A múltban nem csak ő hibázott, hanem én is, de én mindenért őt okoltam, arról pedig elfeledkeztem, hogy én is megcsókoltam azt a fiút akkor, mikor Jenivel voltam.
De már nem nem számít, túl késő.  Visszamegyek a konyhába, felülök az egyik székre és lábamat keresztbe rakom. Zayn leül a lányunk mellé, ahogy látom boldog, hogy láthatja őt öt év után. Ezen én is elmosolyodom.
Agyamat hirtelen támadják meg az emlékek, eszembe jut az az este, mikor először találkoztunk.

Féltem tőle, a róla szóló pletykáknak hittem. Aztán jobban megismertük egymást, én pedig beleszerettem ebbe a titokzatos idegenbe. Mikor elmentünk énekelni, és  megcsókoltuk egymást. Akkor boldog voltam. Mikor megmentettek minket Max karmai közül, és mikor elmentünk hajókázni.
Mikor bejelentettük együtt, hogy gyerekünk lesz, az volt a szép időszak. Utána jöttek a bonyodalmak, és most itt tartunk. Az eltelt évek megváltoztattak minket. Neki lett egy másik családja valahol Amerikában, Perrie és Harry is boldog házasságban élnek, én meg itt maradtam Londonban, egyedül.

Gondolataimból a kislányom hangja zökkentett ki.
-Anya. - ül fel az ölembe, egyik karját nyakam köré fonja. - Apa miért nincs itt velünk? - kérdezi, mire kifakad belőlem a sírás. Miért pont neki kellet ezt megkérdezni? Annyira ártatlan, és nem azt érdemli, hogy apa nélkül nőjön fel, de már sokszor megpróbáltuk, nem ment.
Zayn észrevesz minket, feláll a gyerekek közül, felénk közeledik. Arcáról az aggodalmat olvasom le, nem érti pontosan miért sírok. Pedig tudhatná.
-Mi a baj? - lép oda hozzánk, kezemből elveszi Lucy-t, leteszi a földre. - Menj játszani. Mindjárt megyek én is. - mosolyodik el, majd vissza fordul, államat megfogja, gyengéden kényszerít, hogy szemébe nézzek.
- Miért sírsz? Valami baj van? - kérdezi halkan, egy apró pillantást vet ajkaimra.
Fejemet megrázom, nem mondok semmit sem. Kézfejemmel letörlöm könnyeimet, felállok a pulttól és a lépcső felé indulok, de megállok. Úgy érzem friss levegőre van szükségem, különben megfulladok.
-Elmegyek sétálni. Ne haragudjatok. - felveszem a kabátom, kimegyek az ajtón.
A hűvös szél megcsapja arcomat, kiráz a hideg. Kabátomat összehúzom, majd elindulok. Elindulok, fogalmam sincs hogy hová, csak megyek. Hagyom, hogy lábaim vezéreljenek.
Útközben néhány fiatal kifütyül, de nem törődök velük. Fogalmam sincs mi a bajuk velem az embereknek, de nem is érdekel.
Utam ahhoz a dombhoz vezet, ahová Zayn-nel egyszer elmentünk. Nem tudom miért jövök ide, talán az emlékek miatt. Talán fel akarom őket idézni újra és újra? Mióta elment azóta csak ő jár az eszemben, úgy látszik képtelen vagyok őt elfelejteni.
A hideg ellenére is fogom magam és leülök a kissé deres fűre, nem érdekel ha felfázom.
Beszívom a friss levegőt, jól esik. Tekintetemet a városra szegezem, innen tökéletesen látszik majdnem fél London. Gyönyörű. Olyan jó lenne eltűnni, csak néhány órára szabadnak lenni, elfeledni minden problémát.

Fél óra elteltével még mindig ülök, és gondolkozom.  Agyamban sok minden kavarog, például, hogy akkor miért voltam olyan hülye, hogy elengedtem őt. A makacsságom lett a boldogtalanságom.
Már állnék fel, de egy kezet érzek a vállamon, ami óvatosan visszanyom a földre, így ülve maradok.
Kíváncsian nézem a mellém leülő alakot, nem gondoltam volna, hogy utánam jön.
- A gyerekeket Perrie-vel hagytam. Felhívtam, hogy menjen oda. - mondja Zayn.
Lábamat összekulcsolom, mereven bámulok előre a szám sarkát harapdálva.
- Miért jöttél utánam? - kérdezem egy kis idő elteltével.
- Hogy beszéljünk. Már  több éve nem láttuk egymást, még csak nem is beszéltünk se telefonon, sem sehogy. A lányomat most látom először és... - emeli fel hangját, majd lenyugszik. - ..és hiányoztál. - mondja halkan, szavaiból azt érzem, még mindig érez valamit. De nem lehetünk együtt újra, nem és nem! Neki lett egy másik családja, már nem is kellene itt lennie sem.
-Zayn. - fordulok felé fél oldalasan. - Nem. Én nem hiányozhattam neked. Esetleg a lányunk, de én nem! Neked lett egy másik családod, gyereked. Nem mondj ilyeneket. - rázom meg a fejem, hirtelen felállok és megszédülök. Hamar kitisztul előttem a kép, próbálok határozottan a szemébe nézni és erősnek mutatni magam. De megtörök, tekintetemet a földre vezetem.  Zayn feláll velem szembe, kezeit vállamra teszi.
- Ha most azt mondod, hogy menjek el, akkor elmegyek és többet nem látsz. Nem fogok könyörögni innentől ha te nem akarod. Csak mondd. - néz a szemembe, ajka megremeg.
Legszívesebben átölelném, megcsókolnám és soha nem engedném el. De nem lehet.
Kimondom azt a két szót, amit talán nem szabadna, de lehet így jobb lesz.
-Menj el!
Zayn bólint, szemébe könnyek gyűlnek, de hamar lenyeli őket. Állkapcsa megfeszül, lassan közeledik arcom felé. Egy apró puszit lehet ajkaimra, majd megfordul és elmegy. A sírás szélén állva nézem az egyre távolodó alakot ami eltűnik a ködben. Kész. Vége. Többet nem látom Őt, nélküle kell élnem ezentúl.

The Story of my life*Másfél év elteltével*


Még mindig nehezen jövök erre a helyre, de már megszoktam az egyedüllétet.
A lányommal kézen fogva állunk azon a dombon, ahonnan Zayn végleg elment és elhagyott.
Most már csakis Lucy-ra koncentrálok, már csak ő maradt nekem. Mosolyogva nézek rá, teljesen belemerült a város nézésébe.
- Ideje menni. - mondom lágy hangon, majd elindulunk.
Eljövünk onnan, de még utoljára visszafordulok, majd tovább haladunk. Elhatároztam.
Innentől boldog leszek. Boldog leszek, de Nélküle!



2014. január 12., vasárnap

35.-rész ~ Ki tudja mit hoz még a jövő

Drága olvasóim! Hát ide is elérkeztünk.. ez az utolsó része a blognak. Még lesz epilógus, ami a jövőhéten érkezik. Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért ennyit késtem ezzel a résszel. -pontosan 10 napot-.
De ma van Zayn szülinapja, nagyon sok boldog születésnapot neki. Az előző részhez mindössze 5 komment érkezett, aminek persze nagyon örülök. De ez az utolsó, és szeretnék megkérni mindenkit, hogy írjon pár sort, hogy mit gondolt a blogról stb. Ezt most kivételesen jelen időben írtam, remélem nem baj.
Malik*
______________________________________________________________________
*5 hónappal később*

Pontosan 5 hónapja mondtam ki azt, hogy Itt és most mindennek vége! Talán ez volt a legjobb döntés, de lehet a legrosszabb is, mert egyedül maradtam. Egyedül maradtam a gyerekkel, anyámmal megszakítottam minden kapcsolatomat. Időközben megromlott a viszonyunk, szerinte túl fiatal vagyok ahhoz, hogy gyerekem legyen. Pedig már felnőttem. Már nem vagyok az a félénk és törékeny kislány, mint aki voltam. A kemény hónapok, mióta szakítottunk Zayn-nel, megerősítettek.
Már csak pár hónap választ el attól, hogy végre anya legyek, és hogy a kezemben tarthassam a kislányom.

Nehézkesen felállok, a nagy hasam szinte mindenben akadályoz, de nem bánom.
A csörgő készülékhez lépkedek, majd felveszem az éjjeli szekrényről a telefont, s a fülemhez emelem.
Jeni sipítós hangját hallom meg, mitől kicsit megrezzenek.
-Nem fogod kitalálni Zoé! -üvölti a telefonba.-Holnap végre hazamehetek Amerikából, és találkozhatok veled. Amúgy hogy vagy? Minden rendben? Zayn-el várjátok már a kis lurkót? - hadarja.
-Öm.. nem. Tudod, mióta elmentél történt egy s más, de majd ha hazajöttél elmondok mindent. Most viszont le kell tennem, mert csengettek. Sajnálom. Szia. - köszönök el, meg sem várom míg ő is elköszön, leteszem a telefont és az ágyra dobom.
Zayn-el várjátok már a kis lurkót? Folyamatosan ez a mondat cseng a fülemben, nem akar elhalkulni.
Ha tudná, hogy mi már rég végeztünk és azóta nem is beszéltünk.. biztosan kinyírná Zayn-t.
Apró mozgásokat érzek a hasamban, boldogan simogatom meg a felületet, közben végigmegyek a folyosón, majd kinyitom az ajtót.
Mosolyom arcomra fagy, mikor meglátom Őt. Visszajött. De minek?
Szívem zakatolni kezd, pulzusom egyre jobban növekszik. Ideges vagyok, nagyon is.
-Mit keresel itt? -kérdezem hisztérikusan.
Zayn szemei csillognak, megakadnak a nagy hasamon. Tátott szájjal figyel, nem szól semmit sem.
-Mit keresel itt? -ismétlem magam, kicsit nyugodtabb vagyok.
-Beszélhetnénk? -mondja halkan, félve néz szemeimbe.
Kicsit félre álltam, jelezve, hogy bejöhet. Bevallom, félek. Félek, hogy megint megpróbál megbántani, vagy elmond egy olyan dolgot amit nem akarok hallani.
Bemegyünk a nappaliba, leülünk a kanapéra.  Zayn kezeit babrálja, látszik rajta, hogy ideges valamiért.
Ahogy jobban szemügyre veszem a velem szemben lévő fiút, azt látom, hogy meggyötört. Arca borostás, szemi karikásak, szája szélén pedig egy seb.
-Mi van a száddal? -kérdezem félénken és halkan.
-Semmi. -vágja rá, kezét a sebhez emeli. -Zoé hiányzol. Hiányoztok. -javítja ki magát.
Ledöbbenek attól amit mondott. Nem szólok semmit, nem tudok mit hozzáfűzni ehhez.
Ujjaimat ropogtatom idegességemben, újabb rúgást érzek gyomromban. Megrezzenek kicsit, ez most sokkal erősebb volt mint az előző.
-Hiányzunk? -mosolyodom el, de nem a boldogságtól, hanem a szomorúságtól. -Ha akkor nem csináltál volna olyan dolgokat amiket nem kellett volna, akkor most itt lehetnél velem, és te is részese lehetnél ennek.- mutatok végig hasamon.
Ettől a sok beszédtől elfáradtam, torkom kiszáradt.
Hadonászva próbálom elvenni az asztalon lévő vizet, de nem sikerül.
Zayn ezt észre veszi, majd a pohárért nyúl, s a kezembe adja.
Próbálom úgy elvenni tőle, hogy ne érjenek össze még csak véletlenül se az ujjaink.
-Szerintem ezt hagyjuk.- szólalok meg újra. -Zayn menj el. Ennek semmi értelme. Értsd meg, hogy ez egy lehetetlen szerelem volt. Sehogy sem sikerült. Persze voltak boldog pillanatok, de a legtöbb szomorú volt. Nem működött köztünk ez az egész. -mutogatok kezeimmel annyira, hogy a hideg víz kilöttyen a nadrágomra.  -A gyereket láthatod majd annyiszor ahányszor akarod, de engem felejts el. -teszem hozzá.
-Hát jó. -fújja ki a levegőt, feláll, s az ajtó felé indul. Követem őt, majd miután kiment az ajtón bezárom azt.
Valami érzés fog el, szinte marcangol belülről. Talán még mindig szeretem őt? Talán nem így kellett volna elválnunk? De nem lehetünk újra együtt, mert félek attól, hogy újra megsértene. Azt viszont már nem bírnám ki. Túl sokat tűrtem minden egyes férfinak akivel eddig dolgom volt. Max-al sem volt felhőtlen a kapcsolatunk úgy ahogy Zayn-nel sem.
Gondolataimba temetkezve ülök vissza a kanapéra,  egyik kezemmel gyengéden kezdem simogatni a hasamat. Lucy talán érezhette, hogy itt volt az apja?  Mindig is nyugodtan volt odabent, sosem rugdosott még ennyire, mint pár perce. Hihetetlen, hogy még meg sem született, de már most képes ilyeneket érezni.
Mintha már most készen állna arra, hogy megszülessen, és én is készen állok arra, hogy anya legyek.

*Perrie szemszöge.*
Öt rémes hónap telt el. Ezekben a hónapokban a bátyám, Zayn, teljesen magába temetkezett. Folyamatosan a szobájában van  és ki sem jön onnan egész nap. Enni sem eszik, csak nagyon ritkán. Harry és én is nagyon aggódunk érte.
Louis, Harry és én is a nappaliban ülünk és beszélgetünk. Zayn pár perce érkezett meg, teljesen magába fordulva. Kezében egy üveg itallal. Tudjuk, hogy semmit sem tehetünk az ellen, hogy leigya magát, senkire sem hallgat az utóbbi időkben. Még anyánkra sem, aki pár hete látogatott meg minket.
Már nagyon hiányzott, főleg nekem. Bemutattam neki Harry-t, eleinte nem örült, hogy együtt vagyunk, de később mondhatni megkedvelte a fiút, aki idő közben megkérte a kezem. Boldog vagyok végre,  a bátyámmal ellenben. Tisztán kivehető az arc kifejezéséből, hogy ki van akadva Zoé miatt. Ő tényleg szerette a lányt, de hülyeséget csinált. Elengedte őt.

-Mit szolnál, ha ma elhurcolnánk Zayn-t valahová? Ha kell erővel is, mert ez nem mehet így tovább. -fordul felém Harry, mire bólintok.
-Szerintem rendezzünk neki bulit, mert jövő héten születésnapja. Ez lehetne egy ilyen elő ajándék. -szólal meg Louis is.
-Elő ajándék? -kérdezem meglepetten. -Ez most komoly? Elő ajándék..- mondatomat a csengő szakítja félbe. Felállok, s kinyitom azt.
Meglepetten állok meg, kérdőn nézek a két pasas felé.
-Segíthetek valamiben? -kérdezem félve a két rendőrtől.
-Zayn Malik-ot keressük.
-Tessék? Miért keresik a bátyámat? Csinált valamit? -bombázom őket kérdéseimmel, majd hátra nézek. A két fiú is kérdőn néz ránk, nem tudják miről lehet szó. -Jöjjenek be. Mindjárt szólok neki.
A két nagy darab kék egyenruhás be jött az ajtón, a nappaliban várakoznak.
A szívem majd ki ugrik a helyéről, annyira ideges vagyok. Felrohanok az emeletre, dörömbölni kezdek Zayn szobájának ajtaján.
-Nyisd már ki! -ordítom. Észre veszem, hogy nincs bezárva kulcsra az ajtó, benyitok.
Zayn graffitizik, rettentő festék szag van a szobában.
-Itt már egy csepp nyugta sem lehet sz embernek? -mondja idegesen, de nem áll fel a rajztól.
Egy nő alakot látok, aki terhes. Barna haja és barna szemei elárulják, hogy Zoét festette le.
-Két rendőr keres. Zayn mit csináltál? -kérdezem a sírás határán.
Felemeli fejét, tekintetét rám szegezi. Kérdőn néz rám, de szemeiben ott a félelem is. Gyanús ez nekem.
Félreteszi a festék szórót, majd feláll és szó nélkül kimegy a szobából. Követem őt.
Mikor leérünk a nappaliba, látom, hogy a két rendőr azonnal oda megy Zayn-hez és kérdezgetni kezdik. Én leülök Louis és Harry közé, érzem, hogy Harry megszorítja a kezemet, közben ő is érdeklődve figyeli az eseményt.
Zayn arcáról azt olvasom le, hogy ideges, majd hátrálni kezd, végül rohanni fel az emeletre.  A két rendőr gyorsabb, az egyik elkapja Zayn karját, majd a falhoz nyomja, ő pedig a tarkójára teszi kezeit. 
Villámgyorsan állok fel, sírva szaladok oda hozzájuk. Megpróbálom elrángatni onnan a nagydarab férfit, de nem sikerül. Zayn-re nézek, aki szintén visszanéz rám.
-Sajnálom. -suttogja, majd kivezeti a házból a rendőr, a másik pedig ott marad velünk.
Sírva rogyok le a  földre, Harry azonnal odajön hozzám és felállít.
-Kisasszony minden rendben? -kérdezi a másik, fel sem nézve a papírról amire éppen firkant valamit.
-Már hogy lenne minden rendben? A bátyámat épp most vitték el. -ordítom hisztérikusan. Sosem hittem volna, hogy egyszer ilyet látok, és főleg azt nem, hogy a bátyám lesz az akit megbilincselve beültetnek a rendőr kocsiba.
-A bátyja súlyosan bántalmazott egy lányt a múlt héten, ma pedig feljelentést tettek ellene.
Micsoda? Bántalmazott egy lányt? Zayn? Ő az az ember aki sosem ütne meg egy nőt. Ezt nem hiszem el.
Sokkosan ülök le, különben biztosan össze esnék.
-És honnan tudják olyan biztosan, hogy ő volt az aki megverte a nőt? -kérdezi Louis. A rendőr nem válaszol, csak leteszi  a papírt az asztalra, majd kimegy és beül a kocsijába, s elhajt.
-Nyugodj meg. -nyom egy nyugtató puszit Harry, de ez sem segít. Remegve ülök, szorosan ölelem Őt és sírok. Mit tett? Hogy fajulhattak el idáig a dolgok?

*Három nap múlva*
Mióta bevitték Zayn a rendőr kapitányságra azóta szinte semmit sem aludtam. Anyának sem szóltam, nem akarom, hogy idegeskedjen.
Ma viszont láthatom őt, és megkérdezhetem mi  ez az egész.
-Indulhatunk? -kérdezi Harry a kocsiban ülve.
Még gyorsan beteszem Zayn iratait a táskámba, hátha kell valamelyik, majd beszállok mellé és elindulunk.
Az úton egyikünk sem szólt a másikhoz, látszik Harry-n is, hogy őt is megviseli ez az egész, hisz a barátjáról van szó, nekem pedig a bátyámról.
Mikor oda érünk, idegesen szállok ki a fekete Range Rover autóból, kabátomat össze húzom, mert hideg van. Fura egy ilyen helyre bemenni, mert még sosem jártam börtönben.

Beérve a szobába ahol Zayn-t tartják, szorosan átölelem, majd kérdőre vonom.
-Mi ez az egész? -kérdezem, közben leülök a székre Zayn-nel szemben, kezemet az asztalra teszem.
-Nem én tettem. -mondja halkan. -Jessica volt barátja verte ot meg és..
-Te találkoztál megint vele? -vágok szavába, döbbenten nézek rá, nem értem miért találkozgat vele azok után is. Miatta vesztette el Zoé-t, pedig már majdnem újra együtt voltak.
-Végig sem hallgatsz? -mondja hitetlenkedve. - Nem találkoztam vele. Mikor múlt héten jöttem haza Liam-től akkor eljöttem Jess háza előtt. Hallottam, hogy ordibál egy férfival, később meg már dulakodást is észre vettem. Bementem, akkor már Jessi a földön feküdt, az a barom meg még akkor is ütötte őt.- mondja. Teljsenen ledöbbentem ezek hallatán. -Akkor kaptam ezt a sérülést is. -mutat a szájára. -Kihívtam a mentőket,  a pasi meg elrohant én pedig utána. Az egyik szomszéd látott minket, valószínűleg ő is jelentett fel engem, pedig nem is csináltam semmit.
Nem csinált semmit sem. De akkor miért őt fogták el? És otthon miért akart elmenekülni?
A gondolatoktól úgy érzem széthasad a fejem, kezem halántékomhoz emelem.
-Nem hisznek neked ugye? Ide Jessica kell, csak is ő tudná bizonyítani az ártatlanságod.
Zayn bólint, az ajtó pedig nyílik. Az egyik rendőr jön be rajta, majd közli, hogy elmehetünk mind a ketten.
Meglepetten állok fel, kérdőn nézek rá.
-A hölgy bejött és elmondott mindent. -sóhajtja unottan. -Elmehetnek.
Mosolyogva ugrok bátyám nyakába, nagyon boldog vagyok. Bár ő is ilyen boldog lehetne, és rendbe jönne minden. Ő együtt lenne Zoéval és közösen várnák a kisbabát. De ez kizárt, habár ki tudja mit hoz még a jövő.


2014. január 2., csütörtök

34.-rész ~ Vége!

Drága olvasóim! El sem hiszitek mennyire örülök a sok feliratkozónak. Nagyon köszönöm! Tényleg.... Mint látjátok itt az új rész, ami egyben az utolsó előtti is. Tudom, azt mondtam, hogy 40 részes lesz a blog, de se ihletem, se energiám tovább írni ezt az egészet. Feladtam. De ez nem azt jelenti, hogy befejeztem a blogolás, hisz ezen kívül van még három aktív blogom. The Secret , Love From The Prison , és a You Belong With Me . Az előző rész komment határos volt, méghozzá 10 megjegyzés után jött volna ez a rész, de nem gyűlt össze :c vagyis de, méghozzá úgy, hogy egy névtelen olvasó többször írt megjegyzést ami nem számított, de én meg nem akartam tovább húzni. Remélem azért ehhez lesz néhány megjegyzésetek. Bocsi hogy ilyen rövid lett. A következő, ami az utolsó már hamarabb fog jönni. Szombatra várható. 
Malik*
__________________________________________________________

Soha nem akartam ezt. Vagy még is?  Nem tudom, össze vagyok zavarodva. Tudom, hogy hibáztam, talán a legnagyobbat.  Lehet nem kellett volna lefeküdnöm Jessica-val, de itt nem csak én voltam a hibás. 
Zoéval majdnem két hete nem beszéltem, azt sem tudtam hogy bent volt a kórházban. 
Óvatosan kihúztam karom a vörös feje alól, nem akartam, hogy felkeljen. Felültem, majd bűntudattal teli szemekkel ránéztem. Bűntudatom volt 
Zoé miatt is, mert megcsaltam, másrészt mert a lány testét liluló voltok fedték, amiket én okoztam neki. 
Magamra húztam a fekete pólót, és egy nadrágot, majd kimentem a szobából és lementem a nappaliba.
A konyhában Harry és a húgom beszélgettek valamiről.
-Zayn te hogy nézel ki?- állt fel a Perrie a székről, szemei kitágultak mikor meglátott.
Felém kezdett sétálni, figyelmét a nyakamra terelte. -Ez meg micsoda? Zayn, ugye nem..?
-Nem. -hazudtam, kezemet a nyakamon lévő szívás nyomra raktam. A fenébe. Látszott a húgomon, hogy nem hisz nekem. Megvető pillantásokat szórt felém, szinte látszott rajta, hogy csalódott.
-Hát haver. Ezt nem kellett volna. -jött oda hozzám Harry, majd megpaskolta a vállam, utána leült a kanapéra. Leültem az egyik székre, kezembe vettem egy almát és azt kezdtem el rágcsálni. Időközben  megérkezett Jessica is. Fel volt öltözve, lesütött szemekkel halad lefelé a lépcső fokain.
-Én megyek. -mondta halkan, majd felém nézett. Nem tudtam szemébe nézni, mozdulatlanul ültem és néztem a kezemben lévő gyümölcsöt.
-Még szép, hogy mész! Takarodj! - támadt rá Perrie. -Azt hittem te  a barátja vagy Zoénak, és nem támadnád őt hátba. Te pedig Zayn büszke lehetsz magadra.- nézett rám kék szemeivel. -Nem tudod mit vesztettél el.- mondta, majd felrohant az emeletre, Harry pedig utána.
Teljesen igaza van. Sajnos mindenben. Egy féreg vagyok, aki elvesztette a legnagyobb kincset akit kapott, ráadásul az a kincs a gyerekem anyja. Jessica még mindig lesütött szemekkel állt, nem mozdult. 
-Gyere. Hazaviszlek. -léptem oda hozzá. Kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta. 
-Nem kell. Óriási bűntudatom van Zayn! Gyűlöltelek amiért azt tetted velem, és Zoé-n keresztül akartalak tönkretenni, de megkedveltem őt és most... most ezt tettem. -folyt le egy könnycsepp az arcán.
Nem szóltam semmit, hisz nem is tudtam mit.  Csak álltam ott, lehajtott fejjel, és csak néztem a földet.
-Beszélnünk kell vele. -nyögtem ki, tekintetemet rá szegeztem.
Bólintott. Ő sem szólt egy szót sem. Beültünk az autómba, majd Zoéhoz indultunk. 
Ez szép. A barátnőmhöz megyek az ő barátnőjével, akivel épp fél órája feküdtem le. Csodálatos.
Legszívesebben visszaforgatnám az időt, hogy ez ne történjen meg, de mivel ez lehetetlen, szembe kell néznem a hibáimmal és el kell mondanom neki. Ezzel lehet elvesztem őt végleg, de legalább könnyítek kicsit a lelkiismeretemen.

Zoéék házánál leparkoltam az út szélére, s leállítottam a motort. Bekopogtunk az ajtón, nem nyitotta ki senki sem. Megnyomtam a csengőt is, erre már hangokat hallottunk, később pedig kinyílt az ajtó. 
A lány meggyötört, kisírt szemivel találtuk szembe magunkat. Hihetetlen, hogy mióta nem találkoztunk mennyire megváltozott. Legszívesebb sírva fakadtam volna a látványon. Zoé arca beesve, a szemei alatt néhány karika.
Nem akarom még ennél is jobban összetörni, de ezt muszáj megtudnia.
-Mit kerestek ti itt? -kérdezi néhány másodperc csönd után. -Zayn te mit keresel itt? Nem volt még elég hm?
-Beszélhetnénk?
Arrébb állt, így be tudtunk  menni Jessica-val. A ház el lett hanyagolva, a bútorok porosak, a sötétítők be voltak húzva. Mindössze annyi fény jutott be a lakásba, amennyi a konyha kisebb ablakából szivárgott be.
-Zoé..öm. -szólalt meg Jess vékony hangján. - El kell mondanunk valamit. Zayn és én..- nézett rám zöld szemeivel, mibe könnycseppek gyűltek össze. -Lefeküdtünk.
Zoé meglepetté, egyben sokkos állapotba váltott.
-Mi? - állt fel hirtelen, kezét halántékához emelte. -Ez most komoly?! És ezt mégis mi a francért mondjátok el nekem? Jessica benned csalódtam a legnagyobbat. Tudjátok mit? -állt meg, szikrákat lövellő szemekkel meredt ránk. -Legyetek boldogok. Megérdemlitek egymást. Tűnjetek el innen, Zayn veled pedig végeztem. Érted? Vége! A gyereket pedig elfelejtheted. -nyúlt a karomért, rángatni kezdett hisztérikusan. Szinte kiráncigált a nappaliból, majd kidobott a lakásból. -Takarodj és vissza se gyere! -sírta el magát végül. Lerogyott az ajtó küszöbébe, majd tovább sírt. A szívem szorult össze, levegőt alig kaptam.
Lassan közelebb mentem hozzá, s leültem mellé. Arrébb húzódott, próbált felállni, de visszaesett.
-Ne haragudj. Tudom, hogy hülyeséget csináltam, de én téged szeretlek. És ezt komolyan is gondolom. Kérlek ne haragudj rám Zoé.- fakadtam ki én is, egy könnycsepp folyt végig borostás arcomon.
-Tudod.. anyám mindig azt hajtogatta, hogy egy férfi csak akkor képes sírni, mikor igazán szeretett. Csak tudod mi a baj itt? -nevette el magát kínosan. -Az, hogy én nem éreztem a szeretetedet már rég óta. Most pedig lefekszel a barátnőmmel. Csalódtam benned Zayn. Nem tudom, miért érdemlem ezt, mert én szerettelek téged. De most, hogy ezt tetted, hogy megcsaltál már másodszorra, megutáltattad magad.
-Kérlek ne mondd ezt. -vettem kezeimbe apró kezeit, s megszorítottam.
Annyira megölelném, de félek, eltaszítana magától.
Hibáztam. És csak most jöttem rá én idióta, hogy nekem ő mindennél fontosabb, nem tudnám elképzelni nélküle az életem. De ez a Love Story úgy látszik itt véget ér, mert nincs közös jövőnk. Azzal, hogy megcsaltam őt, végleg elvesztettem, és nem tudom visszacsinálni.
-Most tényleg vége? -kérdeztem pár perc csönd után.
Nem szólt semmit, csak meredt előre barna szemeivel a semmibe.
-Igen. Itt és most, mindennek vége. 

2013. december 21., szombat

33.-rész ~ Vallomás

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, de egyszerűen nem volt se időm, se pedig ihletem. De most itt van, valamit csak sikerült összedobnom.
UI.: Köszönöm a feliratkozókat, és az oldalmegjelenítéseket.
UI2.: Következő rész 10 megjegyzés után jön. Ne haragudjatok, de mostanában alig komiztok, és kellene a véleményetek.
XxMalik*

*Zayn szemszöge*
-Zayn csak óvatosan.-hallottam meg a húgom hangját a szoba bejáratánál. Már egy teljes hét telt el azóta, hogy majdnem meghaltam alkoholmérgezésben. Egy teljes hete vagyok itthon, Perrie pedig mint egy aggódó anya viseli gondomat, pedig már semmi bajom.
-Rendben.- tártam szét karomat, jelezve, hogy óvatos leszek. Felálltam az ágyról, majd a fürdő felé indultam lezuhanyozni. Perrie önelégült mosollyal elhagyta a szobámat. Szó sincs arról, hogy nem esik jól a törődése a húgomnak, de egy kicsit elég volt abból, hogy úgy kezel mint egy ötévest.
A vizet megnyitottam, megvártam míg megfelelő hőmérsékletű lesz, majd beszálltam alá. Testem libabőrös lett, amint hozzáért a forró víz.
Zuhanyzás közben gondolkodni a legjobb, és ez most sem volt máshogy. Gondolataim villámgyorsan jöttek, eszembe jutott Zoé. Mióta kijöttem a kórházból, azóta nem is beszéltem vele. A telefont nem veszi fel, szinte semmit nem tudok róla. Harry közölte velem, hogy Hope szerinte végleg elment a városból, és többet nem fog visszajönni. Egyik szemem sírt, másik nevetett. Régen szerettem őt, talán most is érzek iránta valamit, de az utóbbi napokban rájöttem, hogy nekem Zoé kell, senki más, mert szeretem Őt.
Megmostam magam, gyorsan leöblítettem magamról a habot, s utána kiszálltam a zuhany alól. A törölközőt derekam köré tekertem, utána visszamentem a szobába.
Lehet kellemetlennek nevezni azt amit láttam, hisz egyikünk sem kedveli a másikat. Az a vörös nem tetszik nekem, és most itt van nálam? Ez elég furcsa.
-Eltévedtél vöröske?- kérdeztem gúnyos hangnemben.
-Nagyon vicces.- állt fel, majd közelebb jött hozzám. -Hozzád jöttem, mert beszélnünk kell. El kell mondanom valamit.
Furcsán néztem rá, nem értettem, hogy mi beszélni valónk van nekünk. Ráadásul pont rosszkor jött, meg egyébként is. Miért jött fel a szobámba? Nem tudott volna lent megvárni?
-Veled miről lenne beszélnivalóm? Nem is ismerlek.- kerültem ki, majd a szekrényhez mentem, s kivettem belőle egy fekete pólót, amit magamra vettem. Nem szólt semmit, háttal állt nekem. Még mindig csak egy törölköző fedte az alsó testemet, ezért kellemetlenül éreztem magam. -Kiböknéd végre? Vöröske gyerünk. Kivele, miről van szó?
-Arról, hogy... hogy én vagyok mindenért a felelős. -erre a mondatára felém fordult, én szúrós, de egyben kíváncsi szemekkel meredtem rá. Mi az, hogy ő a felelős mindenért?
-Tudod..- folytatta. -Bosszút akartam állni rajtad. Azért amit velem tettél 1 évvel ezelőtt.
-Miről beszélsz? -közeledtem elé.
-Nem emlékszel? -nevette el magát. -Már hogy emlékeznél, holt részeg voltál, lehet az volt az oka amit tettél. -sütötte le szemeit, mintha a sírás határán lenne. A szemembe nézett, szemei már tiszta könnyesek voltak. Látta rajtam, hogy nem értem miről beszél, folytatni kezdte. -Te megerőszakoltál engem. Mikor Londonba jöttem..-szipogott, elővett egy zsebkendőt.- Akkor te ott voltál a reptéren, részegen ültél az egyik széken. Láttam, hogy rosszul voltál, ezért odamentem hozzád, hogy segítsek neked. Felajánlottam, hogy jöhetsz velem  taxival, mert elég rosszul néztél ki. El indultunk, majd mikor kiértünk te rám támadtál.- folyt ki egy könnycsepp a szemén. Hogy én ilyet tettem? Nem. Az képtelenség. -Erőszakosan csókolgatni kezdtél, utána behúztál egy eldugott helyiségbe. És ott..- undorral meredt rám, mondatát már nem tudta befejezni.
Teljesen ledermedtem, nem tudtam megszólalni sem. Arra emlékszem, hogy egy éve részegen voltam valahol, de arra amit Jessica mondott egyáltalán nem emlékszem.
-Mikor Zoéval eljöttél a fodrász szalonba, akkor felismertelek, és elhatároztam, hogy bosszút állok rajtad. Aztán jött minden szép sorjában. Ti szakítottatok, majd újra összejöttetek. Minden a terv szerint haladt. Láttam ahogy szenvedtél. Aztán felbukkant a szőkeség. Ekkor azt hittem el fog mindent rontani, de aztán rávettem őt is. Ő vissza akart szerezni téged, én meg ki akartalak csinálni. Ő persze belemet ebbe. Azt a képet is én küldtem Zoénak amit ketten együtt vagytok. És akkor végre megtörtént. Te teljesen tönkre mentél lelkileg, eleinte örültem, de rájöttem. Én nem vagyok olyan, szóval segíteni próbáltam, de nem sikerült. Úgy éreztem, könnyítek magamon, hogy ezt elmondtam. -fejezte be.
Mint akit állba vágtak. Ez hihetetlen. Soha nem tettem volna ilyet. És az amit mondott. Ő állt minden mögött ami velünk történt?
Le kellett ülnöm, szinte sokkot kaptam. Kezemet fejemhez helyeztem azzal támasztottam.
-Takarodj innen. -nyögtem ki halkan, majd idegesen felálltam. -Menj el mielőtt olyat teszek amit biztosan meg fogok bánni. -szűrtem fogaim között. Láttam rajta, hogy nem fél tőlem, erős. Nagyon erős természetű lány. Szemi csillogtak a dühtől, arcáról nem tudtam semmit sem leolvasni. Néhány másodpercig fürkésztem, hátha, de semmi. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ajkai hirtelen enyéimre tapadtak, tüzesen csókolt.
Eltoltam magamtól, kérdőn néztem rá.
-Mit akarsz? -kérdeztem. Nem sokáig tartott ez a távolság közöttünk, hamarosan újra csókolni kezdett, én pedig viszonoztam. Ahhoz, hogy elutasítsam, túl régóta nem voltam senkivel sem, nem bírtam ellenállni.
Egyik kezemmel a falnak támaszkodtam, a másik felfedező útra indult a lány testén. Kabátját levettem róla, csak annyira szakadtak el egymástól ajkaink. Soha nem hittem volna, hogy egyszer ezt teszem, de túl nagy volt a kísértés. Az eszem azt diktálta, hogy hagyjam abba, de a testem az ellenkezőjét tette.



2013. december 3., kedd

32.-rész ~ El kell őt felejtenem!


Sziasztok! Nagyon köszönöm a 96 feliratkozót, nagyon hálás vagyok. Ezer meg ezer köszönet érte. Már mindössze 8 rész van a legutolsóig, és vége. Azt akarom megkérdezni, hogy legyen epilógus? Fontos a véleményetek, legyen az hideg meleg, és ti is. Kérlek írjátok meg, hogy legyen-e mert akkor gondolkodni kezdek rajta :D Meghoztam az új részt, jó olvasást.
Xx Malik*


Fél óra gyaloglás után végre megtaláltam azt a parkot, amit Louis motyogott. Szemeimmel Zayn-t kerestem, de sehol sem találtam. Csalódottan ültem le az egyik padra, csendben hagytam, hogy a nap süsse hófehér bőrömet. A mögöttem lévő fára egy madár szállt, s csodás csiripelésbe kezdett. Mindig is szerettem

hallgatni ezt a "zenét". Olyan megnyugtató.
Egy óra pihenés és gondolkodás után nyöszörgést hallottam az egyik fa mögül.
Kíváncsian álltam fel, és mentem közelebb.
Mikor megláttam a személyt, aki holt részegen s falfehéren feküdt a fa tövében, szívem majd kiugrott a helyéről. Egy részt aggódtam is, de mást részt örültem.

Megtaláltam Őt. Aggódó tekintettel leguggoltam mellé, majd egyik kezemmel megsimítottam arcát. Nagyon rosszul nézett ki, talán rosszabbul mint Louis.
-Zayn.- szóltam halkan, óvatosan pofozni kezdtem, hogy ébredjen fel. -Zayn kelj fel! El kell mennünk, itt nem maradhatsz. Teljesen részeg vagy Zayn..- ráztam meg vállánál. Semmi reagálás, kezei maga mellé esnek. Elájult. -Zayn! Zayn! Kérlek ne csináld ezt! -ráztam továbbra is, egyre erősebben, de semmi. Az aggodalom egyre erősödött bennem, mígnem elkapott a sírás. Zayn falfehéren, sápadtan és eszméletlenül feküdt előttem. Hisztérikusan, kapkodva rohantam a táskámhoz a telefonomért. Azonnal a mentők telefonszámát kezdtem tárcsázni. Lediktáltam nekik a park nevét, majd visszatértem hozzá és leültem mellé. Kezét kezeimbe vettem s megszorítottam azt. Könnyeimmel küszködve szipogtam, hirtelen gondolatok támadták meg agyamat.
Ha nem jövök vissza, és nem erőszakoskodom, hogy jöjjön vissza hozzám, akkor talán ez nem történik meg. Boldog volt azzal a lánnyal, s én most felforgattam mindent és hazudtam. Hazudtam neki, pedig nem lett volna szabad. Gyerekkorunkban Zayn-nel megfogadtuk, hogy őszinték leszünk egymáshoz akármi legyen, de most megszegtem ígéretem, és ezzel talán mindent elrontottam. Ez nem egyszer fordult elő, Zayn majdnem meghalt pár éve alkohol mérgezésben, s az is az én hibám volt.
Gondolataimat a mentők szirénája zavarta meg. Felkeltem Zayn mellől, majd a mentősökhöz szaladtam.
Az autóból egy húszas éveiben járó  fiú szállt ki, valószínűleg most kezdte a szakmát. Őt követte a kicsit idősebb férfi is.
-Jöjjenek kérem! Ott van.- mutattam a fa felé, ahol Zayn van.
A két férfi azonnal oda sietett, majd megvizsgálták a fiút.
-Nincs eszméleténél! Jake hozd a hord ágyat!
A fiatalabbik fiú az autó felé sietett és kivette belőle a hord ágyat. Én félre álltam, hogy ne legyek útban. Bőröndöm fogantyúját szorongatva álltam, s vártam.
Zayn betették a mentőautóba, lélegeztető gépre kapcsolták. Nem értek ehhez, de ennyire komoly lenne?
Most már előtörtek a könnyeim, az idősebb mentőshöz szaladtam.
-Mi a baja? -kérdeztem türelmetlenül. Nem válaszolt, csak állt és írt valamit.- Mondja már el!- ordítottam rá, mire felkapta tekintetét.
-A fiú túl sokat ivott, valószínűleg alkohol mérgezése van. Talán a világ egyik legerősebb italából ivott meg egy üveggel, teljesen kiütötte magát. Sürgősen kórházba kell szállítanunk. Kérem, ha velünk akar jönni szálljon be.
Megfogtam cuccaimat, azonnal beugrottam a kocsiba. Ha valami baja lesz, azt sosem bocsátom meg magamnak.

A kórházhoz érve hagyom, hogy Zayn vegyék ki előbb. Azonnal bevitték az épületbe, én meg egyedül maradtam. Táskámból remegő kezekkel kotortam elő a telefonomat, s tettem a fülemhez.
-Harry. Gyere azonnal a kórházba.
-Mi? Hope ne szórakozz már! Minek?
-Mert Zayn  itt van! Gyere már be! -mondtam a sírás határán, hangom remegett ahogy egész testem is.
-Mi? Azonnal ott leszek.- mondta és lerakta a telefont.
Megfogtam a bőröndömet, szinte rohantam befelé a bejárati ajtón.
A recepcióhoz érve megkérdeztem hova vitték.
A nővér elidőzött a kereséssel, türelmetlenül doboltam a pulton.
-Még kivizsgáláson van, de az 53-as szobába fogják vinni.
Köszönés nélkül siettem fel a harmadik emeletre, majd ott leültem az egyik székre és vártam.
Idő közben küldtem Harry-nek egy sms-t, hogyha megérkezik megtaláljon.
Szinte ledermedve, sokkos állapotban, könnyes szemekkel bámultam magam elé. Semmit nem észleltem, még azt sem, hogy leültek mellém. Egy idős hölgy volt mellettem, és egy könyvet olvasott. A lépcső tetején kis idő múlva megjelent Harry. Felálltam és felé indultam, de meghátráltam. Mögötte jött a két lány, Perrie és Zoé, Zayn jelenlegi barátnője.
-Mi a fenét csináltál vele? -támadt nekem a szőke. Könnyes szemében a düh csillogott. Teljesen megértem. Nem szóltam semmit, csak tűrtem. Tűrtem ahogy lökdös, és megaláz a folyosón lévő emberek előtt. -Ha akármi baja lesz..ha akármi baja lesz, kicsinállak! Megértetted? -fenyegetőzött mutatóujjával.
-Na jó elég lesz.- fogta meg karját Harry- majd az egyik székhez húzta és leültette. Egyik karjával átölelte, magához húzta. Látszik, hogy Perrie megnyugszik karjaiban, biztosan szereti őt.
Én és Zoé ketten maradtunk, beállt a kínos csend. Egyikünk sem szólt, csak álltunk és néztük a semmit.
-Figyelj..én sajnálom. -fordultam felé, de nem néztem a szemébe.
-Sajnálod? Sajnálod mi? Miattad mentünk szét. Neked semmi keresnivalód nincs itt. Szerintem jobb lenne ha elmennél. -mondta cinikusan. Teljesen igaza van, tényleg nincs itt semmi keresnivalóm.
Bólintottam egyet, majd a bőröndömet megfogva indultam le a lépcsőn.
Lassan, mint egy zombi tettem meg lefelé a lépcsőfokokat. Leérve az aulába leültem az egyik székre, kezemet arcom elé vettem, szégyelltem magam. Úgy éreztem, mintha az egész világ ellenem lenne, és gyűlölne. A könnycseppek versenyeztek az arcomon, hogy ki ér le hamarabb. Kézfejemmel letöröltem őket, nagy levegőt vettem és felálltam. Egy kezet éreztem a vállamon, megfordultam. Szembe találtam magam egy zöld szempárral. Nem szólt, csak állt és én is.
Egyszer csak szorosan magához ölelt, nem tudom miért, de jól esett.
-Hope. Az ami kettőnk között történt..- vakarta meg tarkóját.
-Nem tudja meg senki. -fejeztem be helyette. -Ígérem, hogy nem fogok többet kavarni, eltűnök örökre. Soha többet nem fogtok rólam hallani. Szia Harry! -köszöntem el tőle, majd elindultam a kijárat felé.
Talán így lesz a legjobb. Bele kell törődnöm, hogy elvesztettem őt. Elmegyek Londonból, és nem jövök vissza. Így menekülök minden elől, ahogy azt mindig is tettem, s megpróbálom őt elfelejteni.

2013. november 27., szerda

Interjú

Sziasztok! Nem résszel érkeztem, hanem egy interjúval, amit Szandra készített velem.
A blogját megtaláljátok a nevére kattintva, valamit itt a link is http://interjukcsaknektek.blogspot.hu/

Drága Malik* , örülök, hogy te vagy az új interjúalanyom. A megtekintések, és a feliratkozók alapján sikeres írónak mondhatod magad, hogyan érint ez téged? 
Nagyon örülök a feliratkozóknak és az oldalmegtekintéseknek is. Hálás vagyok az olvasóimnak, amiért kitartottak mellettem idáig.

Sok One Directionnal foglalkozó blog van, szerinted mi az, ami felkeltette a te történetedben az olvasók figyelmét? 
Húha, hát igazából én sem tudom.  Talán nem olvastak még olyan blogot, ahol ennyi keverés-kavarás van, és talán kíváncsiak a végére.

Melyik szereplőd szemszögét szereted a legjobban írni?
Zayn és Zoé szemszögét. Azt úgy érzem, hogy teljesen le tudom írni mit érezhetnek. Mivel Zoét inkább magamról mintáztam, őt könnyebben is írom. Zayn-nel az a helyzet, hogy nem is gondolkodom közben, csak pötyögök, aztán a végén kisül belőle az olvasóim szerint egy egész jó kis rész.

Magadról/barátaidtól mintázod a tulajdonságaikat, vagy csak a fantáziád szüleményei? 
Zoé nagyon hasonlít rám, hisz ugyanolyan makacs és érzékeny. Jennifert a barátnőmről mintáztam, a többiek pedig a fantáziám  szüleményei.

Kik azok, akik az írásban támogatnak?
Eddig csakis az olvasóim. Senkinek sem mondtam, hogy írni fogok, még a barátnőmnek sem, pedig ő volt az egyik szereplőm.

Van valami terved vele a jövőre nézve?
Nem igazán. Igaz, hiányozni fog az írása,  mert a szívemhez nőtt, de nem igazán van tervem vele.

Mikor elkezdted a fanfictiont számítottál ekkora sikerre?
Dehogy számítottam... Soha nem hittem volna, hogy " sikeres " lesz a blogom, és ezért is nagyon hálás vagyok az olvasóknak.

Ha befejezted a blogot akkor belekezdesz másik történetbe is? Ott is viszont fogod szerinted látni ezt a sok olvasót?
Igen. Már el is kezdtem egy újabb történetet. Nem tudom, de reménykedem benne.

Kaptál már olyan kommentet, kritikát, ami bántó volt? 
Igen, kaptam. Egy névtelen az egyik résznél folyamatosan szekált, de úgy vettem, hogy építő kritika.

Köszönöm szépen a válaszokat, további sok sikert!
Én is köszönöm. Neked is további sok sikert.

2013. november 23., szombat

31.-rész ~ Érzelmi zavar

Drága olvasók! Annyira hálás vagyok a sok feliratkozóért, és az 56.000 + oldalmegjelenítést. Köszönök mindent. Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog és hagytok valami megjegyzést. 

Soha nem voltam az az érzékeny fajta típus. Eddigi életem során mindig erősnek kellett mutatnom magam, akármi is volt. Kívülről mindig erős voltam, de belül...belül összetörtem. Pár éve legtöbbször csak a harag vezérelt, nem tudtam mit csinálok. És ami a legrosszabb, nem egyedül csináltam, hanem Vele. Vele, aki most az egész jövőmet, ami szépnek indult tönkretette egy teljes éjszaka alatt. Ebben az egészben nem csak ő a hibás. Most összetörtem egy lány szívét, röpke egy nap alatt. Azzal, hogy megcsaltam. Lelkiismeretem az suttogja, hogy kérjek tőle bocsánatot még ezerszer, a szívem pedig azt, hogy menjek el Hope-hoz, és legyek vele együtt újra. De akkor követném el életem legeslegnagyobb hibáját. Teljesen érzelem zavaros vagyok.

Zoé könnyes szemébe mélyen belenéztem, még mindig csillognak  a dühtől. Dühös rám, amit teljesen megértek.
-Zayn. Az, hogy részeg voltál nem magyarázat. -sóhajtott.- Az elmúlt napokban szinte folyamatosan részeg voltál.
-Tudom.- sütöttem le a szememet. Kezemet közelebb csúsztattam, de ő azonnal elhúzta onnan. Utál engem.
-Most hazamegyek.- lökte le magáról a takarót, majd a telefonért nyúlt. -Gondold már át, hogy mit akarsz.
Zoé kiment az ajtón, amit becsapott maga után. Legszívesebben utána mentem volna. Meg szerettem volna állítani, és megölelni, azt suttogni a fülébe, hogy szeretem. De közben ott van Ő. Fogalmam sincs mit érzek irántuk. Hope-ot talán nem szeretem már, és csak hiányzott, de lehet hogy ez nem így van.
Tekintetemet elvettem az üres ágyról, majd a semmit kezdtem bámulni. Gondolataim cikáztak, teljesen elbambultam.
Néhány perc elteltével a kopogásra eszméltem fel.
-Zayn.- lépett be a húgom, nem teljesen boldog arccal. -Normális vagy? Tudod, hogy Hope-ról megvan a véleményem, sosem kedveltem a csajt, sőt. Zoé kedves, aranyos, és ami a legfontosabb. Szeret téged te lüke.
-Figyelj.- álltam fel. -Nincs szükségem arra, hogy te is letolj. Tudom, hogy hibáztam, tudom, hogy nem kellett volna lefeküdnöm vele. Hagyj most békén.- fújtam ki a levegőt. Kiviharoztam az ajtón, le a földszintre a farmerdzsekimért. Felvettem és kimentem a kijáraton. Szükségem van a friss levegőre, szükségem van a  gondolkodásra.
A zsebemből elővettem a cigarettás dobozom, majd kivettem belőle egy szálat és meggyújtottam. Hátizsákomban egy üveg pálinka van, azt hiszem szükségem lesz rá.

Már egy jó ideje járom a várost, lábaim arra a helyre vezettek, ahová elvittem Zoé-t, mikor összejöttünk. Abba a parkba, ahol boldogok voltunk együtt. Nem voltak gondok, nem volt Hope se senki más. Csak Ő és én. Most azt kívánom, bár visszafordíthatnám az időt, de ez sajnos lehetetlen. Visszaforgatnám, és megoldódna minden. Vagy mégsem?
Gondolatok között leültem a fűre, majd nekidőltem az egyik fa törzsének. Hátizsákomból elővettem az italt. Felbontottam, azonnal a számhoz emeltem. Nagyokat kortyoltam, majd grimaszolva elvettem a számtól. Az erős alkohol marta a torkomat, de hamarosan elmúlt.
-Ha leiszom magam..- kortyoltam még egyet.- talán jobb lesz.
Ezzel az egy gondolattal, hogy talán jobb lesz döntöttem fejemet a fának, majd szemeimet lehunytam.
Az alkohol hatni kezdett, fejembe olyan erővel hasított a fájdalom, mintha baltával ütnék, mígnem álomba hajtott.

*Hope szemszöge*
Aggaszt, amit tettem. De szerelemben háborúban mindent lehet, és én elhatároztam, hogy visszaszerzem Zaynt. Nekem szükségem van rá, mert még mindig szeretem őt. Egyszer már megtörtént, nem akarom újra elveszíteni.
A hotelben ahol lakom, szinte utálnak, de megéri, mert így újra az enyém lehet.
Számat rágcsálva,  ujjaimmal dobolva az asztalom gondolkoztam.
Felálltam, majd a ruháimat sorba dobáltam a bőröndömbe. Felvettem a cipőm, majd az ajtó felé mentem.
Lent a földszinten a recepción kijelentkeztem, mert hazamegyek.

Sok gondolkodás után eldöntöttem, hogy elmegyek Zayn házához és beszélek vele. Döntenie kell, mert már én sem bírom. Erős vagyok, de ez a várakozás még nekem is sok.
Bekopogtam az ajtón, Harry nyitotta ki. Arcán a meglepettség, és az idegesség tükröződött. Pár éve ismertük meg egymást Zayn által. A barátságunk egyszer többre váltott, de ezt Zayn nem tudja és nem is tudhatja. Ha elmondanám neki, hogy akkor vele feküdtem le, semmi esélyem nem lenne nála.
-Te meg mit keresel itt?- jött ki az ajtón. Suttogott, csak azt nem tudom miért.
-Zayn-hez jöttem nem pedig hozzád. Hol van?- kérdeztem. Tekintetemet szemébe fúrtam, próbáltam ki olvasni, hogy mire gondol.
-Nincs itt.- közölte velem szárazon. -Már vagy egy órája elviharzott. Perrie mondta, hogy idegesen ment el. És szerintem neked is ideje lenne távoznod.
-Szóval te Perrie-vel vagy együtt?- nevettem el magam. Egyáltalán nem kedvelem a lányt, és meg is van rá az okom. egy drog függő álszent kislány volt mindig is. -Na jó Harry nekem erre nincs i...- az ajtó nyitódott, a szőkeség lépett ki rajta.
Arcáról azonnal lefagyott a mosoly, mikor meglátott. Semmit sem változott, mióta utoljára láttam.
-Te meg mi a francot keresel itt? -sziszegte  a fogai között.- Nem elég, hogy a bátyám most miattad van kiakadva? Nem elég, hogy a kapcsolatát tönkretetted?
-Na jó nekem erre nincs szükségem. -fordultam meg szemet forgatva, majd eljöttem onnan.
Tudhattam volna, hogy ő van otthon. Nála egy csepp esélyem sem volt. Zayn mindig is ezt csinálta. Ha valami baja volt, elment egy üveg pálinkával valahová.  Már csak is Louis maradt nekem. Vele a legszorosabb a kapcsolatom a mi kis bandánkban, ő biztos meg mondja nekem hogy hol van.
Bőröndömet magam után húzva indultam el Lou-hoz.

Az ajtó és a kapu csukva van. Talán nincs itthon.  Telefonomat előkotorásztam a fekete szegecsekkel díszített táskámból, majd a számát tárcsáztam.
Pár csöngés után egy álmos, dörmögős hang szólt a telefonba.
-Louis itthon vagy? Ha..Jól vagy? -kérdeztem aggodalmasan. Mintha éppen hányna vagy nem is tudom. Elég rosszul hangzik.
-Persze. Semmi bajom.
-Bemegyek jó?- raktam le a készüléket. Táskámat a bőrönd fogantyújára akasztottam, kabátomat levettem.
Soha nem hittem volna, hogy még egyszer ilyet csinálok. Fekete ingem ujját feltűrtem, majd a kapuba kapaszkodtam. Egyik lábam beakasztottam és megtámaszkodtam rajta, másikat pedig átlendítettem.
-Végre!- fújtam ki a levegőt. Már nem vagyok olyan jó formában, mint pár hete. Eléggé ellustultam.
A házkulcsot a bejárati ajtó előtti  kis szőnyeg alatt kerestem.
Mikor megtaláltam benyitottam a bejáraton. Kellemetlen szag csapta meg az orromat, grimaszolva emeltem le a tartóról a kapu kulcsát is.
Kimentem behozni a cuccaimat, hogy el ne lopják, míg én próbálok kiszedni belőle valamit.

Visszatérve a nappaliba, bezártam az ajtót magam mögött. Louis hangját vagy inkább köhögését a földszinti fürdőszobában hallottam.
-Te jó ég! -kiáltottam el magam. Louis rémesen nézett ki. Szemi vérvörösek voltak, fekete karikák húzódtak végig alatta.  A vécé mellett ült, kezében egy pohár víz volt. Közelebb mentem hozzá, és leguggoltam mellé.
-Gyere állj fel. -húztam fel karjánál fogva. -Jobban vagy már?
Nem szólt, csak bólogatott. Kivittem őt a kanapéra és leültettem.
-Hope.. Miért jöttél?
-Hát kösz. Tudtommal te hívtál meg Niall partijára.
-Nem úgy értettem. Örülök neked.
-Zayn-ről tudsz valamit? Nem tudod hol lehet most?
-Pár napja együtt mentünk egy kocsmába.- nevetett.- Valami parkot emlegetett. -erőtlenül kezét felemelte, majd az ajtóra mutatott. -Asszem hogy a...- húzta fejemet közelebb.
Fülembe suttogott egy nevet. Igaz érthetetlenül, de szerencsére tudtam miről beszél. Szóval Zayn oda ment.
Louis miután kinyögte hol is van szerinte rögtön álomba merült. Szegény elég ramaty állapotban van, szemétség lenne itt hagyni, de nekem most Ő fontosabb.
Egy takaróval betakartam Louis-t és egy pohár hideg vizet készítettem a mellette lévő kis asztalra néhány fájdalomcsillapítóval.
A bejárati ajtót kulcsra zártam, a kulcsot pedig visszatettem a kis szőnyeg alá.
Bőröndömet megfogva ismét útnak indultam. Talán ott lesz, talán megbocsát, talán újra együtt leszünk.




2013. november 14., csütörtök

30.-rész -Félek

Sziasztok! Először is nagyon sajnálom a késést, de minden összejött.
Másodszor pedig itt az új rész, remélem tetszeni fog, és az új design is. Nagyon örülnék néhány kommentnek, mert 84 feliratkozóból kb 6-7 ír rendszeresen megjegyzést. Persze annak is nagyon örülök de..na mindegy. Jó olvasást.
Hope szavai felkavartak engem teljesen belülről. Nem tudom, hogy mit érzek még iránta, nem tudom, hogy szeretem-e. Egyáltalán miért jött vissza? Már kezdtem őt elfelejteni, most meg újra megjelent az életemben.
-Figyelj. - szólt, miközben elővett a táskájából egy fényképet. Azt a fényképet, ahol együtt voltunk és megcsókoltuk egymást.
-Tedd el.- szóltam rá, majd határozott mozdulattal kitéptem a kezéből és megnéztem.- Miért csinálod ezt velem?- fordultam felé.
-Mert szükségem van rád! Zayn értsd meg nem tudok élni nélküled.- nézett a kezemben lévő képre.- Szeretlek, és hiba volt amit tettem. Tudom, hogy ezzel  elvesztettem minden bizalmad, de visszafogom nyerni, mert tudom te is érzel még irántam valamit.- kezével végigsimított a combomon.
Érintésére kirázott a hideg, szívem hevesen dobogni kezdett. Talán igaza van.
Az üveget leraktam a kezemből és ismét felé fordultam. Szemei sötétek voltak, de érzelemmel teliek.
Egy pillanatra elmélyedtem elsötétült szemeiben, majd azt vettem észre, hogy egyre jobban közeledik, mígnem ajkaink összeforrtak. Már megint elkövettem életem legnagyobb hibáját, már megint bedőltem neki. De úgy érzem, hogy muszáj.
Néhány másodperc múlva elváltak ajkaink, mindketten levegőért kapkodtunk.
-Látod? Ha nem szeretnél nem csókoltál volna vissza.- mosolyodott el.
-Hiba volt, ahogy te is egy nagy hiba voltál az életemben! Hope..-fújtam ki a levegőt.- menj vissza, menj el, elegem van belőled. Mondd hol laksz most, és kiteszlek, mert ez nem  oké. Akkor és most is megmondom neked, hogy vége. Továbbléptem, és nemsoká..- szavaim elakadtak, nem akartam neki megmondani, hogy apa leszek.
-És? Mi lesz nemsoká?
-Semmi.- sütöttem le szememet, majd újra a gázra tapostam. -Mondd hova vigyelek!
Hope megforgatta a szemeit és motyogott valamit az orra alatt, majd lediktálta a címet. Klassz most már taxis is vagyok.
Az úton nem szóltunk egymáshoz, néha próbálkozott és megsimította a kezem, amibe teljesen beleborzongtam, de nem mutattam magamon. Mereven bámultam az utat, nem törődtem vele.
Fél óra kínos csend után  megérkeztünk a hotelhez, ahol jelenleg lakik. Remélem a lehető leghamarabb elmegy innen, és nem lesz a közelembe.
-Gondold át.- mondta, és kinyitotta a kocsi ajtaját, majd kiszállt.
Mire észhez kaptam, hogy meg kell kérdeznem mi volt ez az  egész múlt éjjel, már a bejáratnál volt.
Gyorsan kiszálltam az autóból, utána siettem.
-Várj.- rántottam vissza karjánál. -Még beszélnünk kell valamiről.
-Na  ugye? -kezeit átfonta nyakam körül, és megpuszilt, megölelt.
-Hoho. Te valamit félreértesz.- toltam el magamtól.- A múlt éjjelről akarok beszélni. Mit  csináltál? Zoé miért hiszi azt hogy lefeküdtünk és te miért mondtad ezt a kis barátnődnek?
-Ezt meg honnan veszed?- nevetett. Látszott rajta, hogy tudja miről van szó, már hogyne tudná.- Igen. Megtörtént. És?! Ez várható volt. Mind ketten részegek voltunk, hiányoztunk egymásnak. -tárta szét karját.
Kínosan elnevettem magam. Amolyan " menj a francba " nézéssel visszaültem a kocsiba és elhajtottam onnan. Lehet pofátlanság, de ez a lány az őrületbe kerget.
Ismerem őt mint a tenyerem, és sajnos ő soha nem hazudna, főleg nem nekem. Mindig is az őszinteségét szerettem benne a legjobban.
-Te idióta!- csaptam idegesen a kormányra, ismét az üvegért nyúltam.
Nagyot húztam belőle, már majdnem kiürítettem a teljes üveget.
Lehet igaz amit mondott? De akkor..akkor megcsaltam Zoét.
Egy érzés, ami belülről szét tép. Azt hiszem megéreztem a bűntudatot, ami nem jó. Még soha nem éreztem ilyet, mert mindig mindent bevallottam. De most, most félek. Félek, hogy összetöröm ezzel a lányt, aki  a gyerekemet hordozza, a lányt akivel az elmúlt hónapokban boldog voltam.
Gondolataimat a telefonom szakította félbe. Ránéztem a kijelzőre, Perrie neve villogott.
Kedvtelenül nyúltam érte, majd a fülemhez emeltem.
-Most nincs olyan kedvem hogy trécseljek akárkivel is.- szóltam bele a telefonba.
-Hát rendben. Most pont nem érdekel hogy mi van veled. Azonnal haza kell jönnöd!- hangja feszült volt, és aggodalmas.
-Mi történt?
-Zoé baromira begörcsölt. Kapott egy üzenetet és onnantól kiakadt. Zayn gyere haza kérlek.
-Ott van nálunk? Ott vagyok nem soká.- idegesen raktam le a telefont, vágtam a mellettem lévő anyósülésre. Bármit csak ezt ne. Ebben tuti benne van Hope keze is, és ez nem csak az ő hibája. Ismerem őt, mint a tenyerem, és tudom, nem nyugszik, míg meg nem szerzi amit akar. Azaz engem. Én meg itt ülök, sajnáltatom magam, míg a lány akit szeretek otthon van.
Utamat hazafelé vettem, egyre erősebben tapostam a pedált.

-Mi történt? Hol van Zoé?- törtem be az ajtón, azonnal keresgélni kezdtem szemeimmel.
Az alkohol még csak most kezdett hatni, szédülni kezdtem, ezért az ajtónak támaszkodtam.
-A szobámban van. Már csökkent a fájdalma és most alszik.- mondta Perrie, miközben egy pohár narancslevet szürcsölgetett.
Ledobtam a kabátom a kanapéra, majd az emeletre siettem.
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, minél hamarabb mellette akartam lenni.
Az ajtóhoz érve lenyomtam a kilincset, egyenesen a szobába léptem. Sietősen rohantam az ágyhoz és leültem a szélére..
Zoé aludt. Kezét kezeimbe vettem, és simogatni kezdtem.
Lelkiismeretem egyre erősödött, ahogy láttam őt védtelenül feküdni.
Lassan közeledtem arca felé, majd gyengéden megcsókoltam homlokát.
Lassan és óvatosan felálltam, hogy fel ne ébredjen, elindultam kifelé, de akkor hallottam a hangját.
-Zayn.
Megpördültem tengelyem körül, majd visszaindultam felé.
Lassan felült, egy kicsit felszisszent, valószínűleg még mindig fáj a hasa. Ami szintén az én hibám, mert ha nem kezdek el inni, és nem megyek el bulizni, akkor ez nem történik meg.
-Itt vagyok kicsim.- simítottam meg karját, szemeim könnybe lábadtak.
Soha nem szerettem volna ezt. Soha nem akartam őt így látni, soha. És most, visszajött Ő, felforgatott mindent.
-Ne csináld ezt.- vette el kezeit kezemből. Semmi érzés nem látszott az arcán, ami falfehér volt. szemei el vörösek és keserűek voltak.- Ne légy álszent. Csak egy kérdés. Miért csináltad ezt?- államnál fogva kényszerített, hogy szemébe nézzek, amit nem tudtam megtenni.- Legalább elmondhattad volna, hogy figyelj Zoé bocsi de megcsaltalak a volt csajommal.- szemei könnybe lábadtak, amik hamarosan utat is törtek maguknak. Letörölte könnyeit arcáról, majd  a mellette lévő telefonjáért nyúlt, majd felém mutatta.
Lélegzetem elakadt, pulzusom a dühtől kétszeresre növekedett. Egy ismeretlen számról kapott egy képet, amin én és Hope vagyunk az éjjel. Tisztán kivehető, hogy ez az egész elkábítás- lefekvés dolog el volt tervezve. Hope engem ölelve mosolyog, egy szál melltartóban.
-Ne haragudj.- semmi több nem jött ki a számon, nem tudtam megszólalni a szégyentől. Mindig is elítéltem azokat, akik megcsalják a barátnőjüket, erre most én is ugyan ezt tettem.  Soha nem fogom magamnak megbocsátani.
-Ne haragudjak?- emelte fel hangját, keze arcomon csattant. Éreztem ahogy bepirosodik a bőröm. Megérdemeltem ezt a pofont.-Hát képzeld baromira dühös vagyok és haragszom rád. Mondd csak miért nem mondtad el? Miért kellett ezt csinálnod? Minden férfi egyforma és te is..
-Azért nem mondtam el, mert félek!- vágtam a szavába.
-Mégis mitől félsz?- tárta szét karjait.
-Hogy ezzel megbántalak és összetörlek. Értsd meg soha nem akartam vele lefeküdni, akkor is elkábított valamivel. És részeg voltam.- magyarázkodtam.
-Részeg voltál.- nevetett gúnyosan. Szemében látszott a megvetés, most már tudom, hogy miért mondják azt, hogy a szem a lélek tükre, és hogy a könny a lélek vére.. Mindent elárultak, amit jelenleg érez, és a könnyei is, amiket miattam hullajt. Már nem egyszer bántottam meg, már nem egyszer sírt miattam. Amikor először megláttam, boldog volt, most meg...most meg szomorú és keserű. Talán az életét is tönkre tettem, elköteleztem őt magamnak azzal, hogy gyereket vár tőlem.


2013. október 26., szombat

29.-rész- A múltat nem lehet kitörölni

A hallgatózás nem szép dolog, de néha még hasznos is lehet. Az a két lány igen különös beszélgetésbe kezdett. A kis résen mindent tisztán hallottam.
* Tegnap az a buli eszméletlen volt. Nem is tudod Zayn mekkora partiarc ès milyen sexi mikor részeg. * -hallottam. Mivan? Zayn sexi mikor részeg? És ki ez a lány egyáltalán? Jó, lehet nem egy Zayn-re gondolunk, de lehet igen. Tovább füleltem.
* A Malik-ra gondolsz? A fekete hajúra, akivel smároltál? * -micsoda? Smároltak?
* Igen.-kuncogott. Annyira hiányzott már. Hiányzott a csókja meg mindene. És tegnap végre megkaphattam. Az a ribanc csaja meg egy cseppet sem érdekelte se engem se őt. * Na ezeknél a mondatoknál tört el a mécses. Zayn megcsalt engem?
Nem...az nem lehet.

*Jessica szemszöge*
Zoé már jó ideje a mosdóban van..eközben megérkezett a kávénk is.
Kortyoltam egyet a koffeines italomból, majd letettem az asztalra. Tovább vártam Zoéra. Végre kijött onnan, de nem úgy ahogy vártam. Sokkos állapotban volt.
Leült a helyére és csak nézte a semmi, szemei könnyesek voltak.
-Zoé mi a baj?-kérdeztem.
Nem válaszolt, sírni kezdett és kirohant a kávézóból.
Felkaptam a táskámat, és amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam utána.
-Zoé álj már meg! -kiabáltam utána.
Végre megállt. Lerogyott a fal mellé, szemi vörösek voltak.
-Zayn.-nyögte ki. Leültem mellé és figyelmesen hallgattam a baját.
-Mi van vele?
-Megcsalt. Érted? Megcsalt.
-Oh..-öleltem magamhoz szorosan. Meg tudom érteni mit érez, hisz velem is történt már ilyen.
-Gyere menjünk. Itt túl hűvös van.-álltam fel a hideg kőről.
Kezemet nyújtottam, segítettem neki felállni.
Nem értem Zayn hogy lehet ekkora paraszt. Hogy csalhatta meg ezt a lányt? Undorító az ilyen.
-Figyelj.-nyújtottam neki egy zsepit, amit elfogadott és kifújta az orrát.-Biztos vagy ebben? És honnan vagy miből  gondolod ezt?
-Hallottam.-szipogta.-Az egyik lány mondta..de ezt nem fogom annyiban hagyni. Még ma kiderítem mi ez az egész. Bólogattam és tovább mentünk Zoéékhoz.

Bementünk a nappaliba és leültünk. A ház üres volt és csendes. Még nem jártam itt, de  tök barátságos és ízléses. A halvány falhoz jól mutatnak a kissé sötét bútorok. Lábam keresztbe tettem és úgy vártam hogy Zoé mondjon valamit.
-Felhívom és mondom neki jöjjön át. Ezt megkell beszélnem vele mindenképp.- fujta ki orrát megint.
Teljesen megértem amit érez. Mióta ebben a városban vagyok, sokkal jobb ès normálisabb az életem. Mikor engem csaltak meg lassan 3. éve, egy érzelmi roncs voltam. Néhány hét után meg csakis a bosszú fűtött semmi más. Mindent elkövettem, hogy Ő és a ribi élete maga legyen a pokol. És ez sikerült is...talán túlságosan is.
A gondolataim elől ide menekültem.
-Jessi. Itt maradnál velem?
-Persze.-öleltem át.- Számíthatsz rám.
Egy halvány mosoly kúszott arcára. Elővette a táskájából a telefont, majd Zayn számát kereste. Mikor megtalálta,  a füléhez emelte a telefont. Hallottam, ahogy kicsöng.

*Zayn szemszöge*
Az estére nem is nagyon emlékszem, teljesen kivagyok. A fejem majd' szét szakad, és émelygek is. Egy jó erős kávé mellett ültem a kanapén és néztem a kikapcsolt tévét. Pár perc után a telefonom kezdett csörögni.
-Haló?-szóltam bele.
-Beszélnünk kell. Át tudsz jönni? -hallottam Zoé ideges és nyugtalan hangját a vonal másik végéről.
-Persze. Fél óra és ott vagyok.
Köszönés nélkül rakta le a telefont.
Mit csináltam már megint? Kérdeztem saját magamtól, majd felálltam és a földszinti mosdóba mentem lezuhanyozni. 
A langyos víz jót tett, és egy kicsit felfrissültem. Felmentem a szobámba tiszta ruhákert, majd mikor végeztem mindennel elindultam a barátnőmhöz.
Kiléptem az ajtón, épp akkor jött meg Perrie néhány szatyorral a kezében. Gondolom vásárolni volt.
-Szia bátyus! Hová mész?
-Zoéhoz.-többet nem is beszéltünk. Beültem a terepjáróba és már otthon sem voltam.

Kopogtam az ajtón, ami nem sokkal később nyílt is. Egy vörös hajú lány lépett ki rajta. Azthiszem Jessica a neve. Elég szúrósan nézett rám. Hamarosan távozott én meg bementem a házba. Zoé már ott volt, karba tett kezekkel.
-Szia.-pusziltam volna meg, de elfordította a fejét. -Valami baj van?
-Igen. Gyere.- fordult meg és a nappaliba ment, majd lült a kanapéra. Követtem és leültem mellé.
-Mit csináltam már megint?
-Jah..mintha nem tudnád. -kérdőn néztem rá, ezért folytatta.-Mi az? A kicsi Zayn nem tudja mi volt az éjjel?
Nem tudod, hogy lefeküdtél azzal a lánnyal aki a buliban is ott volt? Hát persze..ezért volt olyan ismerős nekem. Zayn te tényleg ilyen hülyének nézel?- állt fel idegesen, karba tett kezekkel járkált ide-oda.
Mi? Én lefeküdni? Kivel is? Tudom, hogy mostanában sokat iszom, de annyira nem szoktam részeg lenni, hogy ne emlékeznék egy ilyen dologra. Vagy mégis?
-Zoé.- fújtam ki a levegőt.- Mégis mi a francról hablatyolsz? Kivel feküdtem le? Honnan veszed ezt a hülyeséget egyáltalán?- mondtam halkan, hangomban érezhető volt, hogy kezd felmenni a pumpa.
-Hallottam. Ma Tina kávézójában beszélgetett két nő. A szőke hajú mondta, hogy tegnap egy buliban smároltatok, és hogy milyen jó volt újra megkapnia téged. Ő a volt barátnőd ugye? És most lefeküdtetek megint.- szemei egyre könnyesebbek lettek, arca sápadt lett.
Hát persze. Beugrottak a képek. Tegnap a bárban találkoztam Vele, és ő hozott nekem inni.
Tuti beletett valamit az italomba. Te jó ég! akkor Zoé-nak lehet igaza van és együtt töltöttem vele az éjszakát? Na nem..kiderítem mi ez az egész.
-Most inkább megyek.- indultam el az ajtó felé.
-Gratulálok Zayn.- hallottam a hangját, majd bezártam az ajtót.
Idegesen vágtam be a kocsi ajtaját és tapostam a gázra.

Már legalább egy teljes órája jártam a várost. Igazából csak megyek, nem is tudom merre.
Muszáj innom. Gondoltam magamban.
-Óriási Zayn!- vertem kezemet a kormányba.-Te egy gyáva féreg vagy, aki folyamatosan az italba menekül.
Klassz. Most már saját magammal beszélgetek.
20 perc kocsikázás után megálltam egy bárnál.
Bementem, és leültem a bárszékre. Voltak itt öregek, fiatalok akik táncoltak, és olyanok is, akik már holtrészegre itták magukat. Nekem is ez a célom, elfeledni mindent és mindenkit.
-A legerősebb italból kérek egy üveggel.- helyezkedtem el kényelmesen.
-Egy üveggel?- kérdezte meglepetten a pincérnő, közben nyúlt az üveg italért.
Kifizettem, majd indulni akartam, de megláttam Őt. Megláttam Hope-ot, ahogy egy barna hajú fiúval smárol az egyik boxban.
-Te hülye lotyó.- rángattam fel az asztaltól karjánál fogva.
-Aú. Zayn ez fáj!- nyavalygott.
 Az ajtóig rángattam, majd mikor kiértünk, kinyitottam a kocsiajtót és belöktem rajta.
Úgy bántam vele, mint egy utolsó utcalánnyal, de megérdemelte. Most lehet miatta megy tönkre a kapcsolatom.
Idegesen tapostam a gázra, és viharoztam el a bár elől, közben kibontottam az italt.
-Most nézd meg.- mutatta pirosodó karját.
-Nem érdekel.- vágtam hozzá.- Hogy tehetted ezt? Hogy kábíthattál el? Hope az erőszaknak számít.
-Miről beszélsz?- nevetett. - Jah hogy az estéről? Hm..azt tökéletesen töltöttük. Te is akartad nem csak én. Különben is. A kicsi Zoé miben jobb mint én? Az ágyban? Azt kétlem. Kinézetre? Azt is kétlem.
-Őt ne merd a szádra venni!- ordítottam, majd egy jó nagyot kortyoltam az üvegből.- Ő kedves, aranyos, gyönyörű...
-De még mindig engem szeretsz.- vágott a szavamba.
Még egyet  húztam az italból, és erősebben tapostam a gázt.
-Nem.-ráztam a fejem.
-Nem hinném, hogy olyan könnyen elfeledtél. Egy ilyen erős szerelmet nem lehet egyik napról a másikra elfelejteni. Zayn gondolkozz már könyörgöm! Gyerekkorunk óta szeretjük egymást. Gondolj azokra a pillanatokra amiket eltöltöttünk EGYÜTT. Te ugyan olyan vagy, mint régen. Olyan sötét, durva, és izgalmas. -Ez nem igaz.- ittam bele az üvegbe megint.- Megváltoztam.
-Nem. Te soha nem változol. Mi egymáshoz tartozunk. Te ugyan olyan vagy, mint én. Zayn. A múltat nem lehet kitörölni. Emlékezz csak ARRA a napra.
Ezt én nem bírom tovább. A szavai még mindig hatnak rám. És igaza van. A múltat tényleg nem lehet kitörölni. Próbálok változni, de nem megy.


2013. október 19., szombat

28.-rész.

Nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy csak most hozom a részt..de volt egy névtelen, aki teljesen elvette a kedvemet az egésztől. De már csak azért sem fogom abbahagyni a blogot, nem fogok neki örömet okozni. Most nem lesz határ, mert úgysem tudnám hozni az újat azonnal. Nem is fecsegek tovább, jó olvasást.
*Zoé szemszöge*
Niall születésnapi bulija óta eltelt egy teljes hét. Louis-val azóta sem beszéltünk, de így tökéletes.
Nem tudom, miért csókoltuk megy egymást akkor. Talán az alkohol hatása miatt? Fogalmam sincs. De ezt senki sem tudhatja meg, főleg nem Zayn. Nem tudom hogy reagálna rá, de biztos nem venné jó szemmel.
Jeni pedig elutazott a bátyjával vissza Amerikába. Kár, pedig azt hittem van esély, hogy együtt maradnak Niall-lel.
Ezeken a dolgokon elmélkedve váltogatom a csatornákat a tévében. Kezemben egy bögre forrócsokival, köntösben ülve a kanapén. Szombat reggel van, és semmi dolgom. Egyedül vagyok itthon, anya dolgozik, Cece és Nati a játszótéren, Adam pedig...ő pedig valahol. Mostanában alig tartózkodik itthon. Ő és Perrie mióta találkoztak elég furcsán viselkednek. Mintha mindenki megőrült volna, beleértve én is.
Perrie és Adam zavartak ha egymás közelében vannak, Zayn mostanában egy csomót iszik, Louis megcsókol, Niall és Jeni szakítanak plusz Jeni el is ment.
Ismét gondolataimba mélyedtem.
Észre sem vettem mennyire elszaladt az idő, és még a forrócsokim -ami már nem forró- is kihűlt. Kényelmes helyzetemből felálltam és a konyhába mentem, majd betettem a bögre italt a mikróba melegedni.
Leültem a pulthoz, lábamat felhúztam magam mellé.
Kezemen támaszkodva figyeltem, ahogy a kakaóm körbe körbe forog és melegszik. Ismét elgondolkodtam, de már nem a problémákon, hanem hogy milyen lesz anyának lenni. Mi lesz, ha meghízok és Zayn kiábrándul belőlem? Szerencsére még nem kezdett el növekedni a hasam, de nemsoká az is elérkezik.
A telefonom rezgésére lettem figyelmes. Sms-t kaptam valakitől.
Felálltam a székről, kivettem az italom és visszaültem eredeti kényelmes helyemre. Megnéztem az sms-t, hogy kitől érkezett.
" Szia Zoé! Ma lenne kedved elmenni valahová? Mondjuk meginni egy kávét utána moziba menni? Majd hívj ;) xxJessi "
Túl lusta vagyok kimenni a házból, és az igazat megvallva semmi kedvem kimozdulni. De ismerem Jessi-t, addig nem hagy békén, míg igent nem mondok és nem megyek el vele moziba.
A telefonomon a vörös hajú barátnőm számát tarcsáztam, majd pár csörgés után meghallottam vidám, feldobott hangját.
-Szia csajszi! Mizu? Akkor megyünk?- köszönt először ő.
-Szia. Jah..persze. Eljössz vagy találkozzunk?
-3-ra jó ha megyek?
-Persze.
Egy gyors köszönés után leraktuk a telefont. Hátradőltem a fotelben és a forrócsokim kezdtem kortyolgatni közben váltogattam tovább a csatornákat.
Kb. 2 óra -vagy több- tévézés után ránéztem a falon lógó órára.
Már fél kettőt mutatott.
-Ideje készülni.- mondtam saját magamnak, majd a kakaót leraktam az asztalra, utána felmentem a szobámba felöltözni.
Szuper..a szombatomat is egy őrült, bulizós lánnyal kell eltöltenem. Persze kedvelem Jess-t, de néha túlzásba viszi a bulit.
A szekrényemhez lépkedve kivettem egy kényelmes összeállítást, és az ágyamra tettem, utána a fürdőszobába mentem lezuhanyozni.
Beállítottam a víz hőmérsékletét, majd beálltam a zuhany alá.
Testemnek jól esett a frissítő víz. Pár perc áztatás és gondolkodás után nyomtam a kezembe a kókuszos tusfürdőmből és megmostam magam.
20 perces fürdés után a törölközőért nyúltam, majd szorosan magam köré tekertem. Miután megbizonyosodtam arról, hogy nem fog leesni, visszamentem a szobámba. Ledobtam magamról az anyagot és magamra vettem a fehérneműt.
A tükörben megláttam a tükörképem, szemem könnybe lábadt, és hamarosan utat törtek maguknak. A sós cseppek sorba gördültek végig az arcomon, versenyt járva, melyik pottyan le hamarabb az arcomról.
Oldalra fordultam, és szemügyre vettem a még egyenlőre lapos hasamat.
-Nem akarok meghízni.- nyafogtam saját magamnak. Mintha ezzel elérnék valamit.  Bőgök mint egy kisgyerek, akinek épp most vették el a cukorkáját.
Megtöröltem könnyes szememet, és leültem az ágyra. Kezembe vettem a fekete farmert, és magamra ráncigáltam.
- Király. Már ez is kezd szűk lenni!- keltem ki magamból. Éreztem, ahogy arcom egyre vörösebb az idegtől.
-Nem érdekel....-húztam feljebb.- Akkor is felveszlek. -gomboltam be végre magamon.
Makacsságomnak köszönhetően felvettem a nadrágot, de annyira kényelmetlen volt, hogy inkább levettem és felvettem egy másikat.
Ez már jó volt. Egy fekete ujjatlan felsőt vettem még fel, és rá egy piros kockás inget. Hajamat nem fogtam össze, hagytam, hogy a loboncom leomoljon vállamra.
Egy halvány, mégis mutatós sminket festettem.
Az óra immár háromnegyed hármat mutatott, és Jessi nem soká itt lesz. Lementem a földszintre,  a konyhába. A kekszet kezdtem el rágcsálni, ès vártam hogy megérkezzen. A fürdőből Adam lépett elő.
-Hali.-köszönt.
-Hát te? Mikor jöttél haza?
-Az előbb. Mert?- ült le mellém és vett a kekszből.
-Csak kérdem. Elmegyek a barátnőmmel moziba. Ha vala...-mondatomat a csengő szakította félbe, ezek szerint megjött.
-Szia.-nyitottam ki neki az ajtót.
-Mehetünk?
Bólintottam, majd bezártam magam mögött az ajtót. Mivel nincs hideg, ezért nem vettem fel semmi kabátot, pulcsit.
Tina kávézójához érve leültünk az ablak melletti asztalkához.
Hamarosan jött is Aaron. Aaron egyik jó barátom, a kávézóban dolgozik.
-Mit hozhatok?-vette elő a tollat és a papírt.
-Két kávét.-rendelt Jess.
Míg a kávénkat vártuk, Jessi elkezdett mondani egy unalmas sztorit. Igazából nem is nagypn figyeltem, jobban érdekelt a parkban sétálgató nő. Igen különös volt. Arcát takarta egy vékony sállal, szemén napszemüveg volt.
-Hahó! Figyelsz?- legyezett előttem a kezével.
-Igen..hogyne.
-Hát nem úgy tűnik.
-Kimegyek a mosdóba.-tereltem a témát és felálltam az asztaltól.
A mosdóba bementem, megigazítottam magam. Kèt velem egyidős lány jött be, úgy néztek rám, mint akit meg akarnak ölni.
Kijöttem az ajtón. Beszélgetni kezdtek. Már indultam volna vissza a vöröshöz, mikor meghallottam egy nevet. Tudom, a hallgatózás nem szép dolog, de most nagyon kíváncsi voltam.

2013. szeptember 29., vasárnap

27.-rész/2

Sziasztok. Meghoztam a 27.rész második felét, ami azért lett ilyen rövid, mert ugye befejeztem... a következő már jó hosszú lesz ígérem ;) Viszont most ismét lesz határ. 10 komi és 15 pipa után következő rész. UI.: köszönöm a sok feliratkozót, oldalmegjelenítést és a támogatást is. Legjobb olvasók vagytok.

*Zoé szemszöge*
Louis-t elhurcoltam a kanapéig, majd lefektettem. Először nyűgösködött mint egy kisgyerek,de pár perc múlva elaludt. Visszamentem Asley-hez, akivel a buliban ismerkedtem meg. Jó fej csaj, nem is tudtam, hogy régóta ismerik egymást Zayn-nel.
-Bocsi.- vettem a kezembe a pultról a koktélomat, majd nagyot kortyoltam bele.
-Semmi baj.-nevetett.-Ismerem Lou-t tudom milyen részegen. Folyamatosan farkakat rajzol hűtőkre.
Eddig Louis-nak ezt a tulajdonságát nem ismertem, de most, hogy már tudom mit csinál részegen, ügyelnem kellesz a hűtőre.

A buli már legalább 3 órája tart. Azóta érkeztek még emberek, akik felköszöntötték Niall-t és átadták neki az ajándékokat.
Az a Crazy Mofos feliratú póló jó ötlet volt Perrie-től, a fiú imádja.
Mindenki táncol, fel vannak pörögve, én viszont kezdek fáradni a sok tánctól. Kiderült, hogy Asley egy partiarc és nem tud leállni a tánccal. Természetesen magával ragadott és alig álltunk meg a riszával egész este. Tánc közben oda pillantgattam Niall-re és Jeni-re, akik igencsak jól szórakoznak, habár mikor kimentek a teraszra nem tudom miről beszéltek. Remélem nem szakítottak és ez amolyan "utolsó buli így együtt érezzük jól magunkat",mert akkor kinyírom mind kettőt. Ők tökéletes pár és kár lenne értük.
Készítettem magamnak még egy koktélt, majd leültem a már ébren lévő Louis mellé.
Szegény egyedül üldögélt ott, gondoltam leülök mellé.
-Mizu?- nyeltem egyet az italomból.
Louis káromkodni kezdett, kezét halántékához emelte.
-Majd szét szakad a fejem. Mennyi ideig aludtam?
Haja kissé kócos volt, arca borostás. Látszik rajta, hogy nem igazán van jól.
-Úgy körülbelül kát és fél órát aludhattál. De amúgy jól vagy? Elég  ramatyul nézel ki.
Kezét szája elé emelve állt fel hirtelen, és a földszinti mosdó felé rohant.
Szegénynek most biztos ki van a gyomra. Ő lőtte be magát a buliban legelőször, habár mostanra már mindenki ittas, de messze vannak a teljes káosztól.
A kanapén üldögélve körülnéztem a nappaliban, szememmel Zayn-t kerestem.
Egyik fiúval beszélget, kezében egy üveg Whiskey  van.
Gondoltam megnézem Louis-t mi van vele. Fel álltam a  már megszokott helyemről, ám hirtelen valaki nekem ütközött.
Az italom kiborult, Liam-mel találtam szembe magam. Egy kicsit sem volt ittas, á dehogy.
                                                       
-Bocsi.- mondta és tovább száguldozott.
-Semmi baj.- fordultam utána, majd tovább mentem a "kitűzött cél" felé.
Megkeresni Lou-t és megnézni jól van-e.
Átvergődtem magam az izzadt tömegen, míg nem a mosdóhoz értem. Benyitottam és megláttam a vécé felett guggoló Louis-t. Közelebb mentem hozzá, majd leguggoltam mellé. Kezem a hátára tettem.

*Louis szemszöge*
Most aztán alaposan kijön belőlem az alkohol. Nem volt jó ötlet annyit inni.
Egy kezet éreztem a hátamon, simogatott. Jól esett ilyen ramaty állapotban a támogatás, habár nem tudom ki az. Kb. 2 perc hányás után könnyes szemekkel ültem le a vécékagyló mellé, felfedtem a titokzatos vigasztaló arcát. Zoé volt az. Kézfejemmel megtöröltem a számat.
Zoé felállt majd egy pohár vizet nyomott a kezembe.
-Öblítsd ki a szád, jobb lesz.-mosolygott.
Úgy is tettem és tényleg jobb lett egy kicsit. Már nem volt annyira hányingerem, viszont a fejem még mindig majd' szét szakadt. Fejemet a csempének döntve vettem nagy levegőket. Zoé ismét leült mellém, majd kezét a kezemre tettem.
A kezünkre pillantottam, és néztem is egy jó ideig, majd egyszercsak azt vettem észre, hogy egyre közeledek arca felé.
Nem tudom mi ütött belém, nem tudom miért csinálom, de kell. Úgy érzem, nem tudok leállni.
Ajkaimat övéire tapasztottam, gyengéden csókoltam puha ajkait.

2013. szeptember 22., vasárnap

27.-rész /1

Itt a 27. rész. Remélem tetszeni fog. Következő rész nem tudom mikor lesz, de igyekszem vele. Ne haragudjatok a késésért, de mikor tegnap hozzákezdtem akkor vették el  a netet, mert csinálták. Tudom hihetetlen, de igaz xd. Nem fecsegek tovább jó olvasást. /van benne sok kép is/  Csatlakozzatok a csoportba, ahol minden infót megtudhattok, hogy mikor mi lesz és miben mikor lesz rész stb... ti is tehettek ki blogokat https://www.facebook.com/groups/587834164584617/ na de tényleg nem húzom tovább az időt. Ezt most ketté szedtem, mert az agyamban elég hosszú lett. Amint tudom hozom a másik részét.

*Niall szemszöge*
Nagyon jól esett ez a "kis" meglepetés amit a barátaim szerveztek nekem szülinapomra.
Az örömtől meg sem tudtam szólalni, ledermedtem.
Itt voltak a már rég nem látott, még a közép iskolából megismert barátaim is, és Charlotte is.
Charlotte a legelső barátnőm volt. Nehezen, de túltettem magam rajta. 
Nekem most Jeni a legfontosabb, habár az elmúlt pár napban ezt nem mutattam ki.
Még mindig tátott szájjal állok, mikor Zayn jött oda és hátba veregetett.
-Haver! Boldog szülinapot!- ölelt meg.
A többiek is odajöttek hozzám és felköszöntöttek, majd sorba adták az ajándékokat.
A legjobban az tetszett, amit Harry-től és Perrie-től kaptam. Egy póló volt  " Crazy Mofos " felirattal.
Imádtam. Be is mentem a mosdóba és felvettem.

A buli hangulata fantasztikus volt. Mindenki táncolt, ivott és nevetett. Ahogy látom Charlotte is feltalálta magát egy olyan velem egy idős fiú társaságában, akit egyáltalán nem ismerek, nem tudom ki hívta meg.
Odamentem Jeni-hez és leültem mellé a kanapéra.
-Szia.- fújtam ki a bent tartott levegőt.- Mizu?
-Hali. Hát semmi. Boldog születés napot. -mosolygott és átölelt.
Beszívtam finom parfümének illatát. Lehet nem szép dolog ezt tennem vele, és pont most, de úgy érzem ez a kapcsolat közöttünk nem fog menni. Szakítok vele...asszem.
-Öm..beszélhetnénk?
-Tessék?- kérdezett vissza, valószínűleg a hangos zene miatt nem hallotta hogy szóltam neki.
-Beszélhetnénk?- ismételtem meg már elég hangosan ahhoz, hogy hallja.
-Jah, persze. Én is beszélni szeretnék veled.- mondta a fülembe.
Felálltam mellőle, majd a kezemet nyújtottam és felsegítettem. Kimentünk a teraszra, hogy tudjunk beszélni és hogy a zene miatt ne kelljen folyamatosan ismételgetni.
Odakint nyugodtan tudtunk beszélni. 
-Öm Niall..Sokat gondolkodtam, hogy megmondjam-e de...ez nem működik kettőnk között.
Tessék? Most ő szakított velem? Szóval ő is így érez? És már nem akar velem együtt lenni?
Hát  rendben..így legalább egyikünknek sem fáj a szakítás.
-Akkor csak barátok?
Bólogatott és szorosan magához ölelt. Kezeimmel átkulcsoltam a derekát, hajába belepusziltam.
-Egy búcsú csók?- kérdeztem reményekkel teli szemekkel.
Neki sem kellett több, karjait  átkulcsolta nyakam körül  és megcsókolt.
                                             
2 másodperces csók után abbahagytuk, szorosan átöleltük egymást.
Tudom, hogy barátok leszünk, de az már nem olyan lesz, mint ebben a pillanatban. Az az ölelés csak baráti lesz és nem szerelmes. Bevallom hiányozni fognak az együtt töltött pillanatok, mégha csak 2 hetet jártunk összesen. 
Egy  romantikus zenét rakott be valaki. Odabent láttuk a többieket táncolni, így mi is elkezdtünk ringatózni jobbra balra. Karja még mindig a nyakam körül volt, kezem pedig a derekán. Fejét a vállamra hajtotta. Kis idő múlva megszólalt.
-Niall. 
-Igen?
-Én..én elmegyek Amerikába.
Ennél a mondatánál megálltunk mind a ketten, kétségbeesetten néztem rá.
-Tessék? Micsoda? Miért?
-James-szel megyek. Egész idő alatt, egész délelőtt ezen kattogott az agyam, hogy elmondjam-e vagy sem.
-De miért akarsz vele elmenni? Jeni kérlek...
-Ő a bátyám és szeretem..szükségem van rá és -vett egy nagy levegőt- és vele fogok menni. Ezt már eldöntöttem. Holnap indul a gépünk.
-Hát rendben akkor. Ha ezt szeretnéd, nem foglak visszatartani de azt tudnod kell hogy...
-Niall gyere már. Gyertek már be!- szakított félbe minket Liam.
Hát ez remek. Az utolsó mondatomat sem tudom befejezni.
Elengedtem Jenit, majd bementünk a nappaliba. Perrie és Greg a bátyám behozták a hatalmas tortát.
Nagyon szép volt, örültem neki, És ami  a legfontosabb. Finomnak látszott.

Adtak a kezembe egy kést és felvágtam a tortát. Nagyon ínycsiklandó volt és nagyon jól nézett ki.
Lekapcsolták  a fényeket, csak az egyik lámpa égett. Egy kicsit sötét volt, de ez senkit sem zavart. 
Mikor már mindenkinek vágtam egy egy szeletet, Harry érkezett meg egy kisebb-nagyobb tálcával a kezében, amin felesek voltak. ígysem elég részeg mindenki, de ez az őrült még jobban le akar itatni minket, habár én még nem ittam egy korty alkoholt sem.
Vettem egyet a tálcáról én is, majd a tortát kezdtem el enni, ahogy a többiek is.  Leültem Jeni mellé a kanapéra. Ő is evett egy szelet tortát.
-Mit szerettél volna mondani odakint?- tette le a tányérját a kis asztalra.
-Nem érdekes.- ráztam meg a fejem és tovább néztem, ahogy a többiek tánc közben falatozzák az édességet. 
Már kezd hatni a lehúzott egy-két feles hatása, és érzem, hogy megy fel bennem az adrenalin és táncolhatnékom van.
-Jeni! Gyere táncoljuk.- húztam fel karjánál fogva, beleegyezett, majd csatlakoztunk a többiekhez.
Felvettük a ritmust és táncoltunk a pörgős zenére.

*Zoé szemszöge* 
Ez a buli fergeteges. Annyira jó és több emberrel is megismerkedtem. Épp egy lánnyal beszélgettem a pultnál, és iszogattam a koktélom, mikor Zayn-t vetem észre sz asztalon, és Louis-ra üvölt.


Szememmel Lou-t kerestem, aki holt részegen közelített a hűtő felé egy alkoholos filctollal a kezében.
-Louis Tomlinson! Ne merd! -rohant Zayn hozzá, de már késő. Louis a hűtőhöz érintette a tollat és rajzolt vele egy...egy mit is? 
-Ne haragudj.- tettem le poharam a pultra, majd Zayn-hez és Louis-hoz mentem.
-Haver megígérted.- vette el tőle a filcet Zayn.
-Mi? Mivan? Mit ígértem?- motyogta Louis. 
Ez a fiú szerintem azt sem tudja mit csinál és hogy hol van. Teljesen részeg. 
-Szerintem aludnia kéne.- ajánlottam nevetve Zayn-nek.
-Nem kell..én jól vagyok. Nem vagyok álmos.
-Na jó gyere.- fogtam meg kezét és átlendítettem a vállamon. Elhurcoltam a kanapéig, majd oda érve leültettem. Szerencsére jött utánam, így nem  volt nehéz a "hurcolás" 


2013. szeptember 15., vasárnap

26.-rész

Itt a 26.rész :) Következő nem tudom mikor lesz, mivel suli és nekem tanulnom kell :/ 13 komi és 17 pipa után megpróbálom hozni. Próbálok vele igyekezni.Mivel Niall születésnapja tegnapelőtt volt, ezért egy extra hosszú, de tényleg nagyon hosszú résszel készültem nektek :) De nem is fecsegek többet, jó olvasást. / Csatlakozzatok a csoportba https://www.facebook.com/groups/587834164584617/ /


*Adam szemszöge*
Minden jól ment, és már majdnem újra megcsókoltam Perrie-t, mikor a bátyja megjelent és mindent elrontott. Lassan megfordultunk mind ketten, és Zayn-nel találtuk szembe magunkat.
Szemében égett a düh, arcán meglepettség látszódott.
Bevallom, nem csípem a csávót és nem igazán örülök, hogy az unoka tesómmal kavar.
-Mi a francot műveltek ti itt?- kérdezte fogat csikorgatva.
-Nem látod?- válaszoltam egy grimasszal az arcomon, majd fordultam volna háttal neki, de megragadott, és a falnak nyomott.
-Hogy mertél a húgomhoz érni?- rántott egyet rajtam.
-Engedj már el te állat!- löktem le magamról, majd Perrie-re néztem, aki könnyes szemekkel állt, és nézett minket.
Odamentem hozzá és átöleltem. 
Zayn furán nézett mind a kettőnkre, furcsállta, hogy a húga engem ölelt meg és nem őt.

*Zayn szemszöge*
Most mi van? A húgom rám haragszik, csak mert nem hagyom hogy egy ismeretlennel csókolózzon?!
Pláne az a kis köcsög még fogdosta is..és ezt mind hagyta?
Nem csak az lepett meg, hogy csókolták volna meg egymást, mikor kimentem, hanem az, hogy Perrie úgy bújt hozzá, mintha már rég ismernék egymást.
-Most boldog vagy te állat?! Megrémítetted a saját húgod. Csodálkozol, hogy eddig nem is érdeklődött irántad?-forgatta szemeit.
Mi van?! Én ezt már tényleg nem értem..ő honnan tud arról, hogy mi mióta nem találkoztunk?
-Jobban jársz ha eldugulsz.-mentem oda Perrie-hez, közben ellöktem őt tőle, majd próbáltam átölelni, de eltolt magától utána vissza bement.
Az ajtóra pillantottam, ahol ott állt Zoé is mit sem sejtve az előbb történtekről.
-Perrie-nek mi baja van?- nézett vissza furcsállva. 
-Nem érdekes.- ráztam meg a fejem.
-Oké..Adam, megismerkedtél a barátommal és a húgával, míg idekint voltatok?- jött oda mellém és belém karolt.
-Hogyne.- nézett rám undorral a  szemében Viszonoztam a "kedves" gesztust..- Most inkább megyek.- mondta, majd bement a házba és ahogy láttam a szobájába ment fel.
-Mi baja?- jött elém és rám nézett.
Rántottam vállat- Menjünk inkább be.-ajánlottam, majd derekát körbefonva visszamentünk a többiekhez.

-Natali és Adam hol vannak?- hallottam Cece egyre erősödő hangját, amint a konyhából jött hozzánk a nappaliba kezében egy nagy tál pattogatott kukoricával.
Harry és a húgom, -aki még mindig nyomja a sértődött szerepét- velünk szemben ülnek a kanapén.
'Még mindig nem értem, mi közük van egymáshoz azzal az Adam-mel, de úgy látom, ha hazamegyünk, el kell vele beszélgetnem. Egyáltalán nem szimpatikus a csávó. Azok a tetoválások és a fültágítóról ne is beszéljünk.
Inkább legyen együtt a nőcsábász haverommal, mint a drogos gyerekkel, aki odakint is tuti füves cigit szívott.
Nem akarom, hogy a  húgom rossz társaságba keveredjen.'gondoltam magamban, miközben karomat átlendítettem Zoé vállán.'
Nem sokkal később a telefonom rezgésére lettem figyelmes.
A bal kezemmel kezdtem kotorászni a zsebemben, mire végre előhalásztam a telefonomat.
Egy sms-em érkezett Louis-tól.
"Haver. Holnap lesz Nialler születésnapja és arra gondoltam hogy...izé :D Tartsuk nálad. Vagyis csak akkor ha beleegyezel. Ígérem nem lesz semmi és nem fogok úgy berúgni mint a múltkor.Na benne vagy?
UI.: most nem lesznek farkak rajzolva a hűtődre ígérem. xxLouis."
Az sms-t olvasva elnevettem magam. Az őrült haverom és a másik három szintén dilis haverom a házamban akar tartani egy bulit? Vagy is csak kettő, mert gondolom Niall nem tud erről.
-Mi az?- kérdezte Zoé, miközben a telefonomat nézte.
-Niall-nek szülinapja lesz és a srácok nálam akarják tartani.
-Na..- fordult felém lelkesen- Az jó. És bele mész?  Mert akkor felhívom Jeni-t is és vennem kellesz valamit neki.- mosolygott, kezét összekulcsolta az enyémmel.
Kis gondolkodás után belementem a tényleg de tényleg nagyon őrült ötletbe.
-Jó..legyen.- hajoltam oda a füléhez.- De akkor indulni kéne  megtervezni a bulit.-suttogtam, hogy ne hallják, habár mindenki elvolt foglalva az igencsak érdekes filmmel, amit  Cece tett be pár perccel ezelőtt.
Az igazat megvallva nem volt sok kedvem tovább ott maradni. Elég kellemetlenül éreztem magam.
Cece egész idő alatt engem méregetett a szemével, és a vacsora után át is öltözött egy sokkal kivágottabb felsőbe de még ez nem elég. Mikor Zoé elment a mosdóba, Cece igen csak mosolygott rám, de ezt nem akarom neki elmondani, hogy az este során flörtölt velem a saját nagynénje.

-Indulhatunk?- kérdeztem Harry-éket, amint beszálltak ők is az autó hátsó ülésére.
Még meg vártuk, hogy vége legyen a filmnek, aztán indultunk haza. Cece megint csak  rajtam pihentette a szemit, még jó, hogy Zoé és a többiek ezt nem vették észre. Remélem többet nem fogok találkozni ezzel a nővel.
-Persze. Zoé nem jön? Meg kéne tervezni ezt-azt a szülinapi bulira. Torta stb..és ez olyan csajos dolog..szerintem.- nézett a húgomra.
Mondtam volna, hogy ő is jön, de akkor szakított félbe.
-Már itt is vagyok, csak szóltam anyámnak, hogy ne aggódjon.- csatolta be az  övét, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Ezt miért kaptam?- indítottam el a motort, a gázra taposva elhagytuk a házat.
-Mert szeretlek és mert egy légkörben tudtál maradni Cece nénikémmel. Tudom, hogy milyen idegesítő.
"De még mennyire"- mondtam alig hallhatóan.
Az út csendesen telt, már mindannyian fáradtak voltunk.
Perrie és Harry hátul csendben beszélgettek valamiről, míg én vezettem, Zoé pedig a telefonjával játszott.

A lakásomhoz érve leállítottam a motort, majd hátraszóltam a húgomnak-aki elszunyókált- hogy itthon vagyunk.
Kiszálltunk az autóból, lezártam utána a házkulcsom után kezdtem matatni a zsebemben.
Belépve  a nappaliba, letettem Zoé táskáját, amibe hozott ruhát a földre, majd levettem a zakómat és felmentem a szobámba.
Ez az este épp elég volt. El is fáradtam, és az agyamra is ment Cece folytonos bámulása.
Kezemet a a tarkómra tettem, szememet lehunytam.
Az ajtó nyitódására pattantak ki szemeim és a beszűrődő fényre.
-Zayn elmegyek és lezuhanyzok rendben?
-És mi lenne ha...-álltam fel az ágyról.- Ha mondjuk te meg én..-öleltem át hátulról, fejemet vállán pihentettem, közben apró puszikat nyomtam arcára.
Kezét megfogtam és a fürdőszobámba húztam.
-Zayn..-fonta össze maga előtt karjait.
-Mi az?- vettem le a nadrágomat és a felsőmet, amiket a szennyes tartóba dobtam.

*Zoé szemszöge*
Értettem Zayn célzását. Velem akar fürdeni.
Amint levette a pólóját, megakadt kidolgozott felsőtestén a szemem.
Alsó ajkaimba harapva mentem bele az ötletébe.
-Ahj.. rendben.- mondtam, majd vetkőzni kezdtem.
Mindig, mindenki előtt szégyenlős voltam, de Zayn előtt valahogy sosem. Előtte meg mertem nyílni, előtte nem szégyelltem magam. Ő mindig is éreztette velem, hogy elfogad olyannak, amilyen vagyok és nem zavarja a kis testi hibám.
Míg öltöztünk, és megszabadítottuk magunkat a ruháktól, Zayn   közben megengedte a kádba a vizet.
Én nyomtam bele a kókuszos illatú habfürdőből, amitől a víz tiszta hab lett. Talán túlságosan is sok a hab.
A kezemmel megnéztem a víz hőmérsékletét, hogy nehogy túl meleg legyen.
-Ez tökéletes.- tapsoltam, majd beleszálltam.
-Óvatosan. Nehogy meg üsd magad.
Zayn lassan beszállt mellém, majd közeledett és gyengéden megcsókolt.
Minden csupa hab. Én is, ő is, de ezt a pillanatot semmi sem ronthatja el.
Nyelvünk vad táncot jártak, csak akkor szakadtunk el egymástól, mikor levegőért kapkodtunk.
Hátradőlt a csempének engem pedig az ölébe húzott. Háttal voltam neki.
Fejemet a vállának dűtöttem, ujjaimat pedig összefontam az övéivel.
Szememet lehunyva relaxáltam, beszippantottam a kókusz illatát.
-Holnap ez a buli hogy legyen?- törte meg a csendet.
-Hát szerintem kéne egy torta..torta nélkül nincs szülinap.- mondtam még mindig csukott szemmel.
-Jah..akkor azt holnap reggel csináltatunk majd, az emberekről Louis gondoskodik, a díszítést el intézed Perrie-vel?
-Persze. És mit fogsz csinálni te?- fordultam vele szembe.
-Hát én...aludni fogok.- tett egy kis baot az orrom hegyére.
-Na persze..csak szeretnéd.- tettem egy jó nagy adag habot a hajára, incselkedtem vele.
-Hé. A hajamat ne.- mutatott rám mutató ujjával, mire én beleborzoltam, így még kócosabb és persze habosabb lett.
A tarkómnál fogva magához húzott, és szenvedélyesen megcsókolt, majd az ölébe ültetett.
Fenekemnél éreztem dudorodó férfiasságát, de akármennyire is akartam őt, most nem szabad.
-Zayn..Zayn várj. Nem lehet.
-Oké- emelte fel  a kezét.- Szerintem inkább menjünk és tervezgessünk.
Bólogattam. Hangjában hallani lehetett, hogy izgatott, szeme a vágytól elsötétedett.
Tetszett, hogy ezt váltom ki belőle.
Egy önelégült vigyorral az arcomon álltam fel, a törülközőt magam köré csavarva szálltam ki a kádból.
A szobába mentem és a pizsamám után kutakodtam a táskámban.
Felvettem a kinyúlt fekete pólót és egy rövid nadrágot.
Hallottam a fürdőből, ahogy Zayn szitkozódik, közben pedig öltözik.
Az ajtón kilépve nagyot sóhajtott, majd rám figyelt.
-Látod? Basszus már az érintéseddel ezt váltod ki belőlem.- célzott a már-már ágaskodó szervére.
-Oh..majd máskor.- mentem oda és átöleltem, majd kezénél fogva az ágyhoz húztam.-Most inkább aludjunk.
A takarót magamra húztam mivel a levegő eléggé lehült és egy kicsit fáztam.
-Nem írsz Louis-nak egy sms-t? Addig én is írok Jeni-nek.
-Oké.- nyúlt a telefonjáért.
Én is elvettem az éjjeli szekrényről a telefonomat, majd az üzenetekbe mentem és az 'új üzenet írása'-ra.
"Holnap lesz Niall születésnapja és csinálunk neki egy bulit. Holnap gyere reggel és veszünk neki valamit. xxZoé"
Az üzenet elküldve. Nyugodt szívvel zártam le a telefonomat és tettem vissza az éjjelire.
Zayn is végzett az írásával, majd ő is úgy tett ahogyan én.

Reggel  a beszűrődő fényre, és a madarak nyugtató csiripelésére ébredtem..egyedül.
Szemeimmel Zayn-t kezdtem keresgélni a szobában, sehol semmi. Felálltam az ágyról és a fürdő felé indultam, ott sincs senki.
Felhúztam a mamuszomat, majd kiléptem a szobából. Perrie szobája is tárva nyit van.
A konyhából hangokat hallottam, ezért oda indultam el, és lám, mindenki lent van.
Perrie a tévé előtt, Zayn pedig a pultnál telefonozik.
-Jó reggelt.-ültem le a pultra.
-Szia!-fordult meg egy pillanatra Perrie, majd tovább nézte a reggeli rajzfilmet.
-Harry hol van és mennyi az idő?- kérdeztem, miközben nyúltam a vajas dobozért csinálnni magamnak egy szendvicset.
-Harry elment Louis-hoz és Liam-hez meghívni néhány embert és már lassan 9 óra.-emelte szájához a csésze kávéját.
Felálltam a pulttól és a hűtőhöz mentem kivenni az ásványvizemet, ami este tettem bele.
-Visszamegyek a telefonomért.-mondtam, majd a szobába indultam fel az emeletre.
Még jó, hogy visszajöttem érte, mert volt egy nem fogadott hívásom és egy sms-em Jeni-től, amelyben azt írta meg, hogy 10-re ide jön.
Beletettem a telefont a nadrágom zsebébe, majd visszaindultam a többiekhez.
A lépcső közepéhez érve olyat hallottam, amit talán nem kellett volna.
Perrie és Zayn beszélgettek valamiről, nem hallottam rendesen hogy miről, ezért lejjebb mentem pár fokot.
Tudom, a hallgatózás nem szép dolog, de nagyon kíváncsi természetű vagyok és nem bírtam ki.
-Mikor akarod neki elmondani, hogy Liam meghívta Hope-ot is a bulira?
Mi van? Ki az a Hope és miért kéne nekem elmondania hogy ő is jön?
Na most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok, tovább hallgatóztam.
-Nem tudom- vett egy nagy levegőt- talán majd az este folyamán, mikor már mindenki megérkezett. Vagy mit tudom én, Perrie hagyjál már!- csapott idegesen az asztalra, az én irányomba kezdett lépkedni.
Gyorsan visszafordultam és a lépcső tetejére rohantam, majd le indultam, hogy úgy tűnjön most jövök a szobából.
-Épp téged mentelek megnézni.- mosolygott rám.
"Én meg most ideges vagyok rád, mivel titkolózol"-gondoltam magamban.
Bambán vigyorogni kezdtem utána vissza mentem és ledobtam magam a kanapéra.
Mivel már Perrie nem nézte a tévét, hanem elment a földszinti fürdőszobába, kezembe vettem a távirányítót, és az egyik zenecsatornára vittem. Épp a kedvenc számomat adták, a Paramore-t. Egyszerűen imádom őket, és minden álmom elmenni egyik koncertjükre.
-Szereted ezt a csapatot?- ült le mellém Zayn, kezét átlendítette a vállamon.
-Igen. Kedvenceim.
-Én nem nagyon szeretem az ilyen típusú zenét. Én inkább Bruno Mars-ért rajongok.
-Őt én is...-mondatomat a csengő szakította félbe.
Felálltam kényelmes ülőhelyzetemből, hogy ajtót nyissak. Jeni állt ott.
Gondoltam hogy ő az, de még túl korán van.
-Szia. Azt írtad 10-re jössz. Ha mondtad volna, hogy hamarabb jössz, elkészültem volna.- néztem végig a kinyúlt és fakó fekete felsőmön.
-Szia. Hamarabb jöttem, mert hát ugye ma lesz a születésnapja és még mindent el kell intézni, torta díszlet stb.- mutatta az ujjain.- És tényleg öltözz át, mert ez a felső nem illik a nadrágodhoz.- jött belljebb, majd leült a kanapéra Zayn mellé.
Idő közben megérkezett közén Perrie is, aki már fel volt öltözve. Szőke haja a feje tetején volt felfogva egy kócos kontyba, rózsaszín mintás felsőt viselt egy fekete farmerrel.
-Szia. Mi még nem ismerjük egymást Perrie vagyok Zayn tesója.
-Hali. Jeni vagyok Zoé legjobb barátja.- mutatkoztak be egymásnak.
-Csajok!-állt fel Zayn- Szerintem kezdjük el tervezni az estét. Zoé Jeni ti menjetek tortát intézni, addig én és Perrie elmegyünk megvenni a díszítéshez valókat.
-Igenis főnök.- hülyéskedett Jeni.
-Okl. Megyek és felöltözök.
Felmentem a szobába és öltözködni kezdtem.
A táskámból elővettem a piros kockás ingemet, meg a farmeremet. A hajamat egy laza copfba fogtam és egy halvány sminket varázsoltam magamra.
A telefonomat, pénzt és a lakáskulcsomat beletettem a táskámba és már készen is voltam.

Odalent Jeni már várt rám a többiekkel együtt. Idő közben megérkezett Harry is Liam-mel és Louis-val.
-Sziasztok.- köszöntem oda nekik.
-Szia.- köszöntek nekem egyszerre.
-Mehetünk megvenni a piákat meg kaját?- kérdezte Liam Harry-re nézve.
A fiú bólintott, majd mind a hárman kimentek és elszáguldottak Liam autójával.
-Harry azt mondta, hogy ti menjetek az ő autójával. Jeni tudsz vezetni ugye?
-Igen Zayn tudok. Mi akkor megyünk is, gyere Zoé.-fogta meg a karom és kifelé húzott az ajtón.
Mi ütött ebbe a lányba? Hova ez a nagy sietség?
A kulcsok már nála voltak. Felnyitotta a fekete Range Rovert, majd indultunk a közeli cukrászdába megcsináltatni a szülinapos tortáját.
-Döntöttem.-szólalt meg a nagy csendből 10 perc utazás után.
-Miről is?
-James ma holnap utazik és vele megyek én is.
-Hogy mi van?- fordultam felé hirtelen.-De-de te nem mehetsz el. Jeni ne butáskodj már!
-De vele fogok menni. Zoé ezt már eldöntöttem...Niall-lel sem jó a kapcsolatunk. Nem működik ez kettőnk között.
-Micsoda? De azt mondtad tegnap, hogy jó minden és boldogok vagytok.
-Nem igaz. Csak azért mondtam, hogy ne aggódj. Tudom szemétség meg minden, de azt hiszem szakítok vele.- állította le a motort mert megérkeztünk a cukrászdába.
Ez a csaj nem normális. Pont a születésnapján akar vele szakítani? Majd teszek én arról, hogy ne szakítsanak. Niall a barátom, ahogy Jeni is és ők összetartoznak. És azt sem fogom engedni, hogy elmenjen James-szel vissza Amerikába. Na azt már nem.
-Jó napot.-köszöntünk az eladónak.
-Jó napot. Miben segíthetek?
-Egy tortát szeretnénk rendelni még  ma estére ha lehetséges.
-Persze. És milyenre gondoltak?
Jenivel elmondtuk az információt, és hogy mi legyen ráírva.
Majd kifizettük az árát utána Zayn lakására indultunk vissza.

-Na sikerült elintézni?- kérdezte Harry miközben és a másik két sráccal pakolták az italokat és a söröket.
-Persze. Zayn-ék még nem jöttek?
-Még nem, de hívott, hogy nem soká jönnek ők is.
Bementünk mind annyian a házba, a fiúk letették a földre a ládányi söröket, majd leültek a kanapéra.
Azt vettem észre, hogy Louis le sem veszi a szemét a barátnőmről.
Már akkor is rajta legeltette, mikor először találkoztak. Kedvelem Louis-t és ő is a barátom, de Jeni foglalt.
Bementem a konyhába egy pohár vízért, majd mikor visszaértem láttam az ablakon a fekete terepjárót.
Megjöttek Zayn-ék is. Perrie egy hatalmas szatyorral a kezében szállt ki a kocsiból, és jött be a házba.
Zayn is követte őt.
Kezében egy szatyor volt, amiben a díszek voltak.
-Akkor kezdjük.- tapsolt egyet Louis.
-Niall-t távol kell tartani. Megyek és lefoglalom valamivel.- mondta Liam.- Megyek sziasztok. Akkor este jövünk.- intett egyet a kezével utána kimet a bejárati ajtón az autójához és elment.
Én és a két lány a díszekért mentünk, míg a Harry és Louis hívogatták a barátaikat.
Zayn a kaja felelős volt. Ő csinálta a szendvicseket.
Még mindig idegesített és gondolkodtatott az amit kb. egy órával ez előtt hallottam. Vajon ki az a Hope és miért nem szólt nekem róla előbb? De sebaj, majd ma este megtudok úgyis mindent..remélem.
A díszítés legalább eltereli egy kis időre a gondolataimat.
-Fújom a lufikat.-mondtam, miközben kivettem egy zacskó "Happy Birthday" feliratú lufit a szatyorból.
A másik két lány Jeni és Perrie is díszítettek, úgy látom kezdenek összebarátkozni.

5 óra múlva minden kész volt. A helység party-ra felkészült, kaja is meg van, és a meghívottak is hamarosan jönnek. Remélem itt lesz az a Hope is, mert már felrobbanok a kíváncsiságtól.
Mivel nem hoztam semmi ruhát magammal az estére, ezért hazamentem én is és Jeni is.
-Zayn. Fél óra és itt vagyunk.- nyomtam egy puszit az arcára, majd elindultunk Jeni-vel hozzám.
Gyalog mentünk haza, útközben nem szóltunk semmit, mert siettünk.
20 perc után végre hazaértünk. Előkotorásztam a táskám mélyéről a kulcsaimat, majd kinyitottam az ajtót.
Azonnal a szobámba tartottunk. A party 1 óra múlva kezdődik, és Jeni-nek már nem volt ideje hazamenni, ezért én adok neki ruhát az estére.
-Ez jó lesz?- kérdeztem egy koktél ruhát lengetve a kezemben.
-Persze.- mondta kedvtelenül.
-Oké.-adtam oda neki a ruhát.
Magamnak is kivettem egy ahhoz hasonlót, utána öltözködni kezdtünk mind a ketten.
Remélem be nő a feje lágy és nem fogja dobni Niall-t a születésnapján.
Bementem a mosdóba egy sminket feldobni az arcomra. Pár perc múlva Jeni is megjelent mellettem és ő is sminkelni kezdte magát.

-Indulhatunk?-kérdeztem a cipőmet húzva.
-Persze.
Még mind a ketten megigazítottunk magunkat a tükörbet, aztán indultunk mert a taxi már várt minket.
Lediktáltuk a sofőrnek a címet hogy hova vigyen, majd előre fizettünk.
10 perc alatt ott is voltunk a helyszínen.
Néhány autó a ház mögött, illetve a ház előtt parkolt.
Kiszálltunk a kocsiból, majd az ajtóhoz mentünk. A zene már szólt, de csak halkan.
A bejutáshoz a kulcsot használtam amit Zayn adott nekem.
Mikor végre ki tudtam nyitni, bementünk és levettük a kabátunkat.
Voltak a házban számomra ismeretlenek és néhány ismerős is. Valaki már berúgott, néhány fiatal pedig egymás szájában van elfoglalva.
Jeni fogta magát és leült, én Zayn-hez mentem.
-Sziasztok.-köszöntem nekik.- Niall és Liam még nem érkeztek meg?
-Liam most hívott, hogy 5 perc és itt vannak. Szerintem elkéne bújni vagy nem is tudom. Aztán mikor belép az ajtón felkiáltani mindenkinek hogy "meglepetés!!"-hadarta el a tervét.
-Oké. Jó ötlet.
-Intézkedem.- puszilt meg a számon utána kikapcsolta a zenét, poharát letette az asztalra.
-Hé mindenki! Bújjunk el Niall mindjárt megérkezik!
A többség a kanapé mögé bújt, néhányan a konyhába mentek, ahogyan én is és Zayn is.
Perrie megvárta míg mindenki talál magának helyet, majd lekapcsolta a világítást és ő is "elrejtőzött"

*Niall szemszöge*
Liam egész nap a nyomomban volt, és  alig akart kiengedni a házból.
Nem értettem hogy mi baja és hogy miért nem akarja hogy eljöjjek Zayn-hez, de most itt vagyunk.
Hirtelen megenyhült a szíve és 6 óra tájékában eljöhettem a barátomhoz.
A háza előtt parkolt néhány autó, de a lakásban korom sötétség.
-Lehet nincsenek itthon.-mondtam Liam-nek.
-Dehogynem. Hidd el itthon van, csak.....csak alszik.-nevetett, majd kinyitotta sz ajtót.
Belépve a nappaliba alig lehetett látni valamit, ám hirtelen felkapcsolódott a villany és egy csomóan
" Boldog szülinapot"-ot kiabáltak. Nagyon meglepődtem, de jól esett, hogy gondoltak rám a szülinapomon.

Most csak ennyi jutott eszembe. Kövi részt megpróbálom hozni a 13 komi és 17 pipa után :) Remélem tetszett.