11.rész-Miért nem bízik bennem?

Meghoztam a 11.rész is ^^ Remélem tetszeni fog.Aki szeretne az csatlakozzon a CSOPORTBA :) De nem is húzom tovább.Jó olvasást!(bocsi a sok szemszög váltásért)

*Zayn szemszöge*

Mikor beléptem az ajtón,láttam,hogy Zoé ott van amellett az idióta mellett és festette?

-Ember.Neked most annyi.-mondtam nagyon halkan.

Zoé ijedten nézett rám és odajött hozzám,majd megpuszilt.
-Sz-szia édes.-dadogta.
-Szia.-én is köszöntem,de közben le sem vettem a szemem James-ről.
Elég szúrósan néztem rá,és szerintem ő is érezte,hogy nem tetszik,hogy itt van a barátnőmnél.
-Zoé.-szólítottam meg.-Kijönnél velem?Légyszi.
Megfordultam és lementem a lépcsőn.
Beértünk a nappaliba,és rákérdeztem,hogy mi ez.
-Ő mit keres itt??-kérdeztem feldúltan.
-Hosszú.De ülj le és elmondom.-leült és elkezdte mondani,hogy mit is keres itt az első pasija.-Úgy volt,hogy ma.....ma találkoztam vele...
-Találkoztál vele?!-vágtam a szavába.
-Igen,találkoztam vele.Folytathatom?-bólintottam és folytatta.-azt mondta,hogy még mindig szeret,és hogy visszaakar kapni.Felálltam az asztaltól,és eljöttem onnan,majd visszamentem a munkába.És most úgy került ide,hogy leitta magát és holt részegen feküdt az ajtóban.Zayn értsd meg nem tehettem mást,minthogy beengedtem,hogy zuhanyozzon le.Mi meg Jennivel addig kitaláltuk,hogy mi legyen a büntetése és arra jutottunk,hogy megcsináljuk lánynak.
-Óh..de romantikus.-gúnyolódtam.Nagyon szerettem volna bízni benne,de egyszerűen nem tudtam.
Nem szóltunk semmit egy pár percig.
A kínos csöndet én törtem meg.
-Mit érzel iránta?-felemelte a fejét és rámnézett.
-Ezt már megbeszéltük nem?Zayn tudod,hogy csak barátságot érzek iránta.Én téged szeretlek és nem őt.
-Inkább most elmegyek.-mondtam,majd felálltam és elindultam az ajtó fele.-Nem is értem minek jöttem ide,hisz olyan jól szórakoztatok.

*Zoé szemszöge*
-Zayn várj.-szóltam utána.-Ne menj el kérlek.-fogtam meg a karját és megöleltem.
Nem tudom,miért nem bízik benne.
Szeretem őt,és ennyi miatt nem akarom őt elveszíteni.
Éreztem rajta a feszültséget.Eltolt magától,és kiment az ajtón és elment.
A falnak dőlve összerogytam,és patakokban kezdtek el hullani a könnyeim.
-Miért nem bízik bennem?!-folyamatosan ezt mondogattam magamban.
Jenni és James lefele tartottak a lépcsőn.Mikor meglátta Jenni,hogy a földön vagyok és sírok,azonnal oda jött hozzám és átölelt,James pedig Zayn után ment.
-Mi történt?
-Nem bízik bennem.-más nem jött ki a számon,csak zokogtam és zokogtam.

*Eközben odakint*
*James szemszöge*
-Zayn várj már!!-rohantam utána,természetesen már nem kisminkelve.Mert míg odafent voltunk a húgommal,addig lemostuk.
-Mit akarsz?-fordult felém.-Inkább menj vissza Zoéhoz.
-Miket beszélsz te?Te normális vagy?Elakarsz veszíteni egy ilyen lányt?-kérdeztem tőle.Ő csak a földet nézte és nem mondott semmit.-Ma találkoztunk,és ő azt mondta,hogy nem fog téged elhagyni miattam,mert szeret.
És ez nekem hidd el elég szarul esik,de nem érdekel,mert ha ő boldog akkor én is.Ma is olyan hülye voltam,hogy elmentem és leittam magam.Nem akartam hogy köztetek feszültség legyen.
-Tényleg ezt mondta?
Csak bólogattam,és visszamentünk mid a ketten Zoé házába.
Ezt nem hiszem el...majdnem szakítottak,és az én hibámból.
ahogy láttam Zoét a földön sírni,rájöttem,hogy ő tényleg szereti Zayn-t és kész vagyok őt elengedni.
Bármennyire is rossz,meg minden....túltette magát rajtam és kész.Ezt el kell fogadnom.

*Zayn szemszöge*
Tényleg meglepett amit James mondott,először nem akartam elhinni,de aztán sikerült.
Mikor visszamentünk a házba,akkor láttam,hogy a szerelmem sír.
Vörös szemeivel rámnézett,és akkor jöttem rá,hogy mennyire szeretem őt,és hogy nem akarom elveszíteni.
Azonnal leültem mellé,és szorosan átöleltem.Éreztem,hogy a karjaimban megnyugszik és már nem is hullatja annyira a könnyeit.

-Mi most megyünk.-hallottam James hangját a háttérből.
Csak egy "köszönömöt" tátogtam neki,és ki is mentek az ajtón.
-Édesem,ne haragudj.-pusziltam meg a homlokát.-Nem akartalak megbántani.-mondtam,majd mégszorosabban öleltem.
Én tényleg nem akartam őt megbántani,de...ajj hogy lehettem ekkora seggfej.
Miért nem bíztam benne?Emiatt a hülyeségem miatt majdnem elvesztettem életem szerelmét.
Meg kell tanulnom kezelni a féltékenységemet.
-Zayn kérlek ne haragudj.-suttogta a fülembe.
Miért ő kér bocsánatot?én voltam a hülye és nem ő.
-Nem..te ne haragudj.Szeretlek.
Egyre közelebb hajoltam hozzá és hevesen megcsókoltam.
Azonnal viszonozta a csókot.
Gondoltam,engesztelésül elviszem vacsorázni,de láttam rajta hogy semmi kedve semmihez.
"Mikor először beléptem a szobája ajtaján,egy teljesen más lányt láttam.
Boldog volt és jól szórakozott,ahogy azt a marhát sminkelte,akit kezdtem egy nagyon kicsit ismétlem nagyon nagyon kicsit megkedvelni.Most meg itt van a karjaimba vörös és könnyekkel teli szemekkel.
Ez is az én hibám.Ha most nem jövök ide,akkor..."
-Zayn.-hosszas gondolkodásom az ő törékeny hangja törte meg.
-Igen?-kérdeztem vissza.
-Én..-be sem fejezte a mondatát,sietve felállt és berohant a fürdőszobába.
Értetlenül szaladtam utána.Vajon mi baja lehet?

*Zoé szemszöge*
Nem értettem,hogy hirtelen miért lett olyan hányingerem.
Berohantam a fürdőszobába és hányni kezdtem nem is kicsit.
Ennyire megviselt volna ez az egész?
-Zoé jól vagy?-hallottam Zayn aggódó hangját az ajtó mögül.
Nem tudtam neki válaszolni,hiszen folyamatosan csak hánytam.
Tényleg nem értettem mi bajom van...hiszen nem is ettem ma semmit jóformán,csak egy csomó kávét és egy kicsi süteményt ettem.
Végre már egy kicsit jobban lettem.
Megmostam az arcom,és kimentem a barátomhoz.
-Mi bajod?-jött oda teli aggodalommal.-Sápadt vagy.Elviszlek orvoshoz.
-Nem kell.Jól vagyok.-mondtam,majd émelyegni kezdtem.
Leültem a kanapéra.Zayn is mellém ült és hozzá bújtam,majd elaludtam.
Remélem nem az a bajom,amire gondolok.