12.rész-"Bármit csak ezt ne!"

Meghoztam a 12.részt is. :) Remélem tetszeni fog.Komizni és feliratkozni ér ;)Itt is elég sok szemszög váltás lesz..remélem nem zavar

*Másnap reggel,Zoé szemszöge*

-Jó reggelt édes!-hallottam Zayn korai dörmögős hangját.Jó volt erre ébredni,és végre azt látni,hogy minden rendben van köztünk.Nem szeretek veszekedni,főleg nem vele.

-Jó reggel!Mennyi az idő?-kérdeztem,még mindig csukott szemekkel.Annyira jó volt Zayn-en feküdni,olyan kényelmes volt,hogy fel sem akartam kelni.

-8 óra lesz 5 perc múlva.

-M-mi csoda?-keltem fel gyorsan az  én kis "párnámról",majd felrohantam a szobámba gyorsan elkészülni.

Sietősen nyitottam be az ajtón és azonnal levettem a tegnapi ruhámat,majd siettem a fürdőszobába megmosakodni és fogat mosni.Zayn utánam jött,és az sem érdekelt hogy egy szál melltartóban lát,hanem csakis az,hogy időben elkészüljek,és beérjek  a munkába.

-Úh...-két kezet éreztem a fenekemen,miközben a fogamat mostam.

-Ne most..el fogok késni.-mire kimondtam,már ismét a szobában voltam,és húztam felfelé a farmeromat,és egy felsőt aztán a fehér Converse-emet.

Gyorsan még bedobtam a táskámba ezt- azt,aztán lerohantam a lépcsőn.

-Gyere már!!-szóltam fel a még mindig a szobámban lévő barátomnak.

Nemsokkal később ő is megérkezett,és bezártam az ajtót,majd beültünk a kocsiba és már otthon sem voltam.Szerencsére hamar odaértünk,és nem késtem el a munkából.

Gyorsan kikötöttem a biztonsági övet majd  adtam egy puszit Zayn arcára,majd kiszálltam a kocsiból.

-Köszi a fuvart.Szeretlek,szia.-köszöntem el tőle,és bementem a  bejárati ajtón,majd ledobtam a táskám,és munkába álltam.Szerencsére még  csak egy vendég volt,és Jess őt is elintézte.

Hamarosan sorba jöttek a vendégek...voltam legalább 10-en.

"Forgalmas nap lesz ez a mai"gondoltam magamban,majd elkezdtem csinálni egy szőke,hosszú hajó lánynak a haját.Minden jól ment,végeztem is vele és mikor a kasszához értünk fizetni,hirtelen émelyegni kezdtem.

-Jól érzed magad?-kérdezte Jess aggódóan.

-Persze.-hazudtam.Nagyon rosszul érzem magam.Lehet a reggeli hiány vagy nem is tudom.

-Csajszi te nagyon sápadt vagy.Menj és ülj le,majd én elintézem.-jött oda mellém majd megfogta a kezem,és kihúzott a kassza mögül és leültetett.

Elővettem egy vizet a táskámból és ittam belőle.Ettől egy kicsit jobban lettem és már nem szédültem annyira,ezért nekifogtam egy másik vendégnek.

A hajhab illatától ismét rosszul lettem.

Próbáltam nem figyelni a szagokra,de hirtelen öklendezni kezdtem.

-El...elné...zést.-akadozva beszéltem és kirohantam a mosdóba.

Hányni kezdtem.Tényleg nem tudom mi történik velem.

-Zoé,ez így nem mehet tovább.Hívok egy taxit és be fogsz menni a kórházba.

-Nem..jól vagyok.-mondtam és hirtelen felálltam,majd elkezdett nagyon erősen hasogatni a fejem és  elsötétült minden.

"Mi történik itt??Miért nem tudok megmozdulni?Miért sötét minden??Ezt én nem értem"

*Jess szemszöge*

Már reggel is láttam Zoén,hogy nem néz ki valami jól.

Elég sápadtnak tűnt.Reggel mikor megérkezett az első vendég azonnal elkezdtem rajta dolgozni.A következő már Zoéé volt.Ő is mindent jól csinált,de mikor a kasszához értek hirtelen rosszul lett.

Odamentem hozzá és akarata ellenére kihúztam a kassza mögül,hogy üljön le.

10 perc múlva meg kirohant a mosdóba.Nem értettem,hogy miért,ezért utána mentem,és akkor hallottam az ajtó mögül,hogy hány.

-Ez így nem mehet tovább.-mondtam neki

-nem..jól vagyok.-felállt és hirtelen összeesett.Nagyon meg ijedtem,hisz kedvelem Zoét.Első gondolatom az volt,hogy mentőt kell hívnom.

Így is tettem.

Hamar itt voltak,hiszen a közeli mentőállomásról érkeztek.

Odavezettem őket a földön fekvő lányhoz.Óvatosan felrakták őt a hordágyra és beletették a mentőautóba,majd szirénázva elhajtottak vele.

-Jade gyere ide azonnal!Szükségem van rád!-hívtam fel az egyik munkatársunkat,aki most éppen szabadnapon volt,de muszáj hogy ide jöjjön,mert ennyi vendéggel nem bírok egyedül.

-Dehát..

-Légyszi!Zoé összeesett és kórházban van.Nem bírok ennyi emberel egyedül.

-Oké..mindjárt ott vagyok.-mondta,majd letette.

                                                                        ***

-Mi történt?-kérdezte mikor ideért.

-Nem tudom..egyszer csak rosszul lett,hányt és összeesett.

-Az nem jó..-mondta,közben már neki kezdett egy olyan 30-as éveiben járó nő hajának.

-legszívesebben ott lennék mellette..megyek és felhívom Jennit.

Elmentem egy másik szobába,és elkezdtem tárcsázni Jenni számát.

"Vedd már fel!" gondoltam magamban.

-Haló?-szólt bele.

-Na végre!

-Mi történt.

-Zoé összeesett és bevitték őt a kórházba.

-Micsoda?Mi-mi van?Azonnal be kell mennem.Szia.

-Szia.-letettük a telefont,én pedig visszamentem dolgozni.

*Jennifer szemszöge*
Mikor meghallottam,hogy mi történt a barátnőmmel,a szívem majd kiugrott a helyéről ijedségemben.
Mikor letettem a telefont azonnal felhívtam Zaynt,hogy mi történt.
-Zayn!-szóltam bele a telefonba.-Zoé kórházban van.Gyere gyorsan.
-Mi csoda?Mi történt??
-Gyere és majd elmondom.-mondtam,majd letettem.
5 perc múlva már a házunk előtt is volt.
James-nek nem akartam szólni erről az egészről,hogy ne aggódjon,de most nem is ez a legfontosabb.
Gyorsan beszálltam az autóba,és elindultunk a kórház felé.
-Jenni mi történt??-kérdezte aggodalommal teli arccal.
-Nem tudom..Jess elmondása szerint hányt,majd összeesett.-mondtam könnyeimmel küszködve.
-Hányt?-gondolkodni kezdett.
Az úton alig szóltunk egymáshoz.Csak az volt a legfontosabb mind a kettőnknek,hogy Zoé mellett legyünk.
5 perc múlva egy dugóba keveredtünk.
-Bassza meg!-ordította és megütötte a kormányt.
-Nyugi.-próbáltam megnyugtatni,de kevés sikerrel.Láttam az arcán az aggodalmat.
Zayn az ablakot nézve próbált lenyugodni.
Szerencsére hamar megindult a hosszú sor,és így hamar kikeveredtünk a dugóból.
10 perc utazás után végre megérkeztünk a kórházba.
Kikapcsoltam a biztonsági övet,majd kiszálltam a kocsiból és Zayn-nel együtt siettünk a bejárati ajtóhoz.
A recepcióhoz érve azonnal kérdezősködni kezdtem.
-Jó napot.Merre van Zoé Bell szobája?
-250-es szoba lesz.Maguk hozzátartozók?
-Igen.
Gyorsan felsiettünk abba a szobába,ahol van a barátnőm.
A folyosón találkoztunk a főorvossal,aki valószínűleg Zoét ápolja.
-Doktor úr hogy van a barátnőm?-kérdezte Zayn.
-Leesett a vérnyomása,és elég rosszul van.
-Be lehet hozzá menni?-kérdezte Zayn.
-Még nem,majd később.

*Dr.Wide szemszöge*
Sajnos hazudnom kellett Mrs.Bell hozzátartozóinak,mert megkért,hogy ne mondjak semmit a jelenlegi állapotáról.Ő maga szerette volna elmondani.

*Zoé szemszöge*
Hirtelen elsötétült előttem minden,aztán egy kórházban ébredtem.
Másra nem is emlékszem,csak arra,hogy elég rosszul voltam és a fejem nagyon nagyon fáj.
Kinyitottam a szemem.Először olyan homályos volt minden,aztán kitisztult a kép.
Ránéztem a karomra,és rám volt kötve az infúzió.
Később egy nővér jött be a szobámba,és elkezdett mosolyogni,majd közelebb jött és szerintem altatót nyomott belém,mert teljesen elálmosodtam és elaludtam.
Az altató nem volt olyan erős,mert hamarosan fel is ébredtem.
Egy fehér köpenyes,magas,barna hajú kék szemű férfit pillantottam meg,aki egy papírt tartott a kezében,és mosolygott.
-Áh..Mrs.Bell,hát felébredt.
-M-mi történt?
-Gratulálok.Maga gyermeket vár.
Szóhoz sem jutottam.Teljesen lesokkolt az amit hallottam.Hogy én terhes?Ilyen fiatalon?Neem..az nem lehet.
Nem hittem a fülemnek,egészen addig,míg a kezembe nem adta a vizsgálatok eredményeit.
Feketén fehéren le volt írva,hogy gyermeket várok.
"Nem az nem lehet..Bármit csak ezt ne!"gondoltam magamban.
-Kérem ne mondja el senkinek!-kértem meg az orvost.
Nem tudom,Zayn mit fog hozzá szólni.Örülni fog?Vagy,vagy nem?
Kavarogtak a dolgok a fejemben.
Egyszerűen nem bírok másra gondolni csak arra,hogy ez hogy történhetett,hiszen Zayn védekezett..vagy nem?
Legalább 20 percig egyedül maradtam a szobába,aztán jöttek a látogatók.
Először egyszerre csak egy jöhetett be,és az természetesen Jenni volt.Örültem is neki,hogy először ő jött be,így elmondhattam neki mindent.
Az ajtón aggódva lépett be,de amit látta,hogy jól vagyok mosolyogni kezdett.
Leült az ágyam szélére,majd szorosan átölelt.
-Tudod hogy megijesztettél minket?-mondta a fülembe.
Nem szóltam semmit,hanem patakokban kezdtek el hullani a könnyeim.
-Mi a baj?-nézett bele a szemembe.
-Jenni.Én-én..ter..terhes vagyok.-akadozva beszéltem
A szája tátva marad,és a szemei könnyekkel teltek meg.Először mg sem tudott szólalni,hanem szorosan átölelt.
-Nagynéni leszek?-kérdezte és mosolyogni kezdett.Akaratlanul is,de én is nevetni kezdtem.-Na mi van?Nem is örülsz?
-De csak...mi van ha Zayn nem fog örülni neki?
-Ezt mindjárt el is mondhatod neki.-ezt kimondva felállt,és kiment a szobából.
Bepánikoltam.A kezeim jéghidegek lettek az idegességtől.Nem tudom,hogy mondjam el neki.
Nyílt az ajtó,és belépett a leendő apuka.Olyan jó ezt kimondani...a szerelmemtől várok egy gyereket.
Ez csodálatos érzés.
-Édesem!-jött oda hozzám,és megcsókolt.
-Szia.-köszöntem bele csókunkba.-Mondanom kell valamit.-a szívem dübörögni kezdett a mellkasomban.
A pulzusom a kétszeresére növekedett.
Zayn csak nézett rám,és várta hogy megszólaljak.
A szám már kinyílt a beszédre,de egy árva szó sem jött ki a számon.
-Jól vagy?-kérdezte
-Zayn én...-"beszámolómat Zayn telefonja szakította félbe.-Ez nem lehet igaz.-káromkodtam.
-Sajnálom kicsim,de ezt fel kell vennem.-mondta majd kiment a szobából telefonálni.
De nem bántam,hiszen így volt egy kis időm gondolkodni,hogy hogyan is mondjam el neki a hírt.

*Zayn szemszöge*
Kijöttem a szobából,majd felvettem a telefont.Az anyám szólt bele.
Megijedtem,hiszen sírt.
-Anya mi történt?-szóltam bele én is a telefonba.
-Perrie...azonnal gyere haza!A húgod kórházban van..súlyos autóbalesetet szenvedett,fiam gyere haza.
Mikor ezt kimondta,rosszul lettem.Teljesen lefagytam,hiszen nekem a húgom a legfontosabb Zoé mellett.
"Ez most komoly?Miért velem történik ez?Miért pont olyanok kerülnek kórházba,akik számomra fontosak?"kavarogtam bennem a gondolatok.
Most hagyjam itt Zoét?De nekem Perrie is fontos.
Jenni.El kell utaznom.
-Mi?Miért?De..még nem mondta el?És hová kell utaznod?
-Mi?Mi csodát?-értetlenkedtem.-A húgom autóbalesetet szenvedett és kórházban van.Haza kell utaznom hozzá.
-Jó menj..én majd beszélek Zoé-val.
-Köszi.-adtam egy puszit az arcára,majd hazaindultam.
Mikor haza értem fogtam egy táskát,és belepakoltam pár cuccot,majd mentem a repülőtérre.
Alig akartam itt hagyni a szerelmemet,de muszáj volt.
Nekem most a húgom mellett van a helyem.