13.rész -A nem várt személy

Sziasztok! Meghoztam a 13.részt is.Bocsi a késésért.. Remélem tetszeni fog és aki szeretne az csatlakozzon a Csoportba és nyugodtan írhattok a chat-re is.De nem is húzom tovább az időt.Jó olvasást.Megjegyzést hagyni!!;)

*Zayn szemszöge*

Beöltem a kocsimba és rátapostam a gázra.

A repülőtérre érve megvettem a jegyeket és felszálltam az első járatra,majd leültem egy olyan 20 év körüli lány mellé,mivel máshol nem volt hely.

-Szia.-köszönt,és méregetni kezdett a szemeivel.

Halkan visszaköszöntem és a fülembe dugtam a fülhallgatómat,majd betettem a Zoé-val közös számunkat.

Éppen indítottam volna a zenét,mikor a hangosbemondó megszólalt.

"A gép 30 perces késéssel fog elindulni.Türelmüket megköszönjük"

Hát ez nem lehet igaz.Ez nem az én napom.Gondoltam magamban.

Elindítottam a számot és hátradőltem.

A szemeim sarkából azt vettem észre,hogy az a lány aki mellé ültem folyamatosan engem néz.

Kivettem a fülemből  a fülest és hozzászóltam,talán egy kicsit durván.

-Valami baj van?Mit nézel?ha akarod elülök innen.-förmedtem rá.

-Ch..milyen nagyszájú valaki.-forgatta szemeit.

-Ne haragudj csak...ez nem az én napom és..bocs.

-Áh semmi baj.Victoria vagyok,de mindenki Tori-nak szólít.-mosolygott,majd kezet fogtunk.

-Én Zayn.

Végre eltelt az a 30 perc és felszállt a gép.Egy örökké valóságnak tűnt,míg elindultunk.

Ennek a lánynak egész úton be nem állt a szája.Elég kíváncsi,és flörtölni kezdett velem.

Először csak beszélgetett,utána a kezét a térdemre tette és simogatni kezdett.

Ezt egy hirtelen mozdulattal megszüntettem és elvettem a kezét a térdemről.

-Van barátnőm.

-És?Neki nem kell megtudnia.

Így se vagyok elég pipa.Még ez a kis lotyó is zaklatni akar?Hát hagyjon már nekem békén.

Nem elég hogy egész úton dumált,de még simogat is,és ráadásul szemtelen.Ebből lett elegem,és inkább átültem máshová.

egyetlen szabad hely volt.Az sem érdekel hogy egy kövér,izzadt ember mellé kerültem,csak távol legyek Tori-tól.

2 óra utazás után végre megint megszólalt a hangosbemondó.

"Kedves utasaink.A leszállást 5 perc múlva megkezdjük.Kérjük csatolják be öveiket."

'Na végre'.Gondoltam magamban,majd kinéztem az ablakon,és a szülőhazámat láttam.

Jó volt végre visszatérni.Látni  a várost ahol megszülettem...nagyon jó volt.

Már hiányzott is ez a hely,mert már legalább 7 éve nem voltam itt és anya is és persze a húgom is nagyon hiányoztak.De nem bírtam tovább apám viselkedését ezért eljöttem onnan,és új életet kezdtem.

Mikor leszálltunk a géppel,gyorsan megkerestem a táskámat és indultam fogni egy taxi-t

-Zaynii!Várj meg.-hallottam Tori nyafogós hangját.

-Ajj..ne már.-mondtam,majd gyorsítottam a lépteimen és szerencsére jött is egy taxi.

Azonnal benne ültem és mondtam neki a címet.

20 perc kocsikázás után megérkeztem a kórházba és odamentem a recepcióhoz megkérdezni,hogy merre van Perrie szobája.

-A 150-es szoba lesz az.-mondta a nővér én pedig azonnal elindultam.

Útközben találkoztam anyával,aki a kávégépnél volt.

A szemei meg voltak dagadva a sírástól.Azonnal odamentem hozzá és megöleltem.

-Anya.-borultam a nyakába és szorosan öleltem át.

Zokogni kezdett,mivel már régen nem látott és csak telefonon tudtunk beszélni.

-Hogy van?

-Kómába esett.

-Mi?-öleltem meg ismét,majd felmentünk a szobájába.

Mikor a folyosóra értünk találkoztam a főorvossal,aki egyben a legjobb barátom volt gyerekkoromban.

Köszöntem,majd megkérdeztem,hogy be lehet e menni hozzá.

Bólintott én pedig azonnal bent voltam a szobában.

Odamentem az ágyhoz,és néztem a kómában fekvő húgomat.A szemeim könnybe lábadtak,mikor megláttam a zúzódásokat az arcán

*Zoé szemszöge*

Mikor Jenni bejött a szobámba,láttam rajta,hogy el akar mondani valamit.

-Hol van Zayn?-kérdeztem tőle,ő pedig leült az ágyam szélére.

-Elment..

-Mi?Hova?És miért?Ugye nem mondtad el neki?

-Dehogy is.A húga kórházban van,mert autóbalesete volt és hazautazott.

Nem szóltam semmit,csak néztem.

Értem,hogy el kellett mennie,de legalább egy sms-t küldhetett volna.

De nem is baj..legalább addig fel tudok készülni,hogy elmondjam a nagy hírt.

Az ajtón belépett a főorvos és közelebb jött hozzánk.

-Elvégzünk egy-két vizsgálatot és ha szeretne haza is mehet.-mosolygott.

Nagyon megörültem,hogy végre hazamehetek arról a helyről ahol utálok lenni.

20 perc múlva már készen volt minden vizsgálat,és végre hazamehettem.

Jenni hívott egy taxi-t majd megmondta a címet és elindultunk.

Útközben írtam Zayn-nek egy sms-t.

'Zayn.Tudom,hogy fontos a húgod meg minden,de legalább felhívhattál volna.Én már itthon vagyok,mert semmi bajom.Majd hívj hogy mi van vele oké?Szeretlek.xxZoé'

Rányomtam a "küld" gombra és 3 perc múlva hívott Zayn.

-Szia kicsim.Ne haragudj hogy nem szóltam,csak engem váratlanul ért ez az egész.-hallottam aggódó hangját a telefonból.

-Semmi baj.Hogy van Perrie?

-Kómában van.Az arca tele van zúzódásokkal.-csuklott el a hangja.

-Oda menjek?

-Nem kell.Te csak maradj otthon,nehogy bajod essen.Pár nap és én is otthon leszek.

-Jól van.Szeretlek szia.

-Én is.-mondta,majd letette a telefont és én is.

Végre megérkeztünk.Jenni kifizette a taxist én pedig nyitottam az ajtót.

Ledobtak a cuccaimat,és leültem a kanapéra.

-Nem vagy éhes?Rendeljek valami kaját?-kérdezte a barátnőm.

-Áh nem kell.Nem kívánok most semmit.Csak egy jó kis fürdőt.

Felálltam a kanapéról és elindultam a földszinti fürdőbe.

Levettem magamról a ruhákat és beállítottam a vizet megfelelő hőmérsékletre,majd beálltam a zuhany alá.

Nagyon jó volt végre felfrissülni.

10 perc fürdés után végeztem,és nyúltam a törülközőért és magam köré csavartam.

Elmentem a mosdóhoz,és a tükörből láttam,hogy nyílik az ajtó.

Nem számítottam a látványra.Teljesen megdermedtem mikor láttam,hogy ki az.

-Te mit keresel itt és hogy jöttél be?-kérdeztem a nem várt és teljes szívemből gyűlölt személytől.