15.rész

"Zoé szemszöge"
Max vissza kiment és ismét ránk zárta a pince ajtaját.Nem értem ez miért jó neki.
Mikor becsukódott az ajtó,a barátnőmmel újra elkezdtünk nevetni azon,hogy elintézte azt a libát.
Már mind a ketten a röhögőgörcs szélén álltunk,mikor megszólalt valami.
Egy telefon.Értetlenül néztem a barátnőmre,hiszen nála volt egy telefon,és nem szólt róla.
-Jenni.-próbáltam lehiggadni.-az egy telefon?-kérdeztem idegesen.
-Há-hát úgy látszik,elfelejtettem szólni,hogy a régi mobilom nálam van és hogy a zsebemben maradt.
-Úristen!Vedd már fel!-rohantam oda a sarokba,ahol valószínűleg kieshetett a telefon,és nyújtottam oda neki,hogy vegye fel.
-Háló?-szólt bele a telefonba,közben kihangosította.
-Jenni hol vagy?Már vagy két napja nem találkoztunk,mégis hol a fenében vagy?-Niall volt a vonal végén.
-Úristen de jó hogy hívsz!Elraboltak minket.
-Mi?Mégis kicsoda?-rémült volt a hangja.
-Max a volt pasim.Gyertek Fernanda lakásához és vigyetek haza könyörgöm.
-Azonnal szólok a srácoknak és hazahozunk titeket.Szeretlek Jenni.
-Én is.
Letettük a telefont és gyorsan eltettem a zsebembe és ráhúztam a pulcsit,hogy ne látszódjon.
A pince ajtaja ismét nyílt,és Max lépett be rajta.
-Hangokat hallottam.-gyanakvóan nézett ránk.
Jennivel nem szóltunk semmit és azt reméltük,hogy elmegy,de nem.
A szívem egyre jobban vert,és kezdtem ideges lenni,hogy mikor érnek már ide a megmentőink.
Hát fél óra csend után Fernanda jelent meg és hívta Max-ot.
Ránéztem Jennire,mert már tudtuk,hogy kik azok.
*Niall szemszöge*
Mikor Zoé elmondta,hogy elrabolták őket,nagyon aggódni kezdtem értük.
Azonnal mentem is a srácokért,hogy segítsenek őket hazahozni.
Először elmentem Louis-hoz,akinél ott volt Harry és Liam is.
Elmondtam hogy mi történt,és azonnal beszálltunk az autóba és elindultunk ahhoz a mocsokhoz.
Idegességemben egyre jobban szorítottam a kormányt.
-Nem kellene szólni Zayn-nek?-kérdezte Harry.
-De ő most Bradford-ban van-szólalt meg Louis is.
-Ne szóljunk neki,mert aggódni fog.-mondta Liam.
-Most az a fontos,hogy épségben hazahozzuk őket!-egyre jobban tapostam a gázt.
10 perc után végre megérkeztünk ahhoz a házhoz,ahol vannak.
Kiszálltunk az autóból,és szinte betörtünk a házba.
-Hol vannak?-kérdeztem Fernandát idegesen,aki mellesleg a volt csajom,és már csak undort és megvetést érzek iránta.
Döbbenten nézett rám,majd elment szólni Max-nak.
Mikor láttam,hogy az a szemét előjön,Louis odarohant hozzá,és behúzott neki egyet,majd a nyakánál fogva a falhoz szorította,és elvette tőle a kulcsokat és odaadta Harry-nek aki kinyitotta az ajtót,míg Louis fogta Max-ot én pedig Fernandát.
*Jenni szemszöge*
Ismét nyílt az ajtó,és hangokat hallottam odakintről.
Harry  nyitott be,és mind a ketten a nyakába ugrottunk,majd kimentünk a többiekhez.
Max orra tiszta vér volt.Gondolom Louis behúzott neki egyet,amit meg is érdemelt.
A szemeimmel Niall-t kerestem,aki Fernandát fogta le.
-Niall!-ordítottam,és az ölébe ugrottam és megcsókoltam.
Olyan jó volt vége látni őt.
-Jól vagytok?-ölelt át szorosan.
Bólogattam,majd visszamentem Zoé-hoz.
-Hívom a rendőrséget,ez a két szemétláda nem úszhatja meg.-mondta Liam és elővette a telefonját.
A rendőrök 5 perc alatt itt voltak és elvitték őket.
Én és a többiek pedig Niall lakására mentünk.
Jó volt végre nem a koszos és hideg pincében lenni.
-Köszönjük tényleg.-mondta Zoé és leült a kanapéra.Láttam,hogy nem érzi jól magát ezért odamentem és leültem mellé.
-Míg ti beszélgettem addig mi hozunk valami harapnivalót a boltból.-ajánlotta fel Harry és mind a négyen elmentek a boltba.
Megfogtam a barátnőm kezét és megöleltem.
-Jól vagy?
-Igen csak...aludnom kell.Haza megyek.-állt volna fel,de visszahúztam.
-Dehogy mész!Legalább várd meg míg visszaérnek.Addig menj fel és pihenj le oké?
Felállt,majd felkísértem az egyik vendégszobába.
20 perc után már a fiúk is megérkeztek,pizzával a kezükben.
-Zoé felment és lepihent.Remélem nem baj.-mosolyogtam és megöleltem.
-Most viccelsz?Hogy lenne már baj.-puszilta meg a homlokom.
Felmentem Zoé-hoz a szobába.
A hosszú és fárasztó lépcsőzés után végre megérkeztem,és a kezemet a kilincsre helyeztem,majd egy laza mozdulattal kinyitottam az ajtót.
Zoé nem aludt,hanem az ágyon ült és a telefonját nézegette.
Tudtam,hogy miért nézi a telefonját,amit elvettem attól a szemét Max-tól és visszaadtam neki.
A barátnőm kétségbeesett volt,ezért odamentem és leültem mellé.
-Mi a baj?-kérdeztem,majd a kezemet a térdére tettem.
-Semmi..-rázta a fejét-Haza megyek.-állt fel az ágyról,és felhúzta a cipőjét.
-Jó én is veled megyek.
-Nem!-furcsán néztem rá.-Te itt maradsz Niall-lel.-mondta,egy kis mosoly kiséretében.-És nem ellenkezel.
Ezzel kiment a szobából én pedig utána mentem.
Mikor leértünk a lépcsőn a srácok a nappaliban voltak.
A pizza az asztalon,Harry pedig a filmek között kutakodott,a többiek pedig jól szórakoztak,mert Harry hátára ragasztottak valamit és ő nem vette észre.
-Srácok én haza megyek.-szólalt meg a barátnőm.
-De ne már.-nyafogott Liam.
-De én haza akarok menni.
Ez  a legjobb és egyben a legrosszabb tulajdonsága is,hogy mindig eléri amit akar.
A kiskutya szemeinek nem lehet ellenállni,ezért Liam sem tudott neki nemet mondani és inkább hazavitte.
Túl erőszakos,és addig nem áll le,míg nem teljesítjük kívánságait.
-Jó akkor hazaviszlek.-tört meg Liam.
Felállt a srácok mellől,és kimentek az ajtón.
Hallottuk,ahogyan elindul a kocsi és pár másodperc múlva már itt sem voltak.

*Eközben Bradford-ban,Zayn szemszöge*
Nagyon rossz érzésem van.Valami olyasmit érzek,hogy Zoéval történt valami.
Nagyon ideges és nyugtalan vagyok.
Gondoltam egy kávé jót fog tenni,ezért elmentem a kávégéphez.Útközben találkoztam a húgom orvosával.
-Szia.-fogtunk kezet egymással.-Mit lehet tudni róla?Fel fog ébredni?-kérdeztem.
-Ha minden jól megy és hatni fognak a kezelések,akkor fel fog ébredni.-mosolygott és megveregette a vállamat,majd elment.
Egy kicsit megörütem a hírnek,de egyben aggódtam is,hogy mi lesz ha mégsem.De nem..erre nem szabad gondolni.
Megittam a kávémat,és visszamentem anyámhoz,aki az egyik széken ült és nézte a semmit.
Odamentem hozzá és leültem,majd átöleltem.
-Beszéltem Paullal.Azt mondta,ha minden jól megy,és a kezelés hatni fog,akkor fel ébred és jó lesz.-mondtam halkan.
Láttam anyán,hogy egy kicsit megkönnyebbült.
A régi barátom,aki kezeli a tesómat jött a folyosón,majd bement a szobába.
10 perc után nagy mosollyal jött ki onnan,és közölte velünk a fantasztikus hírt.
-Zayn.A húgod egy bivaly erős lány.Az a kezelés sem kellett,amiről beszéltem,mert mikor bementem,már nyitva volt a szeme.-mondta hatalmas mosollyal az arcán.
Nagyon megörültem és anyám is.
-Be lehet menni?-kérdezte anya.
-Csak egyesével.-mondta Paul és elment.
Természetesen anya ment be először utána pedig én.
5 perc után kijött anya és én mentem be hozzá.
Kinyitottam az ajtót és beléptem a szobába.A húgom szeme csukva volt,de mikor meghallotta,hogy bent vagyok rögtön kinyitotta azokat.
Oda húztam egy széket az ágy mellé,és leültem,majd megfogtam a kezét.
-Z-Zayn.-halvány mosoly jelent meg az arcán.-De jó....végre látni.-akadozva beszélt és nagyon halkan.
Mosolyogni kezdtem,hiszen annyira örültem hogy meg sem tudtam szólalni.
Lassan közeledtem hozzá és átöleltem.Jó volt végre látni őt,olyan sok év után.
Ebben a röpke öt percben beszélgettünk,és magamban egy elég nagy döntést hoztam.
Mikor letelt az idő,vissza kimentem anyához és leültem mellé,majd megfogtam a kezét,és szembefordultam vele.
Nagy levegőt véve belekezdtem a mondandómba.
-Anya...Perrie-t elviszem magammal.
Anyán a meglepettség látszott és egyben a kétségbeesés is.
-Neem-rázta meg a fejét.-Nem viheted magaddal!Nem engedem.
-De anya.Így jobb lesz.Én vigyázok rá és nem fog bajba kerülni soha többet.Ezt megígérem.
Hosszú győzködés után végre belement,hogy magammal vigyem.
Elmentem a házhoz,ahol felnőttem.
A régi emlékek felgyülemlettek bennem,és az ajtó előtt ledermedtem.
Úgy éreztem,hogy a lábaim nem akarnak megmozdulni,de muszáj volt.
A kulcsot beletettem a zárba és elfordítottam,majd kinyitottam az ajtót.
Semmi sem változott azóta,mióta elmentem.
Felmentem a húgom szobájába és elővettem a bőröndjét,majd beletettem az összes cuccát,és visszamentem  kórházba.