16.rész

Na heló :D Meghoztam a 16.részt. Remélem tetszeni fog : ) Kommenteket hagyni és feliratkozni szabad.(ebben a részben nem lesz benne Zoé)

Írás közben ezt hallgattam :D Haha

*Zayn szemszöge*
Elővettem a húgom bőröndjét,majd belepakoltam az összes cuccát.
Mikor a ruháival végeztem,elővettem egy másik kisebb bőröndöt és abba pakoltam bele az apróságokat.
Elmentem leültem az ágyra és a mellette lévő fiókos szekrényéből kezdtem el pakolni.
Az a fiók tele volt gyerekkori fotókkal.
Elővettem az egyik albumot és elkezdtem nézegetni.
Voltak benne mindenféle képek.Rólam és Perriről is voltak gyerekkori fotók,amiken egy kicsit meghatódtam.Annyira hiányoztak mind a ketten,de apám miatt nem jöhettem vissza.
Lapozgattam az albumban tovább és egy olyan képre bukkantam,ahol én anya Perrie és apa vagyunk.
Akkor még boldog család voltunk.Ahol apa nem volt alkoholista és nem bántalmazott minket.
Hiányzik az az idő,de ezen már nem lehet változtatni.Ő már elment és remélem többet nem is jön vissza.
Egy könnycsepp csordult végig a szememből a képet nézve.
Hirtelen a telefonom csörgésére lettem figyelmes.Harry hívott.
-Haver minden oké?-szólt bele a telefonba.-mikor jössz már vissza?Történt egy s más,amiről nem tudsz.
-Mi történt?-szóltam bele én is meglepetten.
-Majd ha hazajössz megtudod.
-Oké.Holnap indulok,de most le kell tennem szia.
-Jó.Szevasz.-mondta majd letettük a telefont én pedig folytattam a pakolászást.
Még egy albumra találtam rá,amikben modellképek voltak.
Kíváncsian lapozgattam a fényképek között,amiken a húgom volt.
Nem is tudtam hogy modellkedik.Ő gyönyörű és büszke vagyok rá.
Gyorsan beletettem még a többi apróságot a bőröndbe és hívtam egy taxit.
Míg megérkezett lementem a konyhába és ittam valamit.
10 perc után megjött a taxi és beletettem a csomagtartóba a bőröndöket és elindultunk a kórházba.
Út közben azon gondolkodtam,hogy vajon mit fog reagálni a hirtelen ötletemre.
Remélem nem fog hisztizni.Régen is ha valami nem tetszett neki beült a szobájába és napokig nem szólt senkihez.Tipikus kis húg.
20 perc autókázás után végre vissza értünk és kiszedtem a csomagokat,majd bementem a bejárati ajtón el a lifthez.
Elértem arra az emeletre ahol a tesóm szobája van közben találkoztam Paullal.
-Szia haver.-köszöntem oda neki.-Perriet mikor vihetem haza?-kérdeztem
-Szia.Már holnap hazaviheted.Mint már mondtam a  húgod bivaly erős és minden rendben vele.Még pár vizsgálaton át kell esnünk utána hazaviheted..-mosolygott,majd elment.
Nagyon megörültem.Odamentem anyához és leültem mellé az egyik székre.
Csendben volt és nem szólt semmit.A csendet én törtem meg.
-Anya..-fogtam  meg a kezét.
-Nem akarom hogy elvidd.-mondta és a szemembe nézett.
Lenéztem a földre,majd vissza rá.
-Így jobb lesz majd meglátod.Vigyázni fogok rá ígérem.-mondtam majd megöleltem.
-Legyen.-mondta kicsit szomorkásan.-Elmegyek egy kávéért.-felállt és elment a lifthez én pedig bementem Perrie-hez.
Már sokkal jobban volt mint reggel,habár a zúzódások az arcán még mindig látszottak.
-Szia.-köszöntem és elmentem egy székért,majd odahúztam az ágya mellé és leültem.
-Szia.-köszönt vissza mosolyogva és felült az ágyon.-hoznál nekem vizet?
-Persze.-felálltam és elmentem neki vízért,mivel a szobában nem volt.
Lenyomtam a kilincset és kiléptem a szoba ajtaján.
Végigmentem a folyosón és elmentem az egyik géphez vízért.
Visszafele találkoztam Torival.
Igen, azzal a kis nyafogós csajjal aki a gépen nyomult rám.
-Zaynii.Szia Zayni.-szaladt oda hozzám.
A lépteimet egyre gyorsítottam,de hiába.Utolért és a nyakamba ugrott.Mit képzel ez magáról?
-Mit csinálsz?-kérdetem fintorogva,közben pedig megpróbáltam leszedni magamról.-Menj már el minek jöttél?Nem érted hogy én nem akarok tőled semmit?-szorítottam meg a karját.Lehet egy kicsit erősen,mert elkezdett bőgni.
-Most miért vagy ilyen?
-Mert egyszer találkoztunk,te meg le akarsz fektetni,miközben barátnőm van.Hát kösz de ebből nem kérek.És most jó lenne ha elmennél.-mondtam és visszamentem Perrie-hez.
Hallottam ahogy elmegy,mert a magassarkúja elég hangos volt.
Ideges leszek ettől a lánytól.Nagyon nem szimpatikus.
Az idegességemet Perrie valószínűleg észrevette,mert mikor visszaértem és leültem mellé rákérdezett a dolgokra.
-Valami baj van?-kérdezte közben elvette a kezemből a vizet.
-Áh..-ráztam meg a fejem.-Semmi..csak..csak egy csaj nyomul rám és...
-Ne folytasd.Tudom milyen nőcsábász vagy.-vágott a szavamba és elkezdett nevetni.
Nem bírtam megállni,belőlem is előtört a nevetés és anya is belépett a szobába.
-Mi ez a kacaj gyerekek?-kérdezte és közelebb jött majd ő is leült.
Ez a pillanat olyan volt mint a régi szép idők,csak apa nélkül.Ő már biztosan éli az életét valahol máshol.
De nem is baj....így jobb nélküle.

*Másnap reggel*
-Jó reggelt húgi!-szinte betörtem az ajtón.Pezz eléggé meglepődött és szerintem meg is ijedt.-Készen állsz?
-Mégis mire?-értetlenkedett.
-Hogy hogy mire?Ma hazamehetsz.-még nem akartam neki elmondani,hogy elviszem magammal Londonba.
Nagyon megörült  a hírnek és szorosan átölelt.
Közben Paul is megérkezett néhány papírral és elvitte a húgom a vizsgálatokra.
20 perc után visszaérkeztek.
Anya addig elment és hozott neki néhány kényelmes ruhát,amiben majd hazamehet.
Felkapta őket és már indultunk is.
Hívtam egy taxit,ami öt perc után már várt minket.
Anyáék beültek a járműbe,míg én kihoztam a bőröndöket
Perrie furcsállva nézte a bőröndöket a kezemben.Nem értette,hogy minek kellenek azok.
Rögtön a reptérre mentünk.Nem volt annyira messze a kórháztól,ezért 10 perc után megérkeztünk.
-Anya..miért jöttünk ide?-kérdezte.
-Öm..kicsim. A bátyáddal mész Londonba.
-Mi? Neeem.Azt már nem.
-Így jobb lesz.Anya gyere ide.-mondtam,majd szorosan átöleltem anyát.
-Én nem megyek sehová sem.-felvette a hisztis arcát és a karját összefonta maga előtt.-Anya én nem megyek innen sehová.Nekem itt a munkám és szeretem csinálni.És amúgysem hagylak itt.-mondta és átölelték egymást.
-Kicsim így jobb lesz.Menj el vele és fogsz magadnak találni barátokat is és ott is folytathatod a munkád.-puszilta meg az arcát.
-Jó..-dühöngött.-De ígérd meg hogy meglátogatsz majd.
-Megígérem.
-Mehetünk?-kérdeztem.
Perrie nem szólt semmit.Megfogta a csomagját és előre ment.
Még gyorsan megöleltem anyát és  utána mentem megvenni a jegyeket.
-Vigyázzatok magatokra!.-hallottam anya hangját a háttérből.
Végre utolértem és megvettük a jegyeket,majd felszálltunk a gépre.
Gyorsan elfoglaltuk a legkényelmesebb helyet.Ő természetesen még mindig húzta az orrát,de nem érdekelt.Velem kell jönnie és kész.Én vigyázok rá és nem fogom engedni hogy bármi baja legyen.
Nem fog még egy autóbalesetet szenvedni a hülye haverjai miatt.
-Nem is tudtam hogy modellkedsz.-törtem meg a csendet.Megint csak nem szólt semmit és kifordult az ablak felé.-Hát ha nem szólsz akkor nem.
5 perc múlva felszállt a gépünk és elindultunk Londonba.
Már alig várom hogy megérkezzünk és átölelhessem Zoét.
Már nagyon hiányzik.Közben eszembe jutott amit Harry mondott a telefonba.Vajon mi történhetett?
Egész úton ezen gondolkodtam.
2 óra múlva megérkeztünk és leszálltunk a géppel.
Elmentünk a csomagokért,közben hívtam Harry-t hogy jöjjön értünk.
-Szia haver.Értünk tudnál jönni a reptérre? Most érkeztünk meg.-szóltam bele a telefonba.
-Csá.Persze.5perc és ott vagyok.De kivel jöttél?-kérdezte
-A húgommal.De most leteszem.Cső
-Perrie gyere már ne durcáskodj.Harry mindjárt itt lesz-szóltam oda neki.
Felállt és odajött hozzám,majd elindultunk venni valamit inni.
Mikor visszaértünk Harry pont akkor szállt ki a fekete Range Rover-éből.

-Haver.-jött oda hozzánk.
-Cső.Ő itt Perrie a húgom.Perrie ő Harry.Vele akkor találkoztam mikor eljöttem otthonról.-mutattam be őket egymásnak.
-Csá.Mehetünk?-ült be az autóba.
-A húgod nem a legkedvesebb típus.-mondta Harry közben ő is beült a kocsiba és elindultunk hozzám.
Fél óra múlva megérkeztünk a lakásomhoz.
Előkotortam a zsebemből a kulcsokat és kinyitottam az ajtót,majd beléptünk és letettük a csomagokat.
-Gyere.Ez lesz a te szobád.-fogtam meg a kezét és elvezettem az egyik vendégszobába.-Remélem ez megfelel  számodra kisasszony.-mondtam és kinyitottam a szoba ajtaját.

-Kösz.Bepakolhatok?
Bólogattam.Ő bement én pedig visszamentem Harry-hez a konyhába.
A hűtő szekrénynél volt és két üveg sört vett elő.
-Ez jól fog esni tesó.-mondta és a kezembe nyomta a sört.
Elmentünk a halba és leültünk a tv elé és bekapcsoltam azt.
-Megyek felhívom Zoét.
-Szerintem inkább hívd ide.Valami történt és ezt el kell intézned vagy intéznünk.
-Mi van?.-kérdeztem és elindultam az udvarra telefonálni.
4 csengés után végre felvette és hallhattam a hangját a barátnőmnek.Már annyira hiányzott.

*Harry szemszöge*
Zayn kiment telefonálni Zoénak én pedig gondoltam fel megyek Perrie-hez megismerkedni vele.
Nagyon megtetszett nekem,hisz nagyon csinos és gyönyörű.
A szőke haja és tengerkék szeme azonnal megfogott.
Felálltam a kanapéról a sört pedig letettem az asztalra.
Elindultam a lépcső felé és mikor megérkeztem a szobája elé láttam valamit,ami nagyon tetszett.
Az ajtó résnyire nyitva maradt,amit valószínűleg nem vet észre.
Levette a pulcsiját és egy melltartóban volt és elkezdte masszírozni a nyakát.
'Húha..ez a csaj nem semmi' gondoltam magamban és mosolyogva tovább néztem őt.
Egyre több ruhát vett le magáról és éreztem,hogy odalent egyre szűkösebb.
Szerintem éppen zuhanyozni készült,mert egy törölközőt vett elő a bőröndből és már kapcsolta volna ki a melltartót,mikor a telefonom megszólalt.
Amilyen gyorsan csak tudtam kapcsoltam ki,de késő volt.Észrevette,hogy ott  állok.
Sietve jött az ajtóhoz és elég dühös volt.
-Te mit csinálsz?Úristen te láttál?Végig láttál?
Éreztem ahogy elvörösödik a fejem,de nem érdekelt.
Bementem a  szobába és egy kicsit meglöktem őt véletlenül és a törölköző leesett róla.
Nagyra nyílt szemekkel próbáltam nem oda figyelni,de nem ment.Zavartan lenéztem a földre,majd rá.

-Bocsánat.-mondtam egy kaján vigyor kíséretében.
-Kifele!-mutatott az ajtóra,hogy menjek ki.
Nem bírtam ellenállni a kísértésnek,ezért megragadtam és magamhoz húztam,majd megcsókoltam és viszonozta.Olyan édesen csókol és egyre hevesebben.
Karját a nyakam köré fonta és simogatta  a tarkómat én pedig az oldalát.
Az ajtó nyílt és csak egy "Itt meg mi a franc folyik"-ot hallottam egy ismerős hangtól.