2013. október 26., szombat

29.-rész- A múltat nem lehet kitörölni

A hallgatózás nem szép dolog, de néha még hasznos is lehet. Az a két lány igen különös beszélgetésbe kezdett. A kis résen mindent tisztán hallottam.
* Tegnap az a buli eszméletlen volt. Nem is tudod Zayn mekkora partiarc ès milyen sexi mikor részeg. * -hallottam. Mivan? Zayn sexi mikor részeg? És ki ez a lány egyáltalán? Jó, lehet nem egy Zayn-re gondolunk, de lehet igen. Tovább füleltem.
* A Malik-ra gondolsz? A fekete hajúra, akivel smároltál? * -micsoda? Smároltak?
* Igen.-kuncogott. Annyira hiányzott már. Hiányzott a csókja meg mindene. És tegnap végre megkaphattam. Az a ribanc csaja meg egy cseppet sem érdekelte se engem se őt. * Na ezeknél a mondatoknál tört el a mécses. Zayn megcsalt engem?
Nem...az nem lehet.

*Jessica szemszöge*
Zoé már jó ideje a mosdóban van..eközben megérkezett a kávénk is.
Kortyoltam egyet a koffeines italomból, majd letettem az asztalra. Tovább vártam Zoéra. Végre kijött onnan, de nem úgy ahogy vártam. Sokkos állapotban volt.
Leült a helyére és csak nézte a semmi, szemei könnyesek voltak.
-Zoé mi a baj?-kérdeztem.
Nem válaszolt, sírni kezdett és kirohant a kávézóból.
Felkaptam a táskámat, és amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam utána.
-Zoé álj már meg! -kiabáltam utána.
Végre megállt. Lerogyott a fal mellé, szemi vörösek voltak.
-Zayn.-nyögte ki. Leültem mellé és figyelmesen hallgattam a baját.
-Mi van vele?
-Megcsalt. Érted? Megcsalt.
-Oh..-öleltem magamhoz szorosan. Meg tudom érteni mit érez, hisz velem is történt már ilyen.
-Gyere menjünk. Itt túl hűvös van.-álltam fel a hideg kőről.
Kezemet nyújtottam, segítettem neki felállni.
Nem értem Zayn hogy lehet ekkora paraszt. Hogy csalhatta meg ezt a lányt? Undorító az ilyen.
-Figyelj.-nyújtottam neki egy zsepit, amit elfogadott és kifújta az orrát.-Biztos vagy ebben? És honnan vagy miből  gondolod ezt?
-Hallottam.-szipogta.-Az egyik lány mondta..de ezt nem fogom annyiban hagyni. Még ma kiderítem mi ez az egész. Bólogattam és tovább mentünk Zoéékhoz.

Bementünk a nappaliba és leültünk. A ház üres volt és csendes. Még nem jártam itt, de  tök barátságos és ízléses. A halvány falhoz jól mutatnak a kissé sötét bútorok. Lábam keresztbe tettem és úgy vártam hogy Zoé mondjon valamit.
-Felhívom és mondom neki jöjjön át. Ezt megkell beszélnem vele mindenképp.- fujta ki orrát megint.
Teljesen megértem amit érez. Mióta ebben a városban vagyok, sokkal jobb ès normálisabb az életem. Mikor engem csaltak meg lassan 3. éve, egy érzelmi roncs voltam. Néhány hét után meg csakis a bosszú fűtött semmi más. Mindent elkövettem, hogy Ő és a ribi élete maga legyen a pokol. És ez sikerült is...talán túlságosan is.
A gondolataim elől ide menekültem.
-Jessi. Itt maradnál velem?
-Persze.-öleltem át.- Számíthatsz rám.
Egy halvány mosoly kúszott arcára. Elővette a táskájából a telefont, majd Zayn számát kereste. Mikor megtalálta,  a füléhez emelte a telefont. Hallottam, ahogy kicsöng.

*Zayn szemszöge*
Az estére nem is nagyon emlékszem, teljesen kivagyok. A fejem majd' szét szakad, és émelygek is. Egy jó erős kávé mellett ültem a kanapén és néztem a kikapcsolt tévét. Pár perc után a telefonom kezdett csörögni.
-Haló?-szóltam bele.
-Beszélnünk kell. Át tudsz jönni? -hallottam Zoé ideges és nyugtalan hangját a vonal másik végéről.
-Persze. Fél óra és ott vagyok.
Köszönés nélkül rakta le a telefont.
Mit csináltam már megint? Kérdeztem saját magamtól, majd felálltam és a földszinti mosdóba mentem lezuhanyozni. 
A langyos víz jót tett, és egy kicsit felfrissültem. Felmentem a szobámba tiszta ruhákert, majd mikor végeztem mindennel elindultam a barátnőmhöz.
Kiléptem az ajtón, épp akkor jött meg Perrie néhány szatyorral a kezében. Gondolom vásárolni volt.
-Szia bátyus! Hová mész?
-Zoéhoz.-többet nem is beszéltünk. Beültem a terepjáróba és már otthon sem voltam.

Kopogtam az ajtón, ami nem sokkal később nyílt is. Egy vörös hajú lány lépett ki rajta. Azthiszem Jessica a neve. Elég szúrósan nézett rám. Hamarosan távozott én meg bementem a házba. Zoé már ott volt, karba tett kezekkel.
-Szia.-pusziltam volna meg, de elfordította a fejét. -Valami baj van?
-Igen. Gyere.- fordult meg és a nappaliba ment, majd lült a kanapéra. Követtem és leültem mellé.
-Mit csináltam már megint?
-Jah..mintha nem tudnád. -kérdőn néztem rá, ezért folytatta.-Mi az? A kicsi Zayn nem tudja mi volt az éjjel?
Nem tudod, hogy lefeküdtél azzal a lánnyal aki a buliban is ott volt? Hát persze..ezért volt olyan ismerős nekem. Zayn te tényleg ilyen hülyének nézel?- állt fel idegesen, karba tett kezekkel járkált ide-oda.
Mi? Én lefeküdni? Kivel is? Tudom, hogy mostanában sokat iszom, de annyira nem szoktam részeg lenni, hogy ne emlékeznék egy ilyen dologra. Vagy mégis?
-Zoé.- fújtam ki a levegőt.- Mégis mi a francról hablatyolsz? Kivel feküdtem le? Honnan veszed ezt a hülyeséget egyáltalán?- mondtam halkan, hangomban érezhető volt, hogy kezd felmenni a pumpa.
-Hallottam. Ma Tina kávézójában beszélgetett két nő. A szőke hajú mondta, hogy tegnap egy buliban smároltatok, és hogy milyen jó volt újra megkapnia téged. Ő a volt barátnőd ugye? És most lefeküdtetek megint.- szemei egyre könnyesebbek lettek, arca sápadt lett.
Hát persze. Beugrottak a képek. Tegnap a bárban találkoztam Vele, és ő hozott nekem inni.
Tuti beletett valamit az italomba. Te jó ég! akkor Zoé-nak lehet igaza van és együtt töltöttem vele az éjszakát? Na nem..kiderítem mi ez az egész.
-Most inkább megyek.- indultam el az ajtó felé.
-Gratulálok Zayn.- hallottam a hangját, majd bezártam az ajtót.
Idegesen vágtam be a kocsi ajtaját és tapostam a gázra.

Már legalább egy teljes órája jártam a várost. Igazából csak megyek, nem is tudom merre.
Muszáj innom. Gondoltam magamban.
-Óriási Zayn!- vertem kezemet a kormányba.-Te egy gyáva féreg vagy, aki folyamatosan az italba menekül.
Klassz. Most már saját magammal beszélgetek.
20 perc kocsikázás után megálltam egy bárnál.
Bementem, és leültem a bárszékre. Voltak itt öregek, fiatalok akik táncoltak, és olyanok is, akik már holtrészegre itták magukat. Nekem is ez a célom, elfeledni mindent és mindenkit.
-A legerősebb italból kérek egy üveggel.- helyezkedtem el kényelmesen.
-Egy üveggel?- kérdezte meglepetten a pincérnő, közben nyúlt az üveg italért.
Kifizettem, majd indulni akartam, de megláttam Őt. Megláttam Hope-ot, ahogy egy barna hajú fiúval smárol az egyik boxban.
-Te hülye lotyó.- rángattam fel az asztaltól karjánál fogva.
-Aú. Zayn ez fáj!- nyavalygott.
 Az ajtóig rángattam, majd mikor kiértünk, kinyitottam a kocsiajtót és belöktem rajta.
Úgy bántam vele, mint egy utolsó utcalánnyal, de megérdemelte. Most lehet miatta megy tönkre a kapcsolatom.
Idegesen tapostam a gázra, és viharoztam el a bár elől, közben kibontottam az italt.
-Most nézd meg.- mutatta pirosodó karját.
-Nem érdekel.- vágtam hozzá.- Hogy tehetted ezt? Hogy kábíthattál el? Hope az erőszaknak számít.
-Miről beszélsz?- nevetett. - Jah hogy az estéről? Hm..azt tökéletesen töltöttük. Te is akartad nem csak én. Különben is. A kicsi Zoé miben jobb mint én? Az ágyban? Azt kétlem. Kinézetre? Azt is kétlem.
-Őt ne merd a szádra venni!- ordítottam, majd egy jó nagyot kortyoltam az üvegből.- Ő kedves, aranyos, gyönyörű...
-De még mindig engem szeretsz.- vágott a szavamba.
Még egyet  húztam az italból, és erősebben tapostam a gázt.
-Nem.-ráztam a fejem.
-Nem hinném, hogy olyan könnyen elfeledtél. Egy ilyen erős szerelmet nem lehet egyik napról a másikra elfelejteni. Zayn gondolkozz már könyörgöm! Gyerekkorunk óta szeretjük egymást. Gondolj azokra a pillanatokra amiket eltöltöttünk EGYÜTT. Te ugyan olyan vagy, mint régen. Olyan sötét, durva, és izgalmas. -Ez nem igaz.- ittam bele az üvegbe megint.- Megváltoztam.
-Nem. Te soha nem változol. Mi egymáshoz tartozunk. Te ugyan olyan vagy, mint én. Zayn. A múltat nem lehet kitörölni. Emlékezz csak ARRA a napra.
Ezt én nem bírom tovább. A szavai még mindig hatnak rám. És igaza van. A múltat tényleg nem lehet kitörölni. Próbálok változni, de nem megy.


13 megjegyzés: