21.rész

Sziasztok.Sajnálom,hogy csak most hoztam az új részt,holott még szombatra ígértem.Tényleg sajnálom,de a nyár nekem is nyár,és a programok csak úgy jöttek.De mindegy.Most itt az új rész,ami elég hosszú lett ahhoz,hogy elolvasgassátok egy hétig,mert unokatesómmal elmegyünk pár napra hozzájuk...kivételesen most Harry és Pezz lesz a főszereplő ebben a részben..:) jó olvasást.Míg nem vagyok itthon hány komi jön erre a részre?

-Ezt meg kell ünnepelnünk.-pattant fel Perrie a székéről, majd azt hiszem pezsgő után indult.
Míg ő elment,  addig mi elbeszélgettünk. Harry már a jövőjét tervezgeti, hogy majd megtanítja a gyereket focizni vagy esetleg baseball-ozni. Zayn pedig arról áradozott, hogy majd megtanítja őt,hogyan állítsa be tökéletesre a haját.
-Srácok, srácok! Nyugi! - nevettem el magam. - és ha lány lesz akkor mi van?
-A haját attól még meg lehet csinálni. - puszilt homlokon Zayn és lepacsizott Harry-vel.
-Na igen..amúgy a csajok is fociznak nem?
-Hé ti ott. Miről beszéltek? -huppant le Perrie a székre, a pezsgőt pedig átnyújtotta Zayn-nek, aki azonnal kibontotta.
Mind annyiunknak töltött a poharába, aztán koccintottunk.
Nem sokkal később jött a pincér is a megrendelt ételekkel, amiket letett nekünk az asztalra.
-Köszönjük. - köszöntem meg mindenki nevében egy mosoly kísértében. - Jó étvágytat.- mondtam,majd a villámért nyúltam, és elkezdtem eszegetni a salátámat.
Igazából már én is és Perrie is megbántuk,hogy salátát rendeltünk.De már mindegy.
Késő bánat. Valójában nem is nagyon szeretem a salátát, inkább pizzát és hamburgert szeretek enni. Habár ez elég jól nézett ki. Láttam a lányon,hogy neki sem nagyon ízlik, és ezt a fiúk észre is vették.
-Mi mondtuk, hogy rendeljetek valami finomat. - rántott vállat Harry és tovább eszegette az ételt.
-Na igen. Nem kérsz egy kicsit? - szúrt Zayn a villára egy kis darab csirke húst, és a szám elé tartotta.
-Nem kösz. Maradok a salátánál.
Az este így telt el. Zayn és Harry kínálgattak minket, és beszélgettünk. Na meg persze előjött a kisgyerek téma is. Perrie is elkezdte mondani,hogy majd modellt farag a kislányból,mire Harry beleszólt,hogy úgy is fiú lesz. Ezen meg elkezdtek vitázni, mint két gyerek,mi meg Zayn-nel csak hallgattuk őket, és nevettünk rajtuk.

*Perrie szemszöge*
-Nem fogsz te belőle úgy sem modellt faragni,mivel fiú lesz és focista lesz belőle,meg amúgy is a lányok olya...-hadarta volna még tovább a mondani valóját,de elcsitítottam egy csókkal.
Azonnal elhallgatott.Csak így tudtam leállítani.
-Ezt muszáj volt pont itt? - húzta a száját a bátyám.
-Igen muszáj volt,mert máshogy nem lehet elhallgatni a nagy száját.- néztem rá Harry-re,aki most kezd magához térni.
-Hé!
-Na jó mindegy.Menjünk,mert nem soká tizenegy óra lesz.Egyébként tényleg nagy a szád haver.- mosolyodott el Zayn, majd fel állt a székről és Zoé-nak is segített.
-Hé! Nem is nagy a szám.
Felálltunk mind annyian a székünkről, a pénzt pedig az asztalon hagytuk.
Az étteremben már alig voltak néhányan.
Az ajtó felé indultunk, majd kiléptünk a hűvös éjszakába.
Igen..elég hűvös volt. A hideg is kirázott.
Gyorsan a parkolóhoz mentünk,ahol Zayn kocsija parkol.
Beszálltunk, becsatoltuk magunkat és indultunk haza.
A haza vezető út, még hosszabbnak tűnt,  mint mikor ide jöttünk. Mindenki csendben volt, senki sem szólt egy szót sem. Eléggé elálmosodtam, ezért Harry-hez egy kicsit közelebb ültem, majd a fejem a vállára hajtottam és elbóbiskoltam.

***
Reggel az ablakomon beszűrődő fényre és a mellettem szuszogó Harry-re ébredtem. Felálltam az ágyamról, és a tükör elé lépkedtem. Nem minden napi látvány fogadott.
A hajam kócos, a sminkem pedig el van kenődve és nem a tegnapi ruhámba voltam, hanem az egyik spagetti pántos felsőmben és egy rövid nadrágban.  Hogy is kerültem én ide? És hogy öltöztem át?
Annyira emlékszem a tegnapból, hogy Harry-n aludtam el.
Hát persze..elaludtam. De akkor hogy kerültem ide?
Hirtelen felkaptam a fejemet és az ágyhoz siettem. Török ülésbe ráugrottam, amire Harry is felkelt.
-Mit csinálsz? Normális vagy?-duzzogott reggeli dörmögős hangján.
-Mi volt tegnap? Harry hogy öltöztem át és hogy kerültem ide? -lökdöstem a vállát,hogy nehogy vissza aludjon. Pár percig nem válaszol semmit.
-Én hoztalak fel és öltöztettelek át.
-Mi van? -kaptam a szám elé a kezem.- Úristen!
-Most mi van? Már úgy is láttalak nem?
Szememet meresztve álltam fel,és rohantam a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak és felfrissüljek,hisz nem soká indulnom kell.
Levettem magamról a ruhákat és beálltam a zuhany alá.
Villámgyorsan mostam ki a hajamat, és mostam meg a testemet.
Gyorsan leöblítettem magamról a habot utána elzártam a vizet.
A törülközőmért nyúltam,de sehol sem találtam. Elfelejtettem behozni.
-Bassza meg.-csaptam a kezem a homlokomhoz, közben szitkozódtam egy csomót.
Csurom vizesen szálltam ki a kabinból és az ajtóhoz lépkedtem.
A víz csöpögött belőlem minden honnan, de legjobban a hajamból.
-Harry.- szóltam hangosabban, hogy ébredjen fel, de semmi. Visszamentem a szekrényhez, és a fésűmért nyúltam, aztán vissza indultam az ajtóhoz. Szerencsétlenségemre az egész fürdő vízben úszott, én meg amilyen ügyes vagyok elcsúsztam. Fájdalmamban felszisszentem. Eléggé megütöttem magamat, talán be is fog kékülni.
Az ajtóba kapaszkodva felálltam.
-Bazd meg Harry kelj már fel!-mondtam és neki dobtam a fésűmet. Pont fejen találta, amire azonnal felébredt. - Ooops!
-Oops mi?-dörzsölte a homlokát, mivel azt találtam el. -Miért keltettél fel? Te meztelenül vagy? -kelt fel, és vigyorogni kezdett.
-Igen! Hoznál egy törülközőt? Kérlek! - szinte már könyörögtem neki.
Harry először gondolkodott, majd felállt és közelebb jött hozzám.
-Egy pusziért. Ide.- mutatott telt, rózsaszín ajkaira.
-Jó de siess már! Ott van.- mutattam az ágyam mellett lévő fiókosra.
Elment és kivette belőle az anyagot és oda hozta nekem. Elvettem tőle és óvatosan megfordultam,nehogy megint elcsússzak.

***
-Kész vagy?-kérdezte Harry.
Míg  én készülődtem a nagy "visszatérésre" a modell szakmában, addig Harry hazament átöltözni.
-Igen. Mindjárt megyek.
-Oké. Addig megyek. Lent megvárlak.
Bólintottam, ő pedig ki ment.
A hajamat még gyorsan megfésültem és feltettem egy nyakláncot a nyakamba.
Eléggé megbajlódtam a kapcsával,de végül sikerült bekapcsolnom.
Egy utolsó simítást végeztem magamon, hogy egy kis gyűrődés se legyen a felsőmön, vagy akár a nadrágon.
Kijöttem a szobámból. Az ajtó hangosan becsapódott. Szerencsére nem ébredtek fel a bátyámék, akik még mindig békésen aludtak.
Villám sebességgel lekörmöltem egy kis cetlire,hogy hová is megyünk, majd a hűtőre rögzítettem egy mágnessel.
Harry már türelmetlen volt, ezért hamar kimentem hozzá.
-Végre.-ült be a fekete Range Rover autójába, majd én is behuppantam mellé és már indultunk is.

                                 
Rajtam egy napszemüveg volt, a hajam pedig le van engedve.
Elő halásztam a táskámból a telefonomat, és az egyik kedvenc játékommal foglaltam el magamat.
Úgy kb. fél óra utazás után Harry megszólalt. Egész úton alig szólt valamit. Lehet rossz kedve van? Vagy csak azért, mert reggel ledobtam a fésűmmel?
-Hova is megyünk pontosan?
-Öm...oda.-mutattam a hatalmas épületre.
-Zsír. Akkor meg is érkeztünk.
Leállította a motort utána meg kiszálltunk az autóból.
-Amúgy mióta modellkedsz?
-15 éves koromtól.-mosolyogtam.
Egy újságban olvastam, amit még a repülő gépen találtam az ülések között.
Míg Zayn szundított egyet, addig átlapoztam az egészet és megtaláltam ezt.
Ez egy eléggé népszerű modell ügynökség és szerintem nekem itt a helyem. Ráadásul rég a szakmában vagyok és eddig nem volt rám panasz.
A bejárati ajtóhoz érve,ledermedtem. Szinte a földbe gyökereztem. Nem tudom mi van, hisz ilyen még egyszer sem fordult velem elő.
Harry bátorításképp összekulcsolta ujjainkat, és magához ölelt.
-Ne izgulj. Menni fog.-mondt,majd kinyitotta az ajtót és beléptünk rajta.
Én már felhívtak őket, és mindent elmondtak, hogy merre kell menni, hogy oda találjak.
-Arra.- mutattam a lifthez, majd oda mentünk.
A válogatás az 5. emeleten volt.
Benyomtam a liften az ötös gombot, és már mentünk is fel.
Kilépve a liftből egy csomó szép lányt pillantottam meg, akik szintén erre a munkára jelentkeztek.
Harry szemei is elkalandoztak, a lányok fenekein.
-Harry!- ütöttem őt vállba.
-Áu!- dörzsölte meg.- Ezt most miért kaptam?
-Mert ideges vagyok.Menjünk és üljünk le inkább.- fogtam meg a karját és az egyik székhez húztam.
Idegesen babrálni kezdtem a kezemmel, aminek meg lett az eredménye.
A körmömmel felhasítottam egy kicsit az ujjamon a bőrt.
-Szszsz.-szisszentem fel és egy zsepiért nyúltam, hogy letörölhessem a kibuggyanó vért.
-Jujj...nem fáj? -nézte a sebemet aggódó tekintettel.
-Áh..semmiség. - csavartam körbe rajta a zsebkendőt.
Fél órás várakozás után végre kijött az asszisztens nő az ajtón, majd a kezében lévő mappára keveredett a szeme és lapozott egy lapot.
-Áh! Perrie Malik.- mosolyogva keresett a szemével.
Felálltam, és felé indultam, de visszafordultam.
-Harry be jönnél velem? -néztem rá kiskutya szemekkel.
-Persze. -fogta meg térdeit így könnyebben fel állt.
Már ketten indultunk a terem felé.
Belépve egy csomó kamerát, és egy fehér hátteret láttam, ne meg a vakító fényeket.
-Sziasztok.- jött oda a fotós, kezében egy kamerával.
Elég jól nézett  ki. Úgy a bátyámmal egy idős lehetett.
Kezet fogott velem is és Harry-vel is, aztán rám mosolygott.
                                       
-Na akkor kezdjük is.- csapott össze a kezével, és a kameráért nyúlt.
Harry-n láttam,hogy nem nagyon rajong a srácért, és az sem tetszett neki, hogy rám mosolygott.
Talán féltékeny?
De hát mire? Nem vagyunk együtt...
Letettem a táskámat az egyik sarokban lévő székre, majd leültem egy másikra, ahol az adatokat vették fel.
Ő is leült velem szembe, és egy papírt vett elő.
Gyönyörű kék íriszek figyeltek engem. Nagyon jól nézett ki.
-Vegyük fel az adatokat.- mosolygott rám hófehér fogaival. Egyszóval tökéletes ez a pasi.
Annyira elbambultam a kék szemein, hogy észre sem vettem, hogy hozzám szólt.
-Hahó.- integetett előttem.
Azonnal elvörösödtem és arcom kezembe temettem.
-Ne haragudj.- nevettem el magam.
-Semmi baj.- mosolygott ő is.- Szóval akkor. Neved és a korod kell nekünk. A többit pedig elintézitek majd az asszisztens-sel.
Bólogattam, majd válaszoltam minden kérdésére. Azt is elmondtam neki, hogy mielőtt ide jöttem modellkedtem. Gondoltam ezzel könnyebb dolgom lesz.
-Te már tudsz mindent. Mi a neved? -kérdeztem meg tőle félénken.
- A nevem Ryan.De akkor kezdjük is...csinálunk pár fotót.
Felálltunk a székről és a helyünkre mentünk.
én a fehér háttér elé, ő pedig a kamera mögé.
Harry végig egy székről figyelt minket. Elég ideges volt. Talán azért, mert ennyire jól, talán túl jól kijövök Ryan-nel.
-Kezdjük.
Szólt a nagyon helyes pasi, és a vakut villantotta.
Az első kép szerintem nagyon gáz lett, mert épp Harry-t figyeltem és nem volt időm felkészülni.
-Ez nagyon rossz lett? Ígérem a következő jó lesz.- vigyorogtam,mint egy idióta.
-Ez sem rossz.- nevetett ő is.
Most egy elviselhető pózt vettem fel, majd Ryan megint kattintott egyet és a vaku megint villant egyre és egyre többször.
Most úgy érzem, ezek a képek nem lettek rosszak.
1 órás fotózkodás után végeztünk a képekkel. Elég sokáig tartott, mert öltözködnöm is kellett. Csak egy képet csináltunk a saját ruhámban.
Közelebb mentem a fiúhoz, és együtt néztük végig a képeket.
                  
-Ezek nagyon jók lettek! Szerintem meg is van, hogy ki kapja ezt a munkát.- áradozott.
-Ez most komoly? -emeltem a kezem a számhoz.
Nem hittem a fülemnek. Nagyon megörültem a hírnek, hogy én kaptam ezt az állást, hisz ezt szeretem csinálni.
talán túlságosan is örültem és Ryan nyakába ugrottam, majd szorosan átöleltem.
-Jujj! Köszönöm,köszönöm.köszönöm.- öleltem egyre szorosabban.
Viszonozta az ölelésem és kezeit a derekamon éreztem.
-Jó mehetünk?- jött oda hozzánk Harry és karomnál fogva húzott a táskámért, majd ki az ajtón.
El sem tudtam köszönni, és még csak átöltözni sem tudtam.
Szóhoz sem hagyott jutni, csak húzott maga után, be a liftbe.
-Mi ütött beléd? -dörzsöltem meg a csuklóm.
-Semmi.- idegesen nyomta meg a liften a gombokat.
Azonnal elindultunk a földszintre.
Ismét megfogta a csuklómat, majd a kijárat felé ráncigált.
Ez megőrült? Vagy mégis mi a franc baja van?
Szinte fel tépte a kocsija ajtaját, és engem is durván lökött be a járműbe.
Ő is mint a szélvész szállt be, majd teljesen taposta a gázt.
Suhantunk az autóval, nagyon gyorsan ment.
-Harry lassíts már! Mégis mi bajod van? Meg akarsz minket ölni? - ordítottam és a lábát próbáltam levenni a gázról, sikertelenül.
Még mindig nyomta a gázt, ezért hamar haza is értünk, de mikor elsuhant a házunk előtt, akkor lepődtem meg igazán.
-Harry hova mész?
Mint aki meg sem hallotta. Meredten nézte az utat, szemei elsötétültek.
Eléggé megijedtem.
-Harry ha nem viszel haza most azonnal, és ha nem lassítsz, én....-vettem nagy levegőt.- én kiugrok ebből a szarból.- mondtam idegesen.
Erre a mondatomra idegesen nézett rám egy pár másodpercre, utána tovább figyelte az utat.
A szemei már szinte lángoltak a dühtől.
Jobbnak láttam, ha nem szólalok meg többször, mert még képes és kitesz valahol.
Hátradőltem az ülésen és tekintetemet az ablakra szegeztem. Néztem a mellettünk elsuhanó fákat, házakat.
Nem sokkal később az autópályára értünk.
-Harry..- remegő hanggal kezdtem mondandómba.- kérlek állj meg!
-Már kibírod nem?
Szemeimbe könnyek gyűltek, hogy ennyire semmibe vesz. Vagy megbántottam valamivel? Mégis hirtelen mi baja lett?
Az idegességtől jég hideg kezeimmel babráltam egész úton.
Mikor már letértünk az autópályáról, és már London városát is elhagytuk, na akkor kaptam fel a vizet.
-Mégis hova a faszba hoztál? Most azonnal vigyél vissza!
Megrázta a fejét, rám sem hederített.
Idegesen túrtam a hajamba és fújtam ki a levegőt.
5 perc után egy erdőbe értünk, azon belül pedig egy elhagyatott faházhoz.
A faháztól, kb 5 méterre egy kisebb-nagyobb tó volt.
                                   

Gyönyörű és nyugodt helynek tűnik, de még mindig nem értem minek jöttünk ide.
Leállítottam a motort és kiszállt az autóból, engem egyedül hagyva benne.
Az idegtől már szinte forrok, és ilyenkor nem kéne velem kikezdenie.
Hirtelen nyúltam az ajtóhoz és nyitottam ki azt. Talán túl hirtelen, mert megvágta az ujjamat.
-Bassza meg! Ez is miattad van! Minek jöttünk ide?- nyúltam a vérző sebemhez.
A mai nap már kétszer vágom meg ugyan azt az ujjamat. Kezd elegem lenni ebből az egész napból.
Amilyen jól indult meg minden és meg is kaptam azt amit szerettem volna, Harry-nek mindent el kell rontania? Már bánom, hogy magammal hívtam. Kezdi magát megutáltatni.
Még mindig nem szólt semmit, hanem a tavat nézte. A nap tükröződött a vizen. Nagyon szép , de ez most egyáltalán nem érdekel.
Előkotortam  a táskából a telefonomat, hogy majd felhívom  a bátyám, erre tessék. Nincs térerő.
-Harry! Menjünk haza most azonnal.- óriási léptekkel mentem oda mellé.
Talán túl nagyokban is és gyorsan, mert megbotlottam az egyik kisebb gödörbe, így egyenesen a tóban landoltam.
Kapálózni kezdtem, mivel nem tudok úszni. Soha nem voltam még ilyen helyzetben, és  az a rohadt víz is nagyon mély volt.
-Harry!! Segíts! Nem tudok úszni.- mondtam, miközben egy jó nagy adag vizet nyeltem.
Felkapta a fejét és utánam ugrott.
Azonnal oda úszott hozzám, majd kezeit derekam köré fonta és a partra úszott velem.
térdhajlatomnál emelt fel én  pedig kezeimet reflexből nyaka köré fontam, fejem pedig nyakába fúrtam. Levegő után kapkodva mentünk mind a ketten a faház közekébe.
-Elég! Tegyél le!-ugrottam ki kezei közül.
Ő ismét szó nélkül hagyott a teraszon és be ment a házba.
-Harry ez nem jó játék!- ordítottam, majd utána mentem.
A házikó elég nagy volt és gyönyörű. Belül is elég tágas volt.
Valószínűleg már rég nem volt használva, mert a tető mohával volt befedve, a  néhány bútor is elég poros volt.
A faház mind össze három szobás, ahogy számoltam.
Van egy hal és onnan pedig az ajtó az egyik szobára nyílik.
-Harry minek jöttünk ide?
-Itt fogunk maradni.
-Mi van? Én tuti nem maradok itt! Amúgysem tudják Zayn-ék hogy hol vagyunk.
-De..küldtem neki sms-t, míg te azzal a verébbel nevetgéltél.-rántott vállat és a tavat kezdte el bámulni az ablakon keresztül,ami szintén tiszta por volt.
-Mi?-mentem oda mellé és magammal szembe fordítottam.- De miért? Még is mit akarsz?
-Ezt.- mondta, és a kezét az arcomra tette, majd ajkait enyéimre tapasztotta.
Először meglepődtem, de aztán élveztem ezt a csókot, ami egyre jobb és jobb lett.
Nyelve bejutásért könyörgött, amit azonnal megadtam neki.
Csípőmnél fogva felemelt, én pedig reflexből dereka köré csavartam a lábaimat.
Térdhajlatomnál tartott és bevitt az egyik legközelebb lévő szobába, közben egyszer sem szakította meg a csókcsatánkat.
Ledöntött az ágyra, majd felém tornyosulva csókolt tovább de én....

Jó olvasást! Egy hét múlva hozom a részt,vagy ha hamarabb jövök,majd akkor.(kattincs)