22.-rész

Hát most csalódtam .... :c magamban. Ennyire rossz lett a 21.rész? Alig komiztatok alá..:c De mindegy..most meghoztam a 18+-os részt. Csak saját felelősségre olvassátok.  /Csak a fele 18+-os/

*Perrie szemszöge*

Ledöntött az ágyra, majd felém tornyosulva csókolt tovább de én...
De én voltam olyan hülye, hogy leállítottam.
-Harry - tettem mutatóujjam  a szájára.-Én..én még nem állok erre készen. - fordítottam fejem kicsit oldalra, hogy ne kelljen a szemébe néznem..- Tudod...nekem ez lenne az első.
-Tényleg?-mosolyodott el és megfogta az állam..kényszerített, hogy a szemébe nézzek.-Ennél édesebbet még nem hallottam.
Időm sem volt válaszolni. Ajkát azonnal az enyémre tapasztotta és gyengéden csókolt tovább.
Kezem a hátát simogatta. Nem tudtam mit csinálok..ez az első és félek. Félek, hogy odaadom magam neki, utána meg elhagy.
Én tényleg megszerettem ezt a fiút, és nem szeretném ha megint csalódnom kellene.
Volt egy időszakom, ahol teljesen kikészültem.
Kikészültem az akkori barátom miatt. Adam szakított velem, mert nem akartam vele lefeküdni, és emiatt a szakítás miatt drogproblémáim is voltak.
Erről csak anya és én tudtunk, senki más. Még Zayn-nek sem szóltunk semmit sem.
Harry még mindig a számat ízlelgette és az oldalamat simogatta.
Egyik keze a pólóm alá vándorolt, majd felgyűrte azt.
Csókunkat, csak akkor szakítottuk félbe mikor mind a ketten felültünk, hogy lekapjuk magunkról a felsőket.
Megfogta az anyagot, és egy egyszerű mozdulattal lerántotta rólam, majd a földre dobta. Én is így tettem.
Lassan vissza feküdtem az ágyra és folytattuk csókcsatánkat.
Kezei egyre lejjebb  vándoroltak, majd a rövidnadrágom gombját kezdte el babrálni.
Mivel nem nagyon sikerült kigombolnia segítettem neki egy kicsit.
-Oh..elbántam volna vele.
-Na persze.
Áttért a nyakamra utána egyre és egyre lejjebb.
A hasamra adott apró puszikat, majd ujjai a nadrágomba siklottak.
Az is csatlakozott a földön lévő kupachoz.
A szívem egyre nagyobbakat dobbant. Akartam is ezt az egészet meg nem is.
Az eszem azt diktálta, hogy álljak fel és várjak még ezzel egy kicsit, a testem pedig hogy maradjak és folytassuk. A testem rabja lettem.
Teljesen elkalandoztam mindenfelé és észre sem vettem, hogy már teljesen meztelenül fekszem Harry alatt.
Csak rajta vannak még felesleges ruhák.
-Ha nem akarod..akkor nem muszáj.-motyogta, közben a hasamat cirógatta ujjaival.
Válaszul tarkójánál fogva magamra húztam és szenvedélyesen  megcsókoltam.
Fordítottam helyzetünkön, így már ő volt alul.
Nadrágja övével kezdtem el babrálni, amit hamar ki is kapcsoltam és megszabadítottam farmerjától.
A bokszerében már nagyon keményedett valami.
Lassan, kínzó lassúsággal toltam le róla azt is.
-Ne izélj már! Ne kínozz bébi!
-De kis türelmetlen valaki.
Tényleg nagyon türelmetlen. Azonnal fordított helyzetünkön, így megint övé volt az irányítás.
Durván megcsókolt, közben keze a combom belsejét simogatta, majd két ujját felhelyezte.
Ezt a szokatlan, de még is csodás érzést egy ajak harapással jutalmaztam.
-Csak hogy ne fájjon majd annyira a...-perverzül vigyorodott el és folytatta tovább.
Fokozatosan gyorsított ujjain, ami nem volt rossz, de nekem nem az ujjai kellenek.
-Elég volt.- kaptam keze után.- Téged akarlak és nem az ujjaidat!- mondtam határozottan.
-Jah és vagyok a türelmetlen ugye?-csókolt meg újra, majd lassan belém hatolt.
A fájdalomtól felsikítottam.
Óriási mérete volt és nagyon fájt.
Lassan kezdett el bennem mozogni, így a fájdalom csökkent egy kicsit.
-De szűk vagy!-nyögte, majd újra megcsókolt.
Fokozatosan növelte a tempót és a fájdalom is átalakult gyönyörré.
Mind kettőnk száját hatalmas nyögések hagyták el.
Körmeimet a hátába meresztettem amitől még jobban beindult.
Tarkóját simogattam és néha-néha göndör fürtjeibe is beletúrtam.
Arcánál fogva magamhoz húztam, hogy megcsókoljam, majd áttért a nyakam kényeztetésére.
                                   
Éreztem, hogy már hamar a csúcsra ér és én is.
Egyre nagyobb lökéseket adott, ezzel teljesen az őrületbe kergetve engem.
Néhány perc múlva mind a ketten a csúcsra jutottunk, majd Harry erősen zihálva feküdt mellém.
Egy ideig nem szóltunk semmit..próbáltuk helyre állítani légzésünket.
Mikor már rendben voltunk szembefordultunk egymással, és beszélgetni kezdtünk.
Az arcát simogattam, ő pedig hajammal játszadozott.
                                  
-Kibaszott jó vagy. -mondta még egy kicsit mindig zihálva.
-Öm...most mi lesz? Hogyan tovább? -kérdeztem elbizonytalanodva.
-Én nem akarom veled itt abbahagyni.-mosolyogni kezdett- Ez még nekem is furcsa..nagyon furcsa.Tudod ilyet még nem éreztem senkivel sem. Más nőkkel a sex nem jelentett semmit, de ez most más volt.
Itt éreztem valamit, nem úgy mint másokkal. Ott csak a sex és semmi érzelem.
-Hány nővel voltál eddig?- ültem fel és könyökömre támaszkodtam.
A takarót másik kezemmel magamhoz fogtam és úgy figyeltem a zöld íriszeket.
-Ezt most tényleg tudni akarod?
Bólintottam, mire a földet kezdte el nézni.
-Egy párral. De ez most miért fontos?
-Csak tudni akartam.- rántottam meg a vállam.- Nem kéne haza mennünk? Szerintem Zayn és Zoé aggódnak.
-Maradjunk még!- bújt oda hozzám és egy lágy puszit nyomott az arcomra, majd felállt.
Felvette a bokszerét a földről, majd magára húzta és kiment a szobából.

*Eközben Londonban, Zayn szemszöge*
Reggel Zoé szuszogására ébredtem.
Rajtam feküdt, miközben karjával a derekamat ölelte
Annyira édes volt és nem akartam felkelteni.
Óvatosan az ágyra gurítottam, majd felálltam és kimentem a szobából.
Az ajtót halkan bezártam és a lépcső felé vettem az irányt.
A nappaliba érve bekapcsoltam a tévét, hogy mégse legyen olyan borzasztóan idegesítő csend.
-Mennyi lehet az idő?-kérdeztem saját magamtól.
A fali órára pillantva néztem meg az időt.
Fél egy van.
-Húha..jó sokáig aludtunk.-mondtam megint saját magamnak.
Soha nem szoktam magamban beszélni.
Elindultam a konyhába valami reggelit készíteni. A hűtőhöz érve kinyitottam azt, majd vajat, sonkát és sajtot vettem elő.
A pulthoz vittem őket, majd szendvicseket kezdtem belőlük gyártani.
Egy kávét is főztem, mivel tegnap ittunk pár üveg pezsgőt na meg Harry-vel a csajok tudta nélkül megittunk pár felest is és a fejem majd szét szakad.
A szendvics készítése közben hallottam Zoé totyogását le a lépcsőről.
Oda érve hozzám hátulról átölelt, majd állát a vállamon pihentette.
-Mennyi az idő?-kérdezte reggeli, kicsit dörmögős hangján.
-Fél egy.
Hajába túrt, majd felült a pultra és engem nézett.
-Nincs valami hideg? Mondjuk víz?
-De. Nézd meg a hűtőben.- biccentettem fejemmel a hűtő felé.
Leugrott a pultról és az említett tárgy felé indult.
-Nézd! Itt egy cetli. Perrie írta.
Erre a mondatra felkaptam a fejem, hiszen azt hittem, hogy a húgom békésen alszik odafent.
Közelebb mentem hozzá és a háta mögé álltam.
-Mit írt?- kérdeztem kíváncsian.
- "Szerelmesek :D Ha majd fel keltek, én és Harry már nem leszünk itt. Elutaztunk egy elég hosszú időre..
-Mi van?
-Várj már még nincs vége!- nevetett,majd tovább olvasott. "Na jó csak vicceltem. Tudod az egyik modell ügynökséghez mentünk munkát szerezni. De most megyek, mert Hazza már türelmetlen. Szeretlek bátyus. xxPezz"
-Ja akkor jó ha munkát mentek szerezni.-mosolyodtam el, majd visszatértem és csináltam tovább a szendvicseket.
-Segítsek?
-Nem kell. Menj és ülj le, mindjárt viszem.
Eleget tett kérésemnek. Kiment a halba, majd lehuppant a kanapéra a tévé elé.
Az elkészült szendvicseket egy tálcára tettem, majd mellé két csésze kávét és kimentem Zoé mellé.
Letettem az előttünk lévő kis asztalkára utána karomat átlendítettem felette és magamhoz húztam.
Vette a célzást. Arcomat kezei közé vette és magához húzott aztán megcsókolt.
Szívesen csókoltam volna tovább, de mind kettőnk hasa korogni kezdett.
-Együnk inkább.-távolodtam el tőle, majd az ölünkbe tettem a tálcát.
Nyugodtan reggeliztünk volna mind a ketten, ha a telefonom nem kezdett volna el rezegni.
Kedvtelenül nyúltam a melegítő alsóm zsebébe megnézni hogy ki írt sms-t.
Az üzenet Harry-től érkezett kb. fél órával ezelőtt.
De akkor miért csak most jelzi?
Kíváncsian nyomtam az "üzenet megnyitása" gombra, majd még kíváncsibban olvastam a pár soros üzenetet.
"Perrie és én kiruccantunk egy kicsit az erdőbe jobban megismerni egymást.Nem soká megyünk ;D xxHarry"
-Mi az hogy jobban megismerni egymást?- álltam fel hirtelen a kanapéról.
-Zayn. Ne gondolj már folyton arra, hogy le fognak feküdni. Csak nyugodj meg, és inkább menjünk el ma valahová.
-Jó. igazad van. Menjünk. Öltözzünk fel és menjünk.
-Most?- kérdezte egy harapás közepén.
-Most.
-Hát oké...- tette le a szendvicset, majd felállt és felment a szobába.

*Zoé szemszöge*
Megértem Zayn-t, hogy aggódik a húga miatt, de azért ezt túlzásba viszi.
Túlságosan is aggódik.
Visszatettem a félbe hagyott szendvicsemet a tálcára, majd felmentem a szobába, hogy felöltözzek.
Habár még mindig éhes voltam, és semmi kedvem nem volt menni sehová, habár én ajánlottam neki, nem  szóltam Zayn-nek semmit. Nem akarok vele összeveszni ilyen hülyeségeken.
Kedvtelenül felmentem Zayn szobájába és a fiókoshoz lépkedtem.
Előkerestem  a már említett tárgyból a farmeromat és a felsőt, amit tegnap hagytam itt.
Magamra ráncigáltam a ruhadarabokat utána visszamentem Zayn-hez a nappaliba.
Ő még mindig melegítőben és kinyúlt, fehér pólóban volt és a telefonját nyomkodta.
-Zayn!- szóltam oda neki.- Te nem öltözöl?
-De..mindjárt.- emelte fel tekintetét egy pillanatra a telefontól, majd újra vissza nézett rá és tovább nyomkodta.
Szemet forgatva odamentem hozzá  és kivettem a kezéből a készüléket aztán leültem mellé.
-Ezt most miért kellet??!!- csattant fel, majd felállt és felment az emeletre.
Ez most komoly?
Engem nem hagy békén, mert Harry és a húga kiruccantak egy kicsit?
Már tényleg túlzásba viszi ezt az egészet.
5 perccel később a lépcső tetejéről szólt le nekem.
-Ne haragudj!- mondta és elindult a lépcsőn lefelé.
Felálltam a kanapéról, majd felé fordultam és átöleltem.
-Nem haragszom, csak nem velem kéne incselkedned, ha valami bajod van.- motyogtam a nyakába.
Karom lecsúszott a derekára és úgy ölelkeztünk legalább 2 percig.
-Szeretlek! Megyünk akkor?
-Ühüm.
Elengedtem Zayn-t utána megfogtam a táskámat és elindultunk az ajtó felé.
-Várj!
Megfordultam, mielőtt bezárta volna az ajtót.
A hasam korgott és nagyon éhes voltam. Be rohantam a konyhába egy jó nagy és piros almáért, majd visszamentem.
-Most már indulhatunk.- kacsintottam és a kocsi felé indultam.
Zayn kulcsra zárta a bejárati ajtót, majd csatlakozott mellém.
Becsatoltam az övemet, majd lehúztam az ablakot, hogy jöjjön egy kis levegő.
Mocorgást vettem észre az egyik bokorban, és mintha láttam volna ott valakit.
Lehet csak képzelődtem.
Megráztam a fejem, majd Zayn felé fordultam. Eszembe jutott, hogy már rég voltam állatkertben, és én most oda szeretnék menni.
-Zayn!- tűrtem egy hajtincset a hajam mögé, majd folytattam.- Menjünk az állatkertbe.
-Jó..felőlem.
Ő is becsatolta magát és indultunk is.
Az úton nem szóltunk egymáshoz, mind a ketten csendben voltunk.
Én az ablakon néztem ki, és élveztem, ahogy a szél belekap a hosszú barna hajamba.
Egy hosszabb tincs az arcomban is landolt, amit azonnal eltűrtem onnan.
A visszapillantó tükörből észrevettem egy fekete terepjárót.
Nagyon ismerős volt az autó is és a vezetője is. Nem láttam az arcát ezért nem tudtam felismerni.
Ez szerintem követ miket.
Szemöldökömet ráncolva, gyanakvóan néztem a minket követő járművet.
Azért az elég érdekes, hogy ő is ugyan oda fordul mint mi.
Tuti követ minket. Az az arc..és a haja..
Valahonnan nagyon ismerős. Sajnálatomra egy sötét napszemüveg volt rajta.
Még mindig szúrósan néztem a kocsit, és a benne ülő arcát fürkésztem.
-Minden rendben?- zavarta meg Zayn a figyelésem.
Hirtelen oda fordultam és elég hülye arcot vághattam, mert elnevette magát.
-Persze.
-Fura vagy..-tekintetét újra az útra szegezte.
Még hogy én fura?
Na nem..én nem vagyok fura.
Előrefordultam az ülésen és a magammal hozott almát kezdtem el falatozni.
-Kérsz?- nyújtottam az almát Zayn felé.
-Nem köszi.
A 45 perces út úgy telt el, hogy ettem a gyümölcsöt, közben meg néztem a mögöttünk haladót.

Az állatkert parkolójába érve kiszálltunk az autóból.
Én még egyszer körülnéztem, hogy nem e látok valami furcsát. Mondjuk azt a személyt, aki követett minket idáig.
És megláttam a kocsiját tőlünk nem is olyan messze parkolt.
Szemem tágítva figyeltem a kiszálló személyt, e még mindig nem láttam az arcát.
-Zoé egész úton fura voltál. Minden rendben?- fordított maga felé Zayn
-Persze. Az ott..Ő követett minket idáig.- biccentettem a fejemmel a hátunk mögött legalább 20 méterrel lévő autóra.
-Biztos csak képzelődsz.- rázta meg fejét.
-Nem képzelődöm!
Bólintott mosolyogva, majd összekulcsolta a kezünket és elindultunk az állatkert kapuja felé.
Átlépve a küszöböt kisebb-nagyobb állatokat láthattunk.
Zayn-t rögtön az   oroszlánokhoz rángattam. Azok a kedvenc állataim.
Gyönyörűek. Közelebb mentünk a ketrecéhez. Éppen pihent.

A táskámból előkotortam a fényképező gépemet és kattintottam a vakut.
                                               
-Gyönyörű egy állat.- ámuldozott Zayn is.
Az oroszlánok után az egész állatkertet körbejártuk.
Még a zsiráf volt ami nagyon tetszett és az elefántok.
A majmok is viccesen ugrándoztak a köteleken és az egyik még le is esett róla.
Saját magát kinevette. Nagyon vicces volt az egész.
-Zayn. Elmegyek a mosdóba.- mondtam, mikor az egyik padhoz értünk.
Bólogatott, majd leült a már említett tárgyra én meg elindultam megkeresni a mosdót.
Az állatkertben lévő állatok elterelték a figyelmemet a minket követő személyről, de most hogy egyedül vagyok egy kicsit félek.
Mentem egyenesen a járdán és az egyik táblán kezdtem keresgélni, ahol a térkép van.
Elég messze voltam már Zayn-től, ezért igyekezni próbáltam.
Mutató ujjammal böngésztem a mosdó után.
Megtaláltam és már indultam is volna a vécére, ha egy kéz nem állít meg.
A vállamnál fogva maga felé fordított, így láthattam az arcát.
Egy kissé megijedtem, gondolhattam volna hogy Ő követett minket idáig. De mit akarhat megint?