24.-rész

Meghoztam a 24.-részt. Köszönöm a 66 feliratkozót!! Csodálatosak vagytok! 

*Zoé szemszöge*

A szállodából is sietve rohantam ki, akárcsak a liftből.  Az egyik kislányt majdnem fel is löktem..

Minél hamarabb el akartam onnan jönni, nem volt erőm tovább vele egy légkörben lenni.

Én tényleg nem tudom mi ütött abban a pillanatban belém..nem tudom miért viszonoztam az ölelését, és legfőképp azt nem tudom, hogy miért esett jól az az ölelés. 

Gyalog indultam haza, kellett a friss  levegő. Út közben előkotorásztam a telefonomat a táskámból a Jeni telefonszámát kezdtem tárcsázni.

Öt csörgés után végre felvette. Úgy éreztem, most azonnal találkoznom kell vele valahol és nem várom meg a holnapot.

-Na mizu? -szólt bele a készülékbe.

-Találkozzunk most! Kérlek! Beszélnem kell valakivel.

-Valami baj van?

-Majd elmondom. Találkozzunk  a Starbucks-ban.
-Rendben. 20 perc és ott vagyok.
Letettem a telefont és a zsebembe helyeztem, majd elindultam az említett kávézó felé.
Siettem, mivel már nem sok időm van estig.
Észre sem vettem, mennyire elszaladt az idő Max-nál.

A kávézóhoz érve beléptem az ajtón. Enyhe hűvösség csapta meg bőrömet, ami jól esett, hisz odakint legalább 40 fok van.
Nem voltak bent sokan, csak pár kávézó fiatal ült egy egy asztalnál.
Odamentem a sarokban lévő kétszemélyes asztalhoz -ahová általában szoktam- és leültem.
Ha valami bajom van, mindig ide és ehhez az asztalhoz jövök. Ez egy eldugott kis asztalka, ahová senki sem ül. És a kávé és megnyugtató itt.
A csilingelő ajtóra lettem  figyelmes, ami azt jelezte, hogy valaki belépett a kávézóba.
Jeni volt az. Azonnal az "én" asztalkám felé vette az irányt, majd mikor oda ért hozzám leült.
-Na mesélj.- tette táskáját a szék karjára.
-Én egy hülye picsa  vagyok.- temettem arcom a tenyerembe.
-Na miért? Mit csináltál?
-Elmentem Max-hoz és...
-Hogy mit csináltál?- vágott a szavamba, mire szúrósan néztem rá..- Bocsi. Mond tovább.
-Na szóval elmentem, mert beszélni szeretett volna velem. És mikor elmentem hozzá akkor beszélgettünk, és mondtam neki hogy félek tőle, mire elsápadt, melege lett és levette a pólóját. Összezavarodtam!! Nem tudtam mit csinálok. Szóval az úgy folytatódott, hogy köszöntem el tőle és jönni akartam el, mire megrántott és átölelt, én meg viszonoztam és visszaöleltem pláne meg is simogattam a hátát és a kezemet átkulcsoltam a derekánál. És ami a legijesztőbb, szerintem legalább öt percig ölelkeztünk, na meg a másik, hogy jól esett az ölelése.  Utána már eszméltem és eljöttem onnan egyenesen ide...tudom hogy hülye vagyok.- hadartam el gyorsan mindent, ami történt.
Jeni a meglepettségtől tátott szájjal nézett rám..meg sem tudott szólalni.
-Te nem vagy normális. És ha megint elvitt volna? Vagy ami rosszabb leteperhetett volna.
-Igen, de megígértettem vele, hogy nem ér hozzám és be is tartotta...félig meddig.
-Hát jó..legalább lerendeztétek és többet nem fog zaklatni. De most térjünk át egy másik témára. James holnap vissza megy Amerikába.- szemében szomorúság jelent meg.
Látszott rajta, hogy nem akarja, hogy vissza menjen, és legbelül én sem.
Nem olyan rég jött vissza, és jó volt újra látni így öt év után. Habár vele sem ment olyan könnyen ez a "szerelmi ügy", de a végén már belátta, hogy úgy sincs nálam több esélye. És barátok lettünk.
-Jeni..ez a munkája. Ő  színész, és nem is akármilyen. Az évek során híres lett. Muszáj őt elengedned.
-Értem én, de annyira hiányzott..és most meg vissza megy.
-Niall-lel hogy álltok?- tereltem a témát, mivel már szegény lány majdnem elsírta magát.
-Jól vagyunk.- mosolygott.- Nagyon jól vagyunk. Majdnem mindig együtt vagyunk, tegnap is egész nap együtt voltunk és sátraztunk az erdőben. Kár hogy nem jöttetek Zayn-nel.

Jenivel legalább egy óra hosszát beszélgettünk ilyen dolgokról, és így el is tudtam felejteni  a Max-al történteket. Ez a kis kávézás is jól esett a barátnőmmel.
Mivel már fél hét van, és a vacsorát hétre tervezték anyáék, jobbnak láttam, ha haza indulok.
A Starbucks-tól szerencsére nem lakunk túl messze, így 10 perc alatt otthon is voltam.
Felmentem a szobámba és hanyatt feküdtem az ágyamon. Teljesen elterültem rajta, annyira elfáradtam.
"Többet se gyaloglok ennyit" gondoltam magamban, majd a fürdőszobába mentem rendbe tenni magam az estére. Zayn-ék  is hétre fognak majd jönni.
A csaphoz érve megengedtem a vizet és megmostam az arcom, majd fogat mostam.
A szememet kihúztam szemceruzával, hogy nézzek ki valahogy és egy kis szájfényt kentem a számra.
-Én már készen állok az estére.- mondtam saját magamnak és az ágyamra leültem, majd a kezembe vettem a laptopom. Gondoltam fel megyek Facebook-ra, hogy van e valami újdonság. Úgy is van még 10 percem kb.

*2 órával előbb, Harry szemszöge.*
-Hé Harry. Induljunk most már.-hallottam Perrie hangját a hátam mögül.
Gondoltam lejövök egy kicsit a tóhoz.
Felálltam a fűből, majd leporoltam magam és vele szembe fordultam..
-Rendben.- mosolyogtam.- Induljunk akkor most.
Bólintott aztán mind a ketten a kocsimhoz indultunk. A kocsiban ülve még visszanéztem  a faházra.
Szép gyerekkori emlékek. Azóta nem voltam itt, mióta apám meghalt. Nekem már csak az anyám és a nővérem maradtak.
Becsatoltuk az öveinket és már indultunk is haza.
-Éhes vagyok.- fogta meg a hasát, majd az ablakra pillantott.
-Nem soká otthon vagyunk.- nevettem és erősebben nyomtam a gázt, hogy minél hamarabb Zayn házához érhessünk.

-Na végre! Éhen halok.- ugrott ki az autóból Perrie és a bejárati ajtóhoz sietett.
Én is követtem őt, majd mind a ketten bementünk az ajtón.
A nappali üres volt és a konyhában sem láttunk senkit.
-Bátyus!!!- kiáltotta el magát, mire csak megcsóváltam a fejem.
-Itt vagyok.- szólt Zayn a lépcső tetejéről. -Ti mégis hol a fenében voltatok ilyen sokáig?- indult meg lefelé, közben igazította magát.
-Az erdőben. Írtam sms-t is. Nem kaptad meg? -ültem le a kanapéra. Perrie is mellettem helyezkedett el.
-De megkaptam. De mindegy is.. menjetek készüljetek. Vacsorázni megyünk Zoé-ék hétre.
-De..de én éhes vagyok.
-Ajj hugi.. kibírod ezt a fél órát. Haver adjak ruhát?
-Nem..ez jó. Ma vettem fel.
Bólintott, majd vissza ment a szobájába fel az emeletre. Nem értem, nekünk miért kell ott lennünk.
Zoé Zayn csaja és nekünk semmi közünk hozzá.
-Mi az?- sóhajtott egyet.- Te sem akarsz menni?
-Hát nem nagyon.- lendítettem át karomat a kanapé, így átöleltem Perrie vállát.
-Legalább jobban megismerjük Zoé-t is és az anyukáját is.- simította meg az arcom.- De én most megyek és készülődöm. Nem soká indulunk.- állt fel és a szobájába indult. Én is vele tartottam, semmi kedvem egyedül ücsörögni.

*Perrie szemszöge*
Felmentünk a szobámba. Én azonnal a  fürdő felé vettem az irányt és vetkőzni kezdtem.
Nem bírok az egész napos ruhámban maradni tovább.
Mivel már  a hajamat nincs időm kimosni, ezért csak zuhanyzok.
-Jöhetek? -kukucskált be Harry az ajtón.
-Menny már ki! Nem látod hogy meztelen  vagyok?! -dobtam oda a rövid nadrágomat az ajtóhoz, jelezve menjen ki.
-Ajj ne már. Láttalak már úgy nem emlékszel? -csintalan mosoly jelent meg arcán, majd bejött és átölelte a derekamat. Orrával a nyakamat cirógatta, göndör fürtjei csiklandozták arcomat.
-Na jó elég.- bújtam ki erős karjai közül.- Had zuhanyozzak le, mert nem leszek kész időben.- tereltem az ajtóhoz, hogy menjen ki.
Kacsintott, majd bezárta maga mögött a fürdő szobám ajtaját.
Beálltam a zuhany alá és mosakodni kezdtem. Mosakodás közben a tükörképemre lettem figyelmes.
A nyakamon egy bazi nagy pirosas lilás folt.
-Hát ez kurva jó.- morogtam magamban. KÖSZ HARRY!- ordítottam, hogy ő is meghallja.
Nem válaszolt semmit, csak a nevetését hallottam  a szobámból. Szóval direkt csinálta.
Igyekeztem a mosakodással. Mikor végeztem mindennel a törölközőmet körbecsavartam magamon.
A szobámba indultam tiszta fehérneműért, és tiszta ruhákért.
Nem öltözök ki annyira, csak egy farmert és egy pólót veszek majd fel.
Harry az ágyamon ült és a telefonjával játszott. Rám sem nézett, úgy látszik nagyon el van foglalva az Angry Birds-el. A fiókoshoz mentem, majd  egy fehérneműt vettem ki belőle utána meg a szekrényemhez a ruhákért. Visszamentem a fürdőbe, mert nem szeretnék előtte öltözködni.
Ledobtam magamról a törülközőt. Magamra ráncigáltam a melltartót, és a felsőmet. Utána következett a nadrág. Ami elég nehézkes volt, mert még kicsit vizes voltam.
"Végre fel jött"- gondoltam magamban. A sminkes táskámat elővéve egy halvány, de még is mutatós sminket raktam fel magamra.
-Készen állok.- mondtam, majd egy utolsó simítást végeztem a farmeron- mert gyűrött maradt-.
A felső felé egy laza színes inget vettem fel, a hajam pedig a fejem tetejére fogtam egy kissé kócos kontyba.
Visszatérve a szobámba Harry már nem egyedül volt.
Zayn-nel várakoztak rám az ágyon ülve.
-Hé kockák! Induljunk már!!
-Rád vártunk. -mondta Zayn.
Mind a ketten felálltak az ágyamról, majd kimentünk a szobámból.
A nappaliba érve gyorsan beszaladtam a  konyhába és elvettem egy narancsot a pultról.
-Bocs, de éhes vagyok.- rántottam vállat és a gyümölcsöt kezdtem hámozni.
Zayn becsukta az ajtót, a kulcsokat pedig nekem adta ide, hogy tegyem be a táskába.
A fiúk már a kocsiban ültek, mikor én megálltam a lépcsőnél, hogy a narancshéjat kidobjam a kukába.
                                                           

Én is csatlakoztam hozzájuk. Zayn vezetett, mi pedig Harry-vel a hátsó ülésen foglaltunk helyet.
Iszonyat meleg volt a kocsiban, ezért jobbnak láttam, ha lehúzom az ablakot.
Végre indultunk.

-Mikor érünk már oda?- kérdeztem 10 perc utazás után.
-Itt vagyunk.- parkolt le Zayn az út szélén, a ház előtt.
Egy nagyon szép és otthonos házzal találtam szembe magam. A kerítés fehér volt, és a kertben gyönyörű virágok. Kiszálltunk az autóból, majd bementünk a kapun. Zayn kezében egy üveg bor volt, így én nyomtam meg az ajtón lévő csengőt. Nem sokkal később nyílt is az ajtó.
-Üdvözlöm.- mosolyogtam a negyvenes éveiben járó hölgyre.
-Gyertek beljebb.- szintén mosolygott, majd odébb állt, hogy menjünk beljebb.
A srácok is köszöntek Zoé anyukájának, majd mind annyian a halba ültünk le.
Igazán otthonos, és szépen berendezett a lakás. Én Harry mellett foglaltam helyet, és a képeket kezdtem szemügyre venni. Pár perc múlva Zoé és egy kislány is csatlakozott hozzánk.
Ő is hasonló képen volt felöltözve, mint én. Felálltam, majd megpusziltam az arcán és visszaültem Harry mellé. Ő is köszönt neki és persze Zayn is. Csak nem úgy, mint mi.
Csókolóztak.
-Hé! -szólt rájuk Zoé anyukája. Megrázta a fejét egy fajta "fiatalok" tekintettel.
Elmosolyodtam azon, ahogy azonnal abbahagyták és mind ketten rákvörösek lettek.
-Anya. Cece-ék hol vannak?- kérdezte a lány, közben helyet foglaltak a bátyámmal.
-Fent vannak a szobájukban. Csatlakoznak nem soká.
Mrs. Bell kiment a konyhába és tovább készítette a vacsorát.
A finom illatok megcsapták az orromat.
A srácok beszélgetni kezdtek, én meg a fényképeket nézegettem tovább.
Pár másodperc múlva lépéseket hallottam lefelé a lépcsőről. Nem törődtem vele, tovább nézegettem a képeket.
-Hali.- köszönt valaki, mikor megérkezett hozzánk.
A rettentően ismerős hangra, felkaptam a fejem és az illetőre figyeltem, aki mögöttünk volt.
Ez kizárt! Nem lehet Ő.