2014. január 12., vasárnap

35.-rész ~ Ki tudja mit hoz még a jövő

Drága olvasóim! Hát ide is elérkeztünk.. ez az utolsó része a blognak. Még lesz epilógus, ami a jövőhéten érkezik. Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért ennyit késtem ezzel a résszel. -pontosan 10 napot-.
De ma van Zayn szülinapja, nagyon sok boldog születésnapot neki. Az előző részhez mindössze 5 komment érkezett, aminek persze nagyon örülök. De ez az utolsó, és szeretnék megkérni mindenkit, hogy írjon pár sort, hogy mit gondolt a blogról stb. Ezt most kivételesen jelen időben írtam, remélem nem baj.
Malik*
______________________________________________________________________
*5 hónappal később*

Pontosan 5 hónapja mondtam ki azt, hogy Itt és most mindennek vége! Talán ez volt a legjobb döntés, de lehet a legrosszabb is, mert egyedül maradtam. Egyedül maradtam a gyerekkel, anyámmal megszakítottam minden kapcsolatomat. Időközben megromlott a viszonyunk, szerinte túl fiatal vagyok ahhoz, hogy gyerekem legyen. Pedig már felnőttem. Már nem vagyok az a félénk és törékeny kislány, mint aki voltam. A kemény hónapok, mióta szakítottunk Zayn-nel, megerősítettek.
Már csak pár hónap választ el attól, hogy végre anya legyek, és hogy a kezemben tarthassam a kislányom.

Nehézkesen felállok, a nagy hasam szinte mindenben akadályoz, de nem bánom.
A csörgő készülékhez lépkedek, majd felveszem az éjjeli szekrényről a telefont, s a fülemhez emelem.
Jeni sipítós hangját hallom meg, mitől kicsit megrezzenek.
-Nem fogod kitalálni Zoé! -üvölti a telefonba.-Holnap végre hazamehetek Amerikából, és találkozhatok veled. Amúgy hogy vagy? Minden rendben? Zayn-el várjátok már a kis lurkót? - hadarja.
-Öm.. nem. Tudod, mióta elmentél történt egy s más, de majd ha hazajöttél elmondok mindent. Most viszont le kell tennem, mert csengettek. Sajnálom. Szia. - köszönök el, meg sem várom míg ő is elköszön, leteszem a telefont és az ágyra dobom.
Zayn-el várjátok már a kis lurkót? Folyamatosan ez a mondat cseng a fülemben, nem akar elhalkulni.
Ha tudná, hogy mi már rég végeztünk és azóta nem is beszéltünk.. biztosan kinyírná Zayn-t.
Apró mozgásokat érzek a hasamban, boldogan simogatom meg a felületet, közben végigmegyek a folyosón, majd kinyitom az ajtót.
Mosolyom arcomra fagy, mikor meglátom Őt. Visszajött. De minek?
Szívem zakatolni kezd, pulzusom egyre jobban növekszik. Ideges vagyok, nagyon is.
-Mit keresel itt? -kérdezem hisztérikusan.
Zayn szemei csillognak, megakadnak a nagy hasamon. Tátott szájjal figyel, nem szól semmit sem.
-Mit keresel itt? -ismétlem magam, kicsit nyugodtabb vagyok.
-Beszélhetnénk? -mondja halkan, félve néz szemeimbe.
Kicsit félre álltam, jelezve, hogy bejöhet. Bevallom, félek. Félek, hogy megint megpróbál megbántani, vagy elmond egy olyan dolgot amit nem akarok hallani.
Bemegyünk a nappaliba, leülünk a kanapéra.  Zayn kezeit babrálja, látszik rajta, hogy ideges valamiért.
Ahogy jobban szemügyre veszem a velem szemben lévő fiút, azt látom, hogy meggyötört. Arca borostás, szemi karikásak, szája szélén pedig egy seb.
-Mi van a száddal? -kérdezem félénken és halkan.
-Semmi. -vágja rá, kezét a sebhez emeli. -Zoé hiányzol. Hiányoztok. -javítja ki magát.
Ledöbbenek attól amit mondott. Nem szólok semmit, nem tudok mit hozzáfűzni ehhez.
Ujjaimat ropogtatom idegességemben, újabb rúgást érzek gyomromban. Megrezzenek kicsit, ez most sokkal erősebb volt mint az előző.
-Hiányzunk? -mosolyodom el, de nem a boldogságtól, hanem a szomorúságtól. -Ha akkor nem csináltál volna olyan dolgokat amiket nem kellett volna, akkor most itt lehetnél velem, és te is részese lehetnél ennek.- mutatok végig hasamon.
Ettől a sok beszédtől elfáradtam, torkom kiszáradt.
Hadonászva próbálom elvenni az asztalon lévő vizet, de nem sikerül.
Zayn ezt észre veszi, majd a pohárért nyúl, s a kezembe adja.
Próbálom úgy elvenni tőle, hogy ne érjenek össze még csak véletlenül se az ujjaink.
-Szerintem ezt hagyjuk.- szólalok meg újra. -Zayn menj el. Ennek semmi értelme. Értsd meg, hogy ez egy lehetetlen szerelem volt. Sehogy sem sikerült. Persze voltak boldog pillanatok, de a legtöbb szomorú volt. Nem működött köztünk ez az egész. -mutogatok kezeimmel annyira, hogy a hideg víz kilöttyen a nadrágomra.  -A gyereket láthatod majd annyiszor ahányszor akarod, de engem felejts el. -teszem hozzá.
-Hát jó. -fújja ki a levegőt, feláll, s az ajtó felé indul. Követem őt, majd miután kiment az ajtón bezárom azt.
Valami érzés fog el, szinte marcangol belülről. Talán még mindig szeretem őt? Talán nem így kellett volna elválnunk? De nem lehetünk újra együtt, mert félek attól, hogy újra megsértene. Azt viszont már nem bírnám ki. Túl sokat tűrtem minden egyes férfinak akivel eddig dolgom volt. Max-al sem volt felhőtlen a kapcsolatunk úgy ahogy Zayn-nel sem.
Gondolataimba temetkezve ülök vissza a kanapéra,  egyik kezemmel gyengéden kezdem simogatni a hasamat. Lucy talán érezhette, hogy itt volt az apja?  Mindig is nyugodtan volt odabent, sosem rugdosott még ennyire, mint pár perce. Hihetetlen, hogy még meg sem született, de már most képes ilyeneket érezni.
Mintha már most készen állna arra, hogy megszülessen, és én is készen állok arra, hogy anya legyek.

*Perrie szemszöge.*
Öt rémes hónap telt el. Ezekben a hónapokban a bátyám, Zayn, teljesen magába temetkezett. Folyamatosan a szobájában van  és ki sem jön onnan egész nap. Enni sem eszik, csak nagyon ritkán. Harry és én is nagyon aggódunk érte.
Louis, Harry és én is a nappaliban ülünk és beszélgetünk. Zayn pár perce érkezett meg, teljesen magába fordulva. Kezében egy üveg itallal. Tudjuk, hogy semmit sem tehetünk az ellen, hogy leigya magát, senkire sem hallgat az utóbbi időkben. Még anyánkra sem, aki pár hete látogatott meg minket.
Már nagyon hiányzott, főleg nekem. Bemutattam neki Harry-t, eleinte nem örült, hogy együtt vagyunk, de később mondhatni megkedvelte a fiút, aki idő közben megkérte a kezem. Boldog vagyok végre,  a bátyámmal ellenben. Tisztán kivehető az arc kifejezéséből, hogy ki van akadva Zoé miatt. Ő tényleg szerette a lányt, de hülyeséget csinált. Elengedte őt.

-Mit szolnál, ha ma elhurcolnánk Zayn-t valahová? Ha kell erővel is, mert ez nem mehet így tovább. -fordul felém Harry, mire bólintok.
-Szerintem rendezzünk neki bulit, mert jövő héten születésnapja. Ez lehetne egy ilyen elő ajándék. -szólal meg Louis is.
-Elő ajándék? -kérdezem meglepetten. -Ez most komoly? Elő ajándék..- mondatomat a csengő szakítja félbe. Felállok, s kinyitom azt.
Meglepetten állok meg, kérdőn nézek a két pasas felé.
-Segíthetek valamiben? -kérdezem félve a két rendőrtől.
-Zayn Malik-ot keressük.
-Tessék? Miért keresik a bátyámat? Csinált valamit? -bombázom őket kérdéseimmel, majd hátra nézek. A két fiú is kérdőn néz ránk, nem tudják miről lehet szó. -Jöjjenek be. Mindjárt szólok neki.
A két nagy darab kék egyenruhás be jött az ajtón, a nappaliban várakoznak.
A szívem majd ki ugrik a helyéről, annyira ideges vagyok. Felrohanok az emeletre, dörömbölni kezdek Zayn szobájának ajtaján.
-Nyisd már ki! -ordítom. Észre veszem, hogy nincs bezárva kulcsra az ajtó, benyitok.
Zayn graffitizik, rettentő festék szag van a szobában.
-Itt már egy csepp nyugta sem lehet sz embernek? -mondja idegesen, de nem áll fel a rajztól.
Egy nő alakot látok, aki terhes. Barna haja és barna szemei elárulják, hogy Zoét festette le.
-Két rendőr keres. Zayn mit csináltál? -kérdezem a sírás határán.
Felemeli fejét, tekintetét rám szegezi. Kérdőn néz rám, de szemeiben ott a félelem is. Gyanús ez nekem.
Félreteszi a festék szórót, majd feláll és szó nélkül kimegy a szobából. Követem őt.
Mikor leérünk a nappaliba, látom, hogy a két rendőr azonnal oda megy Zayn-hez és kérdezgetni kezdik. Én leülök Louis és Harry közé, érzem, hogy Harry megszorítja a kezemet, közben ő is érdeklődve figyeli az eseményt.
Zayn arcáról azt olvasom le, hogy ideges, majd hátrálni kezd, végül rohanni fel az emeletre.  A két rendőr gyorsabb, az egyik elkapja Zayn karját, majd a falhoz nyomja, ő pedig a tarkójára teszi kezeit. 
Villámgyorsan állok fel, sírva szaladok oda hozzájuk. Megpróbálom elrángatni onnan a nagydarab férfit, de nem sikerül. Zayn-re nézek, aki szintén visszanéz rám.
-Sajnálom. -suttogja, majd kivezeti a házból a rendőr, a másik pedig ott marad velünk.
Sírva rogyok le a  földre, Harry azonnal odajön hozzám és felállít.
-Kisasszony minden rendben? -kérdezi a másik, fel sem nézve a papírról amire éppen firkant valamit.
-Már hogy lenne minden rendben? A bátyámat épp most vitték el. -ordítom hisztérikusan. Sosem hittem volna, hogy egyszer ilyet látok, és főleg azt nem, hogy a bátyám lesz az akit megbilincselve beültetnek a rendőr kocsiba.
-A bátyja súlyosan bántalmazott egy lányt a múlt héten, ma pedig feljelentést tettek ellene.
Micsoda? Bántalmazott egy lányt? Zayn? Ő az az ember aki sosem ütne meg egy nőt. Ezt nem hiszem el.
Sokkosan ülök le, különben biztosan össze esnék.
-És honnan tudják olyan biztosan, hogy ő volt az aki megverte a nőt? -kérdezi Louis. A rendőr nem válaszol, csak leteszi  a papírt az asztalra, majd kimegy és beül a kocsijába, s elhajt.
-Nyugodj meg. -nyom egy nyugtató puszit Harry, de ez sem segít. Remegve ülök, szorosan ölelem Őt és sírok. Mit tett? Hogy fajulhattak el idáig a dolgok?

*Három nap múlva*
Mióta bevitték Zayn a rendőr kapitányságra azóta szinte semmit sem aludtam. Anyának sem szóltam, nem akarom, hogy idegeskedjen.
Ma viszont láthatom őt, és megkérdezhetem mi  ez az egész.
-Indulhatunk? -kérdezi Harry a kocsiban ülve.
Még gyorsan beteszem Zayn iratait a táskámba, hátha kell valamelyik, majd beszállok mellé és elindulunk.
Az úton egyikünk sem szólt a másikhoz, látszik Harry-n is, hogy őt is megviseli ez az egész, hisz a barátjáról van szó, nekem pedig a bátyámról.
Mikor oda érünk, idegesen szállok ki a fekete Range Rover autóból, kabátomat össze húzom, mert hideg van. Fura egy ilyen helyre bemenni, mert még sosem jártam börtönben.

Beérve a szobába ahol Zayn-t tartják, szorosan átölelem, majd kérdőre vonom.
-Mi ez az egész? -kérdezem, közben leülök a székre Zayn-nel szemben, kezemet az asztalra teszem.
-Nem én tettem. -mondja halkan. -Jessica volt barátja verte ot meg és..
-Te találkoztál megint vele? -vágok szavába, döbbenten nézek rá, nem értem miért találkozgat vele azok után is. Miatta vesztette el Zoé-t, pedig már majdnem újra együtt voltak.
-Végig sem hallgatsz? -mondja hitetlenkedve. - Nem találkoztam vele. Mikor múlt héten jöttem haza Liam-től akkor eljöttem Jess háza előtt. Hallottam, hogy ordibál egy férfival, később meg már dulakodást is észre vettem. Bementem, akkor már Jessi a földön feküdt, az a barom meg még akkor is ütötte őt.- mondja. Teljsenen ledöbbentem ezek hallatán. -Akkor kaptam ezt a sérülést is. -mutat a szájára. -Kihívtam a mentőket,  a pasi meg elrohant én pedig utána. Az egyik szomszéd látott minket, valószínűleg ő is jelentett fel engem, pedig nem is csináltam semmit.
Nem csinált semmit sem. De akkor miért őt fogták el? És otthon miért akart elmenekülni?
A gondolatoktól úgy érzem széthasad a fejem, kezem halántékomhoz emelem.
-Nem hisznek neked ugye? Ide Jessica kell, csak is ő tudná bizonyítani az ártatlanságod.
Zayn bólint, az ajtó pedig nyílik. Az egyik rendőr jön be rajta, majd közli, hogy elmehetünk mind a ketten.
Meglepetten állok fel, kérdőn nézek rá.
-A hölgy bejött és elmondott mindent. -sóhajtja unottan. -Elmehetnek.
Mosolyogva ugrok bátyám nyakába, nagyon boldog vagyok. Bár ő is ilyen boldog lehetne, és rendbe jönne minden. Ő együtt lenne Zoéval és közösen várnák a kisbabát. De ez kizárt, habár ki tudja mit hoz még a jövő.


12 megjegyzés:

  1. Nagyon várom a kövit :D Nagyon jó sztory egyszerüen imádom :))))))

    VálaszTörlés
  2. nagyon jó lett:)) kíváncsi vagyok a sztori végére :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm! el sem hiszed mennyire örülök, hogy tetszett

      Törlés
  3. Válaszok
    1. azért azt nem mondanám, de azért köszönöm!

      Törlés
  4. de jó lett!!! :))

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó volt! Remélem a következő is ilyen fantasztikus lesz. Szomorú vagyok, hogy egy ilyen történetnek a végéhez értél/értünk. Szívesen olvasgatnám még. Esetleg nincs kedved egy második évadot írni?:$ De tényleg nagyon jó lett, és várom a prológust.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Berry C.!
      El sem hiszem, hogy ezt mondod. Örülök, hogy tetszett. Sajna egyszer ide is el kell érnem / érnünk. És igen, gondolkodom a második évadon, de még nem biztos, hogy hozzáfogok.

      Törlés